Fotóalbumok

2012. május 15-én bizony sokan sajnálták, hogy nem fértek be Szirtes Péter 58 fős panorámás buszába. Azok pedig, aki időben jelentkeztek, és nem betegedtek le – mint sajnálatosan éppen az a hölgy is, aki a kirándulás tematikáját javasolta –, reggel nyolckor a Polgármesteri Hivatal előtt gyülekeztek.
Első utunk Horpácsra, Mikszáth Kálmán kúriájához vezetett, mely 1906-ban az ifjabb Mikszáth tervei alapján épült. Most nem mentünk be a sokak által már ismert kiállításba, de körbesétáltunk a gyönyörű parkban, megnéztük Mikszáth Kálmán, Mauks Ilona és Nagy Iván mellszobrát, koszorút helyeztünk el az író emléktáblájánál, illetve csoportképet készítettünk, körbeülve és -állva a karos lócán üldögélő alakot.
Legközelebb az Alsópetény közvetlen szomszédságában elhelyezkedő Cser-tavaknál álltunk meg kis felfrissülésre. A mesterségesen felduzzasztott tó igazi horgászparadicsom lehet hétvégenként. Mi csak két, éppen pihenő botot láttunk, de a tóparti nádasban szerencsére felfedeztük a védett mocsári nőszirom élénksárga virágait. Ezután Keszegre tettünk kis kitérőt, ahol 2007-ben került magánkézbe a templom mellett álló, igen rossz állapotban lévő Huszár–Purgly-kúria. Ott jártunkkor az utcafronti homlokzat felújítása már elkészült. Összehasonlítva a mellette álló óvodaépülettel – mely eredetileg a kúriához tartozhatott –, szomorúan nagy kontrasztot tapasztaltunk.
Nézsán leparkolva megtekintettük az általános iskolának helyet adó gyönyörű sárga–fehér Reviczky-kastélyt, ahol kivételesen nem mi, hanem éppen a végzős diákok fényképezkedtek. Egy úriember javaslatára felsétáltunk a nemrég felújított kálvárián, s nem bántuk meg, igazán szép látványt nyújtott a temetőbe felkanyarodó, macskaköves sétálóút, melynek két oldalán helyezkedtek el a stációk. A domb tetején a váci kálváriához hasonló kör alakú építmény, a Szent Anna-kápolna fogadott minket, melyre íves lépcsősorokon mehettünk fel. Még tovább sétálva a temetőben az út két oldalán réges-régi sírokról ide helyezett, faragott illetve égetett agyag (kerámia) sírköveket csodálhattunk meg. Példamutató, ahogy a helyiek ily módon is megőrzik a régen éltek emlékét.
Legénd mindkét jelentősebb kastélya magánkézben van, ezért nem tudtuk őket alaposabban megszemlélni. Mindkettő a 18. század közepén épült, s mindkettő az építtető családról kapta nevét: Káldy-kastély és Nyáry-kastély. Vanyarcon még nem volt nyitva a könyvtárként üzemelő Dessewffy–Bánffy-kúria, ezért csak körbejártuk, megcsodáltuk, miközben a mellette álló iskola-épületből a gyerekek minket „csodáltak”. Mivel a Sziráki Kastélyszálló elárvultan, bezárt vendéglátóipari egységekkel fogadott, rövid parkbeli séta után átrándultunk Bér-Virágospusztára az Andezit Szállóhoz, ahol némelyek a koffein-, némelyek pedig a szénhidrát-hiányukat elégítették ki. Ez utóbbit szerették volna a körülöttünk tébláboló pónilovak is, némelyiket bizony úgy kellett arrébb hessegetni, hogy a kávéhoz kapott kockacukrot vagy a kézben tartott jégkrémet ne csenje el. A fogadó körül foltos indián lovakat, tevéket, messzebb rengeteg birkát láthattunk, kerítés mögött feltűnt egy pár emu is, egyikük hagyta, hogy tökéletes portrét készítsek róla. Némi nézelődés után megérkezett az időközben „riasztott” házigazda, Maczó László, aki nagy lelkesedéssel mutatta meg csoportunknak az egyik épületben berendezett kiállítást, ahol gyönyörű, régi bútorokat és használati tárgyakat csodálhatott meg csoportunk. Az épület falán dr. Lázár Andor, Magyarország 1932–38 közötti igazságügy-miniszterének emléktáblája látható.
Eme nem várt kiállítás-vezetésnek csak egyetlen hátránya volt: legnagyobb sajnálatunkra nagyon eltelt az idő. Az önkormányzati tulajdonban lévő kisterenyei Gyürky–Solymossy-kastélyt már csak kívülről tudtuk megnézni, így lemaradtunk id. Szabó István szobrászművész kiállításának megtekintéséről. Vigasztalásul körbesétáltunk a még most is szép angolparkban, és fájó szívvel ültünk fel a buszra, mert tudtuk, hogy onnan már csak Balassagyarmaton szállunk le. Sofőrünk viszont nem kímélve buszát úgy vezetett, hogy este fél hétre biztonsággal megérkeztünk, és herencsényi társunk is elérte a hazafelé induló csatlakozást.
Könyvtárunk megköszöni a résztvevőknek, hogy minden kirándulásra a legnagyobb lelkesedéssel jelentkeznek, Kovács Ferenc tanár úrnak pedig azt, hogy ismét magas színvonalon kalauzolta társaságunkat!

Ács Zsuzsanna
 

A Balassagyarmati Honismereti Kör nyári szünet előtti utolsó előadását Hegedüs Ábel, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Térképtárának kutatója tartotta Térképi érdekességek Nógrád megyében címmel. Az előadó kiemelte, hogy a megye térképeiről már dr. Gazdag László írt egy összefoglalást, mely 1964-ben a Múzeumi füzetek sorozatban jelent meg, majd időrendi sorrendben ismertette a megyénket ábrázoló térképeket, számos vetített képpel illusztrálva az elmondottakat.
Az előadás első részében az első katonai felmérések ismertetésére került sor. A 18. században a megváltozott harcmodor következtében a Habsburg-birodalmi hadvezetés számára is nyilvánvalóvá vált, hogy nem elegendő az ellenség területét ismerni, hanem a saját területek felmérésére is nagy szükség van a hadmozdulatok megtervezéséhez, de a felvonulási útvonalak, ellátórendszerek áttekintéséhez is. Ezért a katonatisztek számára elrendelték a birodalom teljes felmérését, amelynek 1763 és 1884 között három teljes térképsorozat elkészülte lett az eredménye. A három sorozat egyre korszerűbb mérési és ábrázolási technikával készült, ezáltal egyre több információt tudott nyújtani a térkép használóinak.
A szomszédos Hont vármegyébe is ellátogattunk, és egy térképészet-történeti érdekességet tekintettünk meg Bernece, Baráti és Kemence térségéből. Ennek különlegessége a térképlap készítője, Tóth Ágoston volt. Az 1848-as szabadságharc ezredese kapta azt a feladatot, hogy megszervezze és vezesse az önálló Honvéd Térképészeti Intézet elődjét, és a bemutatott térképszelvény volt az, amelynek elkészítését ő maga végezte.
Az eredetileg katonai célokra készült térképek a múlt század elejétől átszerkesztve, a kifejezetten hadászati tartalmuk elhagyásával, illetve kiszínezve és domborzatárnyalással ellátva kereskedelmi forgalomba is kerültek, bárki számára elérhető, nyílt térképekké váltak. A nagyközönség ekkor találkozhatott először lakókörnyezetének első szabatos térképi ábrázolásával.
A trianoni döntés után megjelent térképszelvényeken már látható az új országhatár, ami a Felvidék 1938-as visszacsatolásakor újra eltávolodott Balassagyarmattól, és a hegyek lábához, a nyelvi határra került, majd a második világháború utáni térképeken már újra az Ipolynál húzódik.
A második világháború utáni topográfiai térképek időrendben levetített lapjai látványosan mutatták be a város és környékének fejlődését, átalakulását egészen napjainkig.
Ezután újabb érdekességek következtek: előbb egy térképvázlat 1920-ból, mely Nógrád vármegye testedző egyesületeinek helyét, jellegét és létszámát mutatta be, majd két érdekes légi fénykép 1937-ből, melyeket az olasz légierő gépe készített. Ezeken jól megfigyelhető a város akkori kiterjedése, és az, hogy akkoriban még minden talpalatnyi földet megműveltek, parlagot és erdőterületeket szinte elvétve sem lehet rajtuk látni.
Ezt két, az amerikai hadsereg által készített térkép bemutatása követte, melyek eltérő kidolgozottságuk mellett abban is különböztek egymástól, hogy míg a (cseh)szlovák területen az egyik szlovák, míg a másik magyar nyelvű névanyagot használt, feltehetőleg attól függően, hogy elkészítésükhöz milyen alapanyagot tud-tak találni.
Ezt követően láthattunk még csehszlovák kiadású topográfiai szelvényt is Balassagyarmat környékéről, majd elérkeztünk a hetvenes-nyolcvanas évek polgári topográfiai térképszelvényeihez.
Itt az előadó arra az érdekességre hívta fel a figyelmet, hogy az ebben az időszakban megjelent magyar térképek az Ipoly régi medréig ábrázolták az ország területét, mivel hivatalosan ott húzódott az országhatár, a csehszlovák szelvényeket viszont az Ipoly új medréig rajzolták meg, tehát a régi és új meder közötti terület (a műfüves focipálya környéke) mindkét ország térképezéséből kimaradt (fehér folt).
Ez után rövid áttekintés következett a környék tájfutó és a Palóc Tájékozódási Triatlon térképeiről, majd az előadó beavatta a hallgatóságot a várostérkép-készítés rejtelmeibe, ugyanis arról mesélt, hogyan készítette el 1987-ben Balassagyarmat egyetlen, kifejezetten idegenforgalmi célra készült térképét. Bemutatta a kiadást előkészítő levelezést, felhasznált alapanyagokat, és az akkoriban még kötelezően előírt tudatos térképi torzításokról is beszélt. A térkép készítésének iratanyagát az előadás végeztével átadta a Helytörténeti Gyűjtemény számára.

A bemutatott anyag a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Térképtárából származik.

Kovács Péter

Gréczi-Zsoldos Enikő 1974. július 16-án született Körmenden. Nyolcéves korában került a palóc vidékre. A balassagyarmati Szántó Kovács János Gimnázium ének–zene tagozatos osztályában érettségizett. 1991–92-ben a Balassagyarmati Városi Televízió bemondójaként tevékenyke-dett.

1992-ben kezdte meg tanulmányait a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának magyar nyelv és irodalom szakán, 1997 júniusában köztársasági ösztöndíjasként kapta meg kiváló minősítésű diplomáját magyar nyelv és irodalom szakos bölcsész és középiskolai tanár képesítéssel. 1997 szeptemberétől az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának PhD doktori képzésén, magyar nyelvészeti tudományszakon nappali tagozatos hallgató. 2005-ben kapott PhD-fokozatot magyar nyelvtudományból történeti dialektológiai – történeti szociolingvisztikai témájú, levéltári kutatásokra épülő disszertációjáért, melynek címe: A XVII. századi Nógrád vármegye nyelvhasználatáról a nyelvjárás és a nyelvi egységesülés tükrében.
A nyelvészeti kutatások mellett irodalmi és néprajzi kutatómunkát végez, ez utóbbit a nógrádi falvak palócsága körében. 2007-ben megkapta a Magyar Tudományos Akadémia Miskolci Területi Bizottságától a fiatal kutatók tudományos díját. 1997 szeptemberétől 2000-ig a salgótarjáni Madách Imre Gimnázium nappali és levelező tagozatán a magyar nyelv és irodalom tanára. 1999-től 2001-ig a Nógrád Megyei Levéltár munkatársa, levéltárosként munkaköre az 1500-as évek végétől az 1848-ig meglévő iratanyag gondozása, családkutatások, valamint levéltári kiadványok szerkesztése, korrektúrázása. 2001 szeptemberében kapta meg tanársegédi beosztását a Miskolci Egyetem Magyar Nyelvtudományi Tanszékén. 2003-tól adjunktusként a nyelv és a társadalom kutatási területeit érintő tárgyakat oktat.

2012. április 11-én, szerdán költészet napi rendezvényünkre került sor

 a könyvtár kupolatermében

„Feleségek felesége”  - Egy délután Szendrey Júliáról

16.30

Dr. Balogh Ernő, irodalomtörténész előadása: Petőfi Sándor és Szendrey Júlia kapcsolatáról

17.30 

Patka Heléna monodrámája Petőfiné Szendrey Júliáról

Hangodi Lajos nyugalmazott hírközlőrendszer-tervező a Honismereti Kör összejövetelén kétrészes előadást tartott Balassagyarmat technikatörténeti örökségéről. Tavaly a vezetékes telegráfról, távíróról beszélt, idén a földfeletti vezetékes telephon, a telefon és a távbeszélő volt a témája.
2011-ben a vetítettképes előadásból az érdeklődők megismerhették azt az utat, melyet a hírközlés fejlődése a városban bejárt a kezdetektől napjainkig.
A hallgatóság megtudhatta, hogy az 1850-ben  megépült Pest – Vác – Verőce – Pozsony – Bécs közötti távíróvonal létrejötte fontos volt Balassagyarmat vezetékes távíróvonalának majdani építése szempontjából, mert keresztülhaladt Verőcén, az akkor Nógrád megyei településen. Évekkel később ezen a távíró póznasoron épült meg Pesttől Verőcéig a távíróvezeték, s erről a távíró póznasorról ágazott le a távíróvonal Verőcétől Balassagyarmat felé. 1866 fordulatot hozott Balassagyarmat hírközlésének történetében, ez az évszám jelenti a vezetékes hírközlés kezdetét. A korabeli tanácsülés jegyzőkönyve szerint ugyanis fölszólítás érkezett a város elöljáróságához: „B.Gyarmat és Szécsényig felállítandó telegraph vonalon B.Gyarmati állomáson szükséges két szoba és egy pitarból álló szállást és évenként 6 öl fát ki szolgáltatni a város közönsége felszólittatik.” Ez azt jelentette, hogy hamarosan telegráfkészülék kezdi meg működését: a hír ezentúl a villamos szikra sebességével érkezik. Ahhoz azonban, hogy működhessen a távírókészülék, hatalmas vezetéképítési munkát kellett elvégezni. A város távíróvezetéke Pestről a Magyar Királyi Főtávírda helyiségéből indult. A Pest – Verőce – Pozsony közötti vasútvonal mellett meglévő távíró póznasoron, Pesttől Verőcéig hajlított tartóvasakat, porcelán elszigetelőket és távíróvezetéket kellett építeni, Verőcétől Balassagyarmatig azonban egy egész távíróvonalat, több mint ezer távírópóznát, hajlított tartóvasat, porcelán elszigetelőt, és egy távíróvezetéket kellett kiépíteni az út mellett. Az út nyomvonalvezetése többé-kevésbé megegyezett a mai közútéval, azonban Vácról jövet Érsekvadkertet elhagyva Lőrinc pusztánál ez az út nem kanyarodott el balra, mint ma, hanem egyenesen haladt tovább a Szt. Lőrinczi puszta – Ráczok szállása – Galiba szállás – Nyíres szállás – Balassa Gyarmath nyomvonalat követve. Tehát a vác-kassai állami útvonal Verőce és Balassagyarmat közötti része mellett épült ki a távíróvonal 1866-ban. 1889-ben az akkori távírdaépítési kerület térképén már két távíróvonalat látunk a verőcei elágazástól Balassagyarmat felé. Az egyik Pestre, a másik Vácra futott be. A századelőn készült balassagyarmati képeslapokon és fényképeken felismerhető az épületek tetőzete fölötti tetőtartókon a környékbeli, mindössze hat-kilenc vezetékes távíró ellátását működtető távíró légvezeték. Az 1900-as évek elején a polgárok részéről elhangzott, újságok címoldalon írták: „Telefont a székvárosnak!” Az első törvényhatósági távbeszélő hálózat (távbeszélő vonalak a vármegye székhelye és a járási székhelyek között), Balassagyarmat – Losonc között 1905-ben épült meg. 1908-ban kiépült a távbeszélő vonal Balassagyarmat és a főváros között.
A vonalak a vasútállomásról indultak Losonc, Aszód felé, Ipolyszögtől a közút mellett a főváros felé. A járási székhelyekre a vonalak fokozatosan épültek ki: Szécsény, Gács, Fülek felé. További törvényhatósági távbeszélő vonalak vezettek Rétság, Szirák irányába.
A balassagyarmati távbeszélő hálózat az épületek tetőzetén acélcső tartón, acél kereszttartókon, porcelán szigetelőkön épült meg. A távbeszélő vonalak a vasútvonalak mellett hagyták el várost, mindhárom irányban. 1910-ben Balassagyarmaton 57, Losonczon 127, Salgótarjánban 47, Szécsényben 6, Gácson 6, Szirákon 3, Rétságon 3 előfizetőt tartottak számon. A törvényhatósági vonalak jellege átalakult közhasznú távbeszélő vonallá. A vonzáskörzetben 3 előfizető jelentkezésekor a postán távbeszélő központot telepítettek.
1910-ben a balassagyarmati polgárok részéről elhangzott, újságok leírták: messze van a posta, a távírda, a távbeszélő központ. 1910-ben a város vezetése önfeláldozó döntést hoz: a majd 70 éves város- (község) házat átalakítja postapalotának. 1911 tavaszán megállapodás született az épület bérbeadásáról, az éves bér 7.200 korona.
1912 őszén megkezdődhetett az épület átalakítása. 1912. október 1-jén megnyílt a posta, távírda, távbeszélő központ épülete.

Szabó Andrea

Megjelent a Nógrád Megyei Hírlap 2012. május 15-i számában

2012. március 22-én, csütörtökön 17 órakor, a könyvtár kupolatermében

Nagy Ervinné 

Diákszínpad című könyvének bemutatójára került sort.

A Mindszenty József életútjáról készült színdarabról 

Soós Viktor Attila  történész,  a Mindszenty Társaság titkára  beszélgetett a szerzővel.

Közreműködtek: Balla Péter és Orosz Gábor,  a Szent Imre Keresztény Általános Iskola és Gimnázium pedagógusai.

A közelmúltban Kovács Gábor, építész tartott előadást a Honismereti Kör összejövetelén Szakrális kisemlékek a Nógrádi-medencében címmel. Az építész elmondta: egy magyar–szlovák határon átnyúló együttműködés keretében a Nógrád Megyei Építészkamara részt vállalt a határ két oldalán folyó építészeti kutatásokban, amelyeknek egy része a szakrális kisemlékekre vonatkozik.

– Hugyagtól Hontig próbáltam feltérképezni azokat a szakrális építményeket, amelyek kisebbek annál, mintsem, hogy egy ember beléphessen a falaik közé. A kisemlékek körébe tartoznak tehát az útszéli keresztek, az emlékoszlopok, kálváriák, káponkák – fejtette ki az építész, aki pataki származású lévén, a községet külön is vizsgálta. Kutatásaiból kiderült: már a 18. században három keresztet jelöltek a katonai térképek Patakon. A térképen feketével jelölt keresztek fából, a pirosak kőből készültek, és stratégiai helyként is funkcionáltak. A vetítettképes előadás során a közönség számos, főként a 19. századból származó kereszttel ismerkedhetett meg, amelyek ismétlődő díszítő motívumokat, keresztszár végződéseket mutattak, tehát a kőfaragók sorozatgyártására utaltak. Millenniumi kopjafák, Nepomuki Szent János-szobrok, Szentháromság szobrok tárultak fel a fotókon. Kovács Gábor összegzése szerint ha csak Patakon 15-20 ilyen emlék van, akkor a vizsgált 15 település akár 300 kisemléket is felmutathat, s még csak a kutatások felénél tartanak.

– A kereszteket állíttató családok vagy konkrét esemény bekövetkezte után vagy valakinek az emlékére vagy általánosságban Isten dicsőítésére emeltek emléképítményeket, sokszor a saját kertjükben vagy a faluból kivezető úton, amely általában dombra vezetett fel. Így váltak e szakrális kisemlékek tájékozódási pontokká – szögezte le az építész, hozzátéve: a keresztek kőből, műkőből, fából készültek, a korpuszok pedig fémből, pléhből vagy ritkább esetben fából.

Dr. Kapros Márta néprajzkutató az előadáson egy érdekes adalékkal szolgált: a 18. században a káponkák köré temették a kereszteletlen gyermekeket. A muzeológus azt is hozzátette: Palóc földön a fakereszteknek van igazi művészi értéke, jelentősége.

Szabó Andrea

Megjelent a Nógrád Megyei Hírlap 2012. március 3-i számában.

Kovalcsik András, a Balassagyarmati Honismereti Kör örökös elnöke, a város díszpolgára tiszteletére emléktáblát avattak az általa megálmodott Helytörténeti Gyűjtemény, a Csillagház falán halálának ötödik évfordulóján.
A lokálpatrióta középiskolai tanár emléke előtt sokan tisztelegtek február 9-én, egy rendkívül hideg téli napon. A Balassi Bálint Gimnázium diákjainak műsorát követően Medvácz Lajos polgármester mondott ünnepi beszédet. – Azon nemzet, mely emlékeit veszni hagyja, saját síremlékét készíti – idézte a város vezetője az Ipoly jobb partján fekvő Ipolykeszin született Ipolyi Arnold, nagyváradi püspök szavait, külön is kiemelve, hogy az elmúlt évszázadok, évtizedek sok kiváló tudóst, írót, helytörténészt adtak az Ipoly tájhazának és ezzel az országnak is.
– Kovalcsik András, a Civitas Fortissima díszpolgára, a Honismereti Kör örökös elnöke is közéjük tartozott. Öt éve immár, hogy testi valójában nincs közöttünk. Munkássága, szelleme, szellemisége azonban Itt él velünk. A mai napon emléktáblával tisztelgünk előtte – mondta a polgármester, röviden ismertetve a helytörténész életútját.
Kovalcsik András 1931. november 28-án, Makón született. A pályakezdő matematika–fizika szakos tanár a nehéz ötvenes évek elején, szülőhelyén és környékén nem vállalhatott állást, és így kerültek feleségével együtt Nógrád megyébe. Előbb Salgótarjánban, majd nagyon rövid idő múltán Balassagyarmaton telepedtek le. Kezdetben az akkori Bajcsy Zsilinszky Általános Iskolában, majd egy év után a helyi tanítóképzőben gyakorolta hivatását, később a Balassi Bálint Gimnáziumba került, ahol sok életre szóló barátságot kötött. Közösségi ember volt, minden lehetőséget megragadott, hogy tevőlegesen, személyes példával is részt vegyen az iskolai, a városi és egyéb közösségek fejlesztésében, a szervezet jobbításában.
– S mindezt nem öncélúan, nem a siker, a nyilvános elismerés vagy valamifajta pozíció elérése reményében, hanem az ügyért önmagáért tette. Munkája során mindig akként vált a rábízottak vezéregyéniségévé, amiként a példabeszédekben vezeti a jó pásztor nyáját; gondoskodással, együttmunkálkodással, közös cselekvéssel, aggódással és felelősséggel a nyájért – fogalmazott Medvácz Lajos, nyomatékosítva: Kovalcsik András vérbeli pedagógus, színes egyéniség volt, aki számára a sport, a kulturális tevékenység, a fényképezés, a helytörténeti kutatás, a hagyományápolás, a néptánc, az újság- és könyvszerkesztés egyformán szellemi felfrissülést, lelki egyensúlyteremtést eredményezett. Nyugdíjas éveiben, háromkötetnyi írásban gyűjtötte össze azokat az arcokat Balassagyarmat múltjából, akinek emléket szeretett volna állítani az utókor számára.
– A legnagyobb elismerés az, amikor az a közösség tüntet ki figyelmével valakit, amelynek tagjaként dolgozik az elismerésben részesülő, így volt ezzel tanár úr is, akit a balassis közösség felterjesztése által jutalmaztak Balassi Bálint pedagógiai díjjal. A város vezetése előbb Pro Urbe díjjal, majd 1995-ben díszpolgári címmel jutalmazta Bandi bácsi áldozatos munkáját. De tulajdonosává vált Nógrád Megye Madách-díjának, és 2002-ben megkapta a Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkereszt kitüntetését is. Nyugdíjba vonulásakor pedig átvehette a Szondy-emlékplakettet. Városunkban minden 128. polgárra jut egy emléktábla, mely kiválóan mutatja, hogy mennyire fontos nekünk, gyarmatiaknak a múlt és a jelen kiválóságainak tisztelete. Különösen akkor, ha olyan embereket ismerhetünk el nevük márványba, gránitba való felvésésével, mint most Kovalcsik Andrást, akik éppen a múlt és a jelen kiemelkedő krónikásai – szögezte le a polgármester, majd Kovalcsik Andrásné szólt az egybegyűltekhez, aki köszönetet mondott a város önkormányzatának azért, hogy táblát állítottak férje tiszteletére éppen azon az épületen, melynek megszerzéséért oly sokat küzdött, s mely a hatalmas várostörténeti gyűjteménynek, előadásoknak és kiállításoknak ad otthont.
– A Honismereti Kör első elnökévé őt választották, s 29 évig, haláláig töretlenül dolgozott. Kérem, őrizzék meg őt jó emlékezetükben – mondta az özvegy, kinek szavait követően a család tagjai és Medvácz Lajos leleplezték az emléktáblát, melyet megkoszorúztak az intézmények, barátok, tisztelők.

Megjelent a Nógrád Megyei Hírlap 2012. február 11-i számában.

A közelmúltban jelent meg a Balassagyarmaton élő Sztancsik József, nyugalmazott testnevelő tanár, edző könyve Magatartászavarok és korrekciós lehetőségeik hosszú távú sportokkal címmel. A témáról a napokban a Balassagyarmati Helytörténeti Gyűjtemény vendégeként beszélgetett a szerző és Klagyivik Klaudia, a Gyarmati Televízió szerkesztője.
A szerzőt mint pedagógust különösein érzékenyen érinti a magatartászavarok problémája. Szinte menetrendszerűen halljuk, hogy a gyerekek kezelhetetlenek, viselkedésük eltér az elvárásoktól, és főként negatív irányban. Ezeket az eltéréseket nevezzük magatartászavaroknak. A felmérések azt mutatják, hogy a kezeletlen magatartászavarok igen-igen nagy százalékban személyiségtorzuláshoz vezetnek, ez pedig már a társadalom egészét érintő probléma, hiszen a társas kapcsolatokon kívül jelentkezik a munkavégzésben is, súlyos esetekben pedig a viselkedés eléri a jogilag büntethető szintet.
Szervezetünkben a belső elválasztású (neuroendokrin) rendszer sok mindent meghatároz. Ez a finom egyensúlyi rendszer vegyi kódokat hoz létre, és ez határozza meg reakcióinkat, viselkedésünket. Ezeket a „vegyi kódokat” befolyásolják öröklött tulajdonságaink és a minket érő hatások, impulzusok. Más-más hatásra, vagy valamelyik szervünk nem megfelelő működésére a kódok megváltoznak, ha az összhang megbomlik, megbomlik a belső egyensúly is, ami magatartászavarokban nyilvánulhat meg.
A szerző 1997–1998-ban óvodás és iskolás csoportokkal (és mellettük kontrollcsoporttal) végzett felmérései azt mutatták, hogy már pár hónapos, heti háromszori pár perces aktív mozgás (séta, kocogás, futás, kerékpározás) is jelentős viselkedésbeli javulást eredményezett.
Nem mindegy, hogy milyen típusú sportot választ a magatartászavaros gyermek. A fegyelmezettséget kívánó küzdősportok szabályok közé szorítják a viselkedést, de ennek hatására a gyermekben levő feszültség inkább összenyomott rugóhoz fog hasonlítani. A küzdősportok, a birkózás, bokszolás, karate, vívás, labdajátékok esetében vibráló figyelemre, „kihegyezett” idegekre, magas szintű agresszióra van szükség. Olyan szintű töltésre, feszültségre, amit már a legjobban felkészültek sem mindig képesek maradéktalanul feldolgozni. Sztancsik József szerint minden sportok közül legszerencsésebb, leginkább gyógyító hatásúnak a hosszú távú ciklikus sportok mondhatók, ugyanis ezek az eddig ismertetett módon kiegyensúlyozott, viszonylag alacsony feszültségszinten érik el a kívánt szintű homeosztázis állapotát. Annál is inkább, mert mint azt megállapították, a feszültségmentesítés állapota nagymértékben hasonlít a relaxáció állapotához, márpedig köztudott, hogy a feszült, ideges, kapkodó, agresszív személyek egyik legjobb öngyógyító eljárása a relaxáció. A szerző kiemeli: a hosszú távú sportok egyensúlyban tartják a belső rendszert, nem növelik a belső feszültséget, a mozgás ciklikussága, monotonitása szinte gyógyszerként hat. Nem kell koncentrálni, odafigyelni a hirtelen változásokra, reakciókra, nem kell „készenléti” állapotban, feszültség alatt állni. Emellett a hosszú távú sportnál nincs meg a közösség visszajelzése miatti kudarcélmény. A hosszú távú sport megtanítja a szervezetet az ingerek szelektálására, helyre teszi az egyén önértékelését, fokozatosan megtanít összpontosítani és tartósan figyelni, jelentősen jobban tűri és nem feltétlenül kudarcként éli meg a sikertelenséget. Kiegyensúlyozottabbá válik a szellemi és fizikai teljesítőképesség, kifejezetten javul az állóképesség, nő a munkabírás, csökkenti vagy megszünteti a motoros nyugtalanságot. Ezen kívül magasabb szintre fejleszti a mozgáskoordinációt, lehetővé teszi a gyorsabb mozgást, komplexen hat a szociális érzékenységre, s nem utolsó sorban mindezen változás érzésén keresztül feltétlenül javítja az önbizalmat.
– Az eredmények értékelése után arra a következtetésre jutottam, hogy a hipotézisem helytálló és véleményem szerint lehetséges a magatartászavarok korrekciója a hosszú távú sportokkal – szögezte le Sztancsik József.

Szabó Andrea

Megjelent a Nógrád Megyei Hírlap 2012. február 17-i számában.

Könyvtárunk mint 2000 óta minden évben, idén is megrendezte a Balassagyarmati panteon helytörténeti vetélkedőt a város kilencedik osztályos középiskolásainak. Az első fordulóban a jelentkezett 21 négyfős csapat feladatlapot töltött ki. Ez elég változatosan sikerült, a válaszok a szép feladatmegoldások mellett néha mosolyt csaltak a javítók arcára. Néhányan tudni vélték, hogy városunkban volt gömbkötők céhe, valaki váltig állította, hogy Balassagyarmaton állomásoztak az iparosok, és a másolások következményeként hamar átalakult a „cenzualista” kifejezés (= kereskedelmi, kézművesipari fejlődést hozó új telepes) c.listává majd egyszerűen c listává, ekkor már senki sem tudta volna megmondani, hogy mi is szerepel ezen a bizonyos listán… Mizser Attilának (a Palócföld c. folyóirat jelenlegi főszerkesztőjének) már emléktáblát avattak Balassagyarmaton és a Helytörténeti Gyűjteményben pataktörténeti kiállítás látható…
A középdöntőt – ahová mind a 21 csapat bejutott – a megszokott módon, két helyszínen bonyolítottuk le. A totó és a keresztrejtvény kitöltése, a darabokból összerakott képek felismerése és nagyjaink adatainak beazonosítása nem mindig volt könnyű, ennek ellenére a diákok lelkesen oldották meg a feladatokat. A két helyszín összesített eredménye alapján – a szoros verseny miatt – a hagyományos tíz helyett tizenegy csapat jutott be a döntőbe.
A Balassagyarmati panteon vetélkedő döntőjét hagyományosan a január 29-i városi ünnepnaphoz kötődően tartjuk, témája az 1919. január 29-i események és azok történelmi háttere. Mivel idén az ünnepnap vasárnapra esett, ezért 2012. január 30-án, hétfőn gyűltünk össze a városi könyvtár kupolatermében. A döntő előtt két felkészítő előadást tartottunk. Január 11-én a könyvtárban Bartha Attila tájékoztató könyvtáros készítette fel a témából a megjelent diákokat, január 26-án pedig Fónod Zsuzsanna csábi pedagógus adott elő a Csillagházban Az államfordulat hatása 1918–1920 között az Ipolytól északra fekvő településeken címmel a megjelenteknek, a Honismereti Kör tagjainak és a diákoknak.
A döntőre a diákok előre elkészített „házi feladattal” érkeztek: első feladatként a csapatok egy-egy tagja szónoklatot adott elő Mit jelent nekem a Civitas Fortissima? címmel. Szép szónoklatokat és méltó gondolatokat hallhattunk, majd a zsűri elvonult, hogy értékelje a szónoklatokat. Eközben a diákok is megszavazták saját győztesüket. Mindkét tanuló külön könyvjutalomban részesült. Második feladat keresztrejtvény kitöltése volt, ehhez igen jól kellett ismerni a cselekmények résztvevőit. Utoljára egy, az események előzményeit, történelmi hátterét taglaló hiányos szöveget kellett kiegészíteni megadott kifejezésekkel. Itt nem csak alapos tudásra, hanem megfelelő szövegértésre és mondatalkotási képességre is szüksége volt annak, aki jól akarta megoldani a feladatot. A végeredmény kialakulása után a zsűri eredményt hirdetett. Minden résztvevő diák könyvjutalomban részesült, a könyvtár a jelen lévő felkészítő tanároknak verseskötettel köszönte meg a munkáját. Végül a jelen lévők elsétáltak a Civitas Fortissima szoborhoz, ahol a két győztes szónok elmondta beszédét, majd koszorúzással záródott a rendezvény.
Nagyon örülünk, hogy évről évre minden középiskolából jelentkeznek csapatok a vetélkedősorozatra, hiszen a feladatlap kitöltése és a két vetélkedőn való részvétel nem kevés plusz munkát és felkészülést igényel. Reméljük, hogy a résztvevő diákok a jövőben kicsit másképpen, értőbb szemmel tekintenek majd városunkra.

Ács Zsuzsanna