Fotóalbumok
Csegezi Tamásné Teréz anya gondolatával kezdte életének történetét: Ebben az életben nem tehetünk nagy dolgokat. Csak kis dolgokat tehetünk nagy szeretettel. Elmondta, milyen értékrendet hozott magával családjából, iskoláiból, tanáraitól; hogy a szeretet, a hit, a tudás, a szorgalom, a tisztesség és a becsület milyen fontos szerepet játszottak már életének korai szakaszában is. Beszélt kántortanító édesapjáról, drégelypalánki gyerekkoráról, amely igen szerény anyagi körülmények között, de nagy szeretetben telt.
Csegeziné Téglás Mária már 1969-es érettségijének nyarán belépett a Magyar Posta kötelékébe, s onnan csak 2011-ben lépett ki, nyugdíjas korának eljövetele okán. Mondhatnánk, hogy élete egyszerű képlet, de története közben a regényes gyermekkor után egy nem kevésbé unalmas szakmai karrier bontakozott ki. Hiszen a Magyar Posta keretén belül hozzájutott ahhoz a lehetőséghez, hogy továbbképzéseken vegyen részt. 1978-ban végezte el a Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola postaüzemi szakát. Ezután technológiai fejlesztőként, postafőtanácsosként, majd bélyeg-kibocsátási főmunkatársként dolgozott. 1989-ben kérték fel a Bélyegmúzeum igazgatói posztjára. Igazán itt érintette meg őt először a bélyegek világa. Hatalmas munkája volt az évek óta zárva tartó Bélyegmúzeum teljes fel- és megújítása. Pár éves, a Magyar Postán belüli kitérő után 1997-ben lett a bélyeg-kibocsátást ellátó szervezeti egység vezetője, s köteleződött el végképp a bélyegeknek. Nevéhez olyan izgalmas kibocsátások fűződnek, mint az 1999-es teljes napfogyatkozás sávját bemutató, 1999 forint névértékű, vagy a magyar milleniumra készült, 2000 forint névértékű bélyegek, a 2001-es Magyar Szent Korona-blokk és a 2005–2008 között megjelent A Szent Korona zománcképei c. sorozat, amelynek darabjai összerakva a korona kiterített képét adják. Izgalmas és különleges a Domokos Gábor és Várkonyi Péter által kifejlesztett „Gömböc”-ről készült mozgóbélyeg, mely a maga műfajában egyedi, de újdonságnak számított az ún. személyes bélyeg megjelenése is.
Munkája során mindig figyelt arra, hogy munkájában jelen legyen szülőföldje is. Így kerültek képeslapra ill. bélyegre Horváth Endre, Farkas András és Réti Zoltán munkái, de megjelent képeslapon a Civitas Fortissima – A Legbátrabb Város, illetve az alma mater, „a Szántó” – azóta Szent-Györgyi Albert Gimnázium és Szakközépiskola.
Csegeziné Téglás Mária csodás ajándékot hozott a résztvevőknek: gyermekkorában édesapja karácsony előtt az egész falunak sütötte a „csutorát”, más néven molnárkalácsot, amit a rendezvényre Mária testvéröccse készített el, s amit házigazdánk nagy szeretettel kínált körbe.
Az előadás végén Kovács Ferenc tolmácsolta Reményik Sándor Csendes csodák c. versét a közönségnek:
Ne várd, hogy a föld meghasadjon / És tűz nyelje el Sodomát. / A mindennap kicsiny csodái / Nagyobb és titkosabb csodák.
Tedd a kezedet a szívedre / Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog, / Ez a finom kis kalapálás / Nem a legcsodásabb dolog?
Nézz a sötétkék végtelenbe, / Nézd a kis ezüstpontokat: / Nem csoda-e, hogy árva lelked / Feléjük szárnyat bontogat?
Nézd, árnyékod hogy fut előled, / Hogy nő, hogy törpül el veled. / Nem csoda ez? - s hogy tükröződni / Látod a vízben az eget?
Ne várj nagy dolgot életedbe, / Kis hópelyhek az örömök, / Szitáló, halk szirom-csodák. / Rajtuk át Isten szól: jövök.
November 29-én lezajlott a Balassagyarmati panteon várostörténeti vetélkedő középdöntője. Előzetesen 16 csapat töltötte ki a feladatfüzetet, ebből 11 érte el a bejutáshoz szükséges hetven pontot: a Balassi Bálint Gimnázium 2, a Szent Imre Keresztény Általános Iskola, Gimnázium és Szakképző Iskola 2, a Szent-Györgyi Albert Gimnázium és Szakközépiskola 4, illetve a Szondi György Szakközépiskola és Szakiskola 3 csapattal jutott be a középdöntőbe.
A versenyen a hagyományos feladatok szerepeltek: szellemi totó, képkirakó játék, keresztrejtvény és személyfelismerés. A feladatok idén sem voltak könnyűek, gratulálunk minden résztvevőnek az elért eredményért. Külön gratulálunk Széles Bencének, aki vállalva a magányos versenyzést, "csapatát" egyedül juttatta a döntőbe.
A 2013. január 29-i döntőbe, melynek témája hagyományosan az 1919. január 29-i eseményekhez kapcsolódik, a következő csapatok jutottak be:
53 ponttal BBG 9.a : Diósi Marcell, Galcsik Klaudia, Horváth Laura és Pszota Dalma, felkészítőjük Pénzes Attila
36 ponttal Szent-Györgyi iskola 9.c: Gál Petra, Mihalik Sára, Radics Debora és Zagyi Dominika, felkészítőjük Vajda Andrea
31 ponttal Szent Imre iskola 9.: Bernáth Melinda, Gresina Fanni, Kapás Gina és Tolnai Gréta, felkészítőjük Zoljánszki László
31 ponttal Szent-Györgyi iskola 9.a: Széles Bence, Csábi Máté, felkészítőjük Hreskó Józsefné
30 ponttal BBG 9.a: Farkas Veronika, Fülepi Flóra, Kobl Adrienn és Oczot Dalma, felkészítőjük Pénzes Attila
26 ponttal Szondi iskola 9.sza: Hajdú Viktor, Koplányo Bálint, Kordics Ferenc és Kormány Elizabet, felkészítőjük Hevérné Tácsik Klára és Kormosói Gábor
További információk az Aktuális menüpont alatt találhatók.
Ancilla Domini, vagyis az Úr szolgálólánya – ezt a címet viseli az a könyv, amelyet a balassagyarmati Helytörténeti Gyűjteményben mutatott be Radosné Lengyel Anna, a Déli Evangélikus Egyházkerület felügyelője, az egyház országosfelügyelő-helyettese és Kőháti Dorottya Éva, az Evangélikus Egyház lelkésze, újságíró, a könyv szerkesztője.
Túrmezei Erzsébet szolgálata, élete erősen kötődik Balassagyarmathoz. Az egyházi rendek feloszlatása után, 1951-ben került a városba, 25 év szolgálat után azonban elhagyni kényszerült azt. Balassagyarmat a rendszerváltozást követően, 1996-ban díszpolgári címmel tüntette ki.
Először a költő Túrmezei Erzsébet műveivel ismerkedhettünk meg Csábi István szokásosan ihletett tolmácsolásában, a versek között pedig Fogarasi Béla gitárjátékát hallgathattuk.
Lengyel Anna – maga is balassagyarmati, a város Pro urbe díjasa –, az emlékkönyv összeállításának kezdeményezője emlékezett meg Túrmezei Erzsébetről, arról az életútról, amelynek minden pillanata a szolgálatról, Istenhitről, szeretetről, az egyház szolgálatáról szólt. Megemlékezett saját gyarmati gyermekkoráról is, arról, hogy hajdanán a Csillagház oldalában szánkózott, megemlékezett az akkor még Kapás utcai szülői házról, a balassagyarmatiságról, amely mindig is érdeklődést, kulturális sokszínűséget jelentett, s hogy számára a mai érdeklődés azt mutatja: azért létezik még ez a balassagyarmatiság.
Számomra – vallotta Lengyel Anna – az evangélikus közösség volt az oázis, mert tudjuk, hogy minden sivatagban van oázis. Gyermekként nem tudtam, hogy Túrmezei Erzsébet nem végezhetett volna büntetlenül egyházi munkát, de őt nem érdekelték az esetleges szankciók, tette a dolgát, írt, tanított, nevelt, felnőttet, gyereket, s prédikált a templomban, pedig ez neki tilos volt. Erzsébet testvér vezette a balassagyarmati szeretetotthont, látogatta a betegeket a kórházban, a családokat otthonukban. Számára töretlen hite adta az erőt. Már rádióriporterként készíthettem vele interjút, ekkor beszélt 1956-ról, a megcsillant szabadságról és a november 4-e utáni véres megtorlásról. Verseit kézzel sokszorosították, ezek akkortájt még egyházi kiadásban sem jelenhettek meg. Talán féltek a soraitól… Versei egyházi versek, egy felelősen gondolkodó ember, egy mélyen hívó diakonissza művei.
Kőháti Dorottya, a kiadvány szerkesztője idézte fel a különböző fejezetek összeállításának szakaszait. Elmondta, milyen örömtelien sok dokumentumot, fényképet kaptak Túrmezei Erzsébet életútjának állomáshelyeiről, így Balassagyarmatról is. Számos interjút, visszaemlékezést készíthettek az őt ismerőkkel, amelyek a könyvben mind megtalálhatók. Külön kiemelte Túrmezei Erzsébet kiterjedt levelezését, s hogy levelei sohasem formálisak voltak, részletesen, mindenre kiterjedően írt, a megtörtént kisebb-nagyobb jelentőségű eseményekre pedig pontosan, évekre visszamenőleg is emlékezett. Felsorolta a könyv összeállítását segítő balassagyarmatiak neveit. Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy a szerkesztője lehettem a könyvnek - zárta beszédét Kőháti Dorottya.
Végezetül Hrubiák Laura, a Szent Imre Keresztény Általános Iskola, Gimnázium és Szakképző Iskola tanulója mondta el Túrmezei Erzsébet A harmadik c. versét:
Valamit kérnek tőled. / Megtenni nem kötelesség. / Mást súg a jog, mást súg az ész. / Valami mégis azt kívánja: Nézd, / tedd meg, ha teheted! / Mindig arra a harmadikra hallgass, / mert az a szeretet.
Messzire mentél. / Fáradt vagy. Léptél százat. / Valakiért még egyet kellene. / De tested, véred lázad. / Majd máskor! – nyugtat meg az ész. / És a jog józanságra int. / De egy szelíd hang azt súgja megint: / Tedd meg, ha teheted! / Mindig arra a harmadikra hallgass, / mert az a szeretet.
Valakin segíthetnél. / Joga nincs hozzá. Nem érdemli meg. / Tán összetörte a szíved. / Az ész is azt súgja: Minek? / De Krisztus nyomorog benne. / És a szelíd hang halkan újra kérlel: / Tedd meg, ha teheted! / Mindig arra a harmadikra hallgass, / mert az a szeretet!
Ó, ha a harmadik/egyszer első lehetne, / és diktálhatna, vonhatna, vihetne! / Lehet, elégnél hamar. / Valóban esztelenség volna. / De a szíved békességről dalolna, / s míg elveszítenéd, / bizony megtalálnád az életet! / Bízd rá magad arra a harmadikra! / Mert az a szeretet.
Nagy László
Köszönjük Nagy Lászlónak, hogy rendelkezésünkre bocsátotta fotóit.
A gyermekkönyvtár látogatói voltak november 21-én a magyarnándori általános iskola tanulói, 22-én pedig a varsányi Baba-Mama Klub vezetői és tagjai.
„Az ember, helyesebben az emberi lélek a XVIII. században elvesztette iránytűjét, és azóta nem örök rendeltetése felé: fölfelé, hanem hanem a föld felé haladt. Haladt, sőt szaladt az anyagi javak után, amelyeknek kielégíthetetlen végcélja: a pénz, a hatalom, a csillogó siker, az érvényesülés, az élvezet, a szerelem, a hírnév, szóval minden, amit csak a föld nyújthat… A mai válság oka tehát maga az ember. Az elanyagiasodott, a még életében földdé vált ember… Mi tehát a teendő? … Az elmerülés, a megsemmisülés hínárjából csak akkor és csak úgy tudunk kievickélni, ha egy magasabb életigény központjába a lelket állítjuk…”
A balassagyarmati Helytörténeti Gyűjteményben Laura nővér előadására összegyűlt hallgatóság nagy valószínűséggel gondolhatta, hogy a Vas Ágnes által elmondott fenti idézet talán már a meghívott vendégtől származik, pedig nem. A gondolatokat nem más írta, mint Farkas István, a Balassi Bálint Gimnázium hajdani igazgatója, a Balassagyarmat megyei város szegényügye az 1935. esztendőben című írásában. (Nógrád-Honti nagy naptár az 1936. szökőévre. Kiadja a Balassagyarmati Városi Szegényügyi Bizottság, Balassagyarmat, Hollósy Géza könyvnyomdája, 1936)
Farkas István pedig Laura nővér nagypapája volt.
A világ nem sokat változott, a társadalmi válságok ciklikusak, az alapvetésekre sem a múltban, sem a mában nem sikerült megoldást találni.
A szülők, nagyszülők – gyermek, unoka közötti szellemi kapocs továbbéléséről már Baritz Sarolta Laura beszélt. Az általuk formálta gyermekkori paradicsomi körülmények, a belőlük áradó szeretet, a vallásos érzület, példamutatás örökké megmaradó és továbbélő erőt jelentett, amely az élet minden nehéz pillanatában segítségemre volt – vallotta Laura nővér. Felidézte, hogy a piarista rendbe belépett, papi szemináriumot is végzett nagypapa, Farkas István és az ír bevándorlók (O’Neill-ről Nell-re magyarosítottak) lánygyermekének házasságához pápai felmentésre volt szükség. A művész hajlamú nagymama és az iskolában szigorú, otthon vajszívű nagypapa életét mindig vidám kiegyensúlyozottság jellemezte. Nell nagymama örökvidám életszemlélete akkor sem változott meg, amikor egy tragikus baleset örökös sántaságra kárhoztatta. Sarolta unokája életét lélekjelenlétével mentette meg, feláldozva magát, a baleset következményeit azonban már nem kerülhette el. Sarolta az édesapja halálát fájdalmasan élte meg, de éppen édesanyja szenvedése, ápolása és halála vezette el ahhoz a döntéséhez, hogy életét gyökeresen átalakítva Isten szolgájává váljon, és a domonkos renddel ápolt lelki kapcsot megerősítve belépjen a rendbe. Sarolta – aki anyagi javakkal bőven kecsegtető polgári pályának mondott búcsút édesanyja halála után – túl akar lépni a médiumokat az utóbbi években eluraló szenzációhajhászó besoroláson, amely a multik fényes világából az egyház szolgálatába lépett nővért állítja középpontba. Őt a domonkos rend felé vezette erős közösségi életük, hitelveik igazsága és azok racionális magyarázata, lévén, hogy Laura nővér is racionális, összefüggéseket kereső embernek vallja magát.
A négyéves teológia elvégzése után a római Szent Tamás Egyetemen elhangzottak érttették meg vele, hogy a közgazdaságtant az egyház társadalmi tanítására alapozva másként is lehet szemlélni, azonban ennek elterjesztéséhez, ahogyan külföldön, úgy itthon is, paradigmaváltásra van szükség.
2010-ben a Sapientia Hittudományi Főiskolán az ő és társai szervezésében beindult a Keresztény társadalmi elvek a gazdaságban c. képzés, s bár a gazdasági, pénzügyi elit – a válság menti reménytelen útkeresésben – már tanúsít némi megértést az újszerű elvek elfogadásában, azért maradt még tennivaló az erényetikai szemlélet elterjesztésében. A világgazdaságot sok évtizede uralja az a szemlélet, hogy a gazdaság hajtómotorja az önérdek, a haszonelv, a profit maximalizálása, az ember pedig eszköz a piac érdekében. Az egyházon belül a domonkosok által vezérelt új paradigma éppen ezzel ellentétes: a profit eszköz a közjó, az emberi kiteljesedés érdekében, a piacot tekintve az ember nem eszköz, hanem alany, a szociális igazságosság elveit pedig az államnak is kiemelten figyelembe kell vennie.
Előadását Laura nővér a nagypapától vett gondolatok megerősítésével zárta: Az emberi lét lényege a jóság, a szabadság és az Istenben gyökerezett élet.
Az előadást követően Borenszkiné Imre Éva, a Balassi Bálint Gimnázium igazgatója köszöntötte Laura nővért, a diákok virágcsokrot nyújtottak át, édesanyja nővérének hajdani iskolatársa, Faragó Edit pedig régi képekkel és levelekkel kedveskedett a vendégnek.
Laura nővér tevékenységét nem csak az oktatás, az egyház gazdasági tanításának terjesztése fémjelzi. Ő lett a vezetője a domonkosok kezelésében lévő kőszegi Árpád-házi Szent Margit Óvoda és Általános Iskola támogatói megújításának is. Ennek keretében Fogadj örökbe egy ablakot címmel hirdettek programot, mely során nagylelkű adományok révén befejeződhet az épület ablakainak felújítása (részletek itt olvashatók)
Nagy László
2012. november 6-án, kedden 17 órakor, a könyvtár galériáján
a magyarnándori Képzőművész alkotóműhely kiállításának megnyitójára került sor
Ferenczy Judit, Horváth Krisztina, Varga Ildikó és Vaskor Gábor munkáit
Piatrik Valéria, a magyarnándori művelődési ház vezetője
ajánlotta a közönség figyelmébe.
Közreműködtek: Paróczi Viktória – vers és Csordás Aliz, Takács Karla Natasa – klarinét
A fiatalabb korosztály képviselői már aligha emlékeznek a Dózsa György arcképével díszített húszforintos papírpénzre, az idősebbek között viszont biztosan akad még, aki egykor pengővel is fizetett. Mindezek a bankjegyek a Balassagyarmattal oly sok vonalon kapcsolódó Horváth Endre műhelyében készültek. A város minden évben megemlékezik a híres elődről.
Ezek az őszi emléknapok rendre Horváth Endre halálának időpontjára esnek. Hiszen a pénzjegytervező grafikusművész itt nyugszik, a gyarmati temetőben, nem messze a katolikus ravatalozótól.
A sírkertben kezdődött idei tiszteletadáson nem más, mint a méltó utód, ma használatos bankóink tervezője, Vagyóczky Károly grafikusművész – a más elfoglaltság miatt távollévő Barát Gellért nyomdaipari szakember helyett – méltatta Horváth Endre munkásságát, kiemelve azt, hogy Európában is egyedülálló módon a táj, a magyar vidék varázslatos képei, a népviseletes palóc menyecskék is megjelentek az általa megmetszett pénzjegyeken. Mivel minden esztendőben ezeken az emléknapokon a város múltjának egy-egy kiemelkedő alakjára szintén emlékezik az utókor, így ezúttal Reményi Károly, a tizenkilencedik század második felében tevékenykedett főbíró, valamint sógora, Farkas Ferenc ügyvéd munkásságát méltatták. Medvácz Lajos polgármester szavai által megelevenedett a két, egymásba több helyen kapcsolódó életút, a család szerepe, a közéleti pályafutások emelkedői és bukkanói, a kor politikai élete.
A sírhelyeknél történt koszorúzásokat követően a Helytörténeti Gyűjtemény épületében folytatódott az eseménysor. Itt Csach Gábor előbb alpolgármesteri minőségében köszönte meg Vagyóczky Károlynak, hogy saját gyűjteményéből Balassagyarmatnak ajándékozott tizenegy nyomólemezt (melyek mindegyikén Horváth Endre által metszett női fej látható), huszonhárom különböző tematikájú rézmetszetet, egy – szintén női fejet ábrázoló – ceruzarajzot, valamint saját, Hollókő várát ábrázoló festményét. Majd művészettörténészként beszélgetett a mesterrel. Ez a terefere szinte kiselőadásként tárta az érdeklődők elé, mit is jelent a rézmetszés művészete, milyen műhelytitkok tudójának kell lenni a pénzjegytervezőnek, milyen aprólékos, sokrétű az a feladat, amelynek során a bankjegyekre kerülnek a kimunkált alkotások.
Hegedűs Henik
Megjelent Vagyóczky Károly ajándéka a városnak – Horváth Endre Emléknap Balassagyarmaton címmel a Nógrád Megyei Hírlap 2012. október 18-i számában.
2012. októbr 7-én, a könyves vasárnapon vendégünk volt
Juhász Katalin előadóművész,
valamint Izolda népi játékaival (gyöngyfűzés, csuhébaba készítés, kötélfonás)
ismerkedhettek meg a gyerekek.
