Fotóalbumok
Csongrády Béla: Értékőrző helytörténet
Figyelemre méltó, sőt dicséretes, ha egy község – jelesül Karancslapujtő – oly módon is kíváncsi történetére, hogy sorozatban ad ki a múltját bemutató könyveket. E törekvést példázza a Lapujtői Krónika harmadik száma, amely Az iglói Szontagh és a mádi Papp-Szász nemesi családok élete és kora Lapujtőn címmel jelent meg. Még dicséretesebb, ha egy tanárnő, a salgótarjáni Táncsics közgazdagsági szakközépiskola volt igazgatóhelyettese nyugállományba vonulása után szabadideje, szellemi energiája jó részét helytörténeti kutatásokra áldozza, mint Lőrincz Gézáné teszi. Különösen – mint az általa írt kötet előszavában írja – a nevezetes nógrádiak, a 19. században élt nemesi családok élettörténete, sorsa érdekli.
Praznovszky Mihály Madách és kora a reformkorban című kötetében talált rá szülőfalujához, Lapujtőhöz kötődő Szontagh családra: a reformkori politikus, közhivatalnok Pál Madách Imre baráti köréhez tartozott, Ferenc – aki ügyvéd lett – Lapujtőn élt. Leánya Papp-Szász Lajosné szül. Szontagh Mária jegyzeteket hagyott hátra apja életrajzához. A kézirat másolata megőrződött Lapujtőn és most helyet kapott e kötetben is. Ezt követően Lőrincz Gézáné a Szontagh és a Papp-Szász családok történetét dolgozza fel bemutatván a Szontagh és a Mocsáry család rokoni kapcsolatait is. Mindez annál is érdekesebb, mert a szerző szisztematikus munkával tárja fel a községben híres épület, a Mocsáry-Szontagh-Papp-Szász kastély – amely ma óvoda – históriáját. Az utolsó tulajdonos 1944-ig Papp-Szász Tamás ügyvéd volt, akinek élettörténeti leágazásai még a karancsi kápolnához is kapcsolódnak. Fontos fejezete a könyvnek a Szontagh Ferenc főszolgabíró tiszteletére 2008-ban, a szabadságharc 160. évfordulóján kibontakozott kultusz történéseit rögzíti. Ez a rész bizonyító erejű fotókat is tartalmaz. Lőrincz Gézáné kötetét két Ady-idézet keretezi, dokumentum-melléklet és irodalomjegyzék zárja. Könyve immár, nélkülözhetetlen Karancslapujtő és – a sok utalás révén – a megye helytörténeti irodalmának.
Forrás: Nógrád Megyei Hírlap, 2013, február 16.
Csongrády Béla: Egy védőszent emlékezete
Nem véletlenül került Végh József Nepomuki Szent János tisztelete Nyugat-Nógrádban című kötete impresszumába a következő szöveg a tereskei Lukáchy Ambrus 1795-ben emelt sírkeresztjéről: A kőben tovább marad fenn az élet, mint bennünk. A halálnak bennünk jussa van, de nincs a kőben. Tehát a rövid élet az ősök láncolatát megszakíthatja, a testet, amely volt, a márvány túléli. Ez az idézet ugyanis találó mottója annak a könyvnek, amely azt kívánja igazolni, hogy – mint Európa számos térségében – Nógrád megye nyugati részén is sok helyütt maradt fenn kőbe vésett formában Nepomuki Szent János emlékjele.
Európa szerte, de különösen Közép-Európában hidakon illetve hidak mellett sok helyütt látható Nepomuki Szent János – leginkább barokk kiképzésű szobra. Így a híres prágai Károly-hídnak is ékessége, mintegy turisztikai látványossága. Végh József dolgozata első részében azt igyekszik tisztázni, hogy ki is volt valójában, akit ilyen kultikus tisztelet övez, és milyen legendák kötődnek személyéhez. Wolfflin (más forrás szerint Wölflein) János a dél-csehországi Pomuk (ma Napomuk) helységben született 1350-ben. Bölcseleti, teológiai és egyházjogi tanulmányokat végzett, s mint a prágai udvar kanonoka áldozópapként illetve hitszónokként lett híressé. Ő volt a gyóntatója IV. Vencel király feleségének is. A legenda szerint a király rá akarta venni felesége gyónásának elárulására, mivel azonban semmi módon nem érte el célját, a papot a Moldvába ölette. A nagy tekintélyű egyházfit XIII. Benedek pápa által 1729-ben avatták szentté. A gyónási titok mártírja a folyók, hidak, hajósok, vízimolnárok, halászok védőszentje. Végh József – egyebek mellett – azt is leírja, hogy Adame László 18. századi magyar költő olyannyira tisztelője volt Nepomuki Szent Jánosnak, hogy négy verset is írt hozzá, s a VII. Oh Szent János! Te bizonyos... címűt közli is tanulmányában.
A könyv – címe szerinti – törzsanyaga a következő nyugat-nógrádi települések Nepomuki Szent János emlékeit mutatja be: Alsópetény, Balassagyarmat, Berkenye, Drégelypalánk, Érsekvadkert, Hont, Keszeg, Nagyoroszi, Nézsa, Nógrád, Nógrádsáp, Nőtincs, Patak, Rétság, Romhány, Szátok, Szendehely, Tereske és Tolmács. Mindenütt a nagyon tisztelt, féltve őrzött látnivaló között tartják számon e műkincseket, amelyek több helyütt megújulva hirdetik a hagyomány erejét. E magállapítás realitását bő terjedelmű, nagyon szép, színes képmelléklet is igazolja. Ritkaságszámba megy, hogy a mintegy negyven oldalnyi tanulmányt azon nyomban angol, német és szlovák változatú szöveg követi. Egyébként is dicséretes a Gödöllői Innovációs Központ Kft. által kiadott könyv formai megjelenítése, amelyet a kemény kötés látványosan is igazol. A címlap és az illusztráció Végh Borbála Karolina – a szerző leánya – nevéhez fűződik. Az előszót Tóth Ferenc rétsági plébános írta.
A „Nepomuki Szent János tisztelete Nyugat-Nógrádban című kötet egy újabb jelentős adalékkal gyarapítja Végh József diósjenői helytörténész, művelődéskutató, a rétsági művelődési ház igazgatója, lapunk külső munkatársa, a Magyar Kultúra Lovagja egyébiránt is figyelemre méltóan gazdag munkásságát.
Megjelent a Nógrád Megyei Hírlap 2013. január 12-i számában.
Jiří Šotola: Szent a hídon (részlet)
Nepomuki Szent Jánosnak szép szobra volt nálunk. Az alvégen, a malomgát és a községi körtefa között. Nem valami művészi munka. Nincs sem redőkbe omló köpenye, sem égfelé fordított prófétaarca, bizonyára csak valami ügyesebb kőfaragó készítette. Igen, vagy a kő volt túlságosan kemény, vagy a kőfaragómester kevésbé jártas az ilyen fennkölt mívelkedésben. No és drótabroncs is volt Szent János feje fölött, s az abroncson öt fénylő csillag. Ez már nincs meg. Talán megette a drótot a rozsda, és a cicoma lehullott. De lehet, hogy valaki leverte. Mindegy. A szobor a csillagok nélkül is szép.
Tavaszidőn a lányok virágot szórtak a lába elé, és elsuttogták neki titkaikat. Rebesgették, hogy Szent János a szerelmesek oltalmazója. Meg hogy a szerelmesek édes titkainak őrzője. Az anyókák pedig mindenféle görcsök, ótvarok és melltáji nyavalyák ellen kérték a szobor segítségét. Olykor vittek neki egy tál búzát vagy almát, körtét. De inkább csak titokban. Nem tudom, illő-e egy szentet olyan kéréssel zaklatni, hogy ótvart gyógyítson. Avagy búzát szórni elébe. Azt hiszem, nem volt ez egészen istenes dolog, és nem mindenben egyezett a liturgiával.
Hiszen dohogott is miatta a plébános úr. De azért az anyókák meg a lányok, ha bajba jutottak, csak jártak tovább a szoborhoz a körtével meg az édes titokkal...
2013. január 29-én, városunk ünnepnapján lezajlott az ősz óta tartó Balassagyarmati panteon vetélkedő-sorozat utolsó fordulója. A döntőbe hat csapat jutott be. Előzetes feladatuk volt egy "Mit jelent nekem a Civitas Fortissima" c. kisfilm elkészítése. Technikai feltételeket nem adtunk meg, a lényeg az ötletesség, kreativitás volt. Ezt a feladatot minden csapat ügyesen megoldotta, több csapat az előző években megszokott előzetes feladat, a szónoklat elemeit is beledolgozta a kisfilmbe, más csapatok Power Pointos vetítést készítettek.
A döntő elején közösen megnéztük a kisfilmeket, hogy mindenki lássa, milyen ötletei voltak a többieknek. Ez után következett egy keresztrejtvény, amikor a csapatok lexikális tudására voltunk kíváncsiak, arra, hogy mennyire ismerik az 1919. január 29-i eseményekben részt vevőket, s mennyit jegyeztek meg a felkészítő előadások anyagából.
Ez után Vas Ágnes, a zsűri elnöke mondott pár értékelő szót a kisfilmekhez, és ő is csak dicsérni tudta a csapatok munkáit.
Harmadik, utolsó feladatként egy, a történelmi helyzetet leíró hiányos szöveget kellett a diákoknak megadott kifejezésekkel kiegészíteni, ez szinte minden csapatnak hiánytalanul sikerült, bizonyítva ezzel felkészültségüket és jó szövegértésüket.
A helyezések sorrendjének kialakulása után Vas Ágnes, a zsűri elnöke gratulált a csapatoknak, maj átadta az emléklapokat és a jutalomkönyveket.
Nógrád Megye Önkormányzata, Balassagyarmat Város Önkormányzata
és a Madách Imre Városi Könyvtár
2013. január 25-én, pénteken tartotta Balassagyarmaton
a megyei Madách-ünnepséget
Program
14.00 Koszorút helyeztek el a Köztársaság téri Madách-szobornál. Verset mondott:
Hrubiák Laura gimnáziumi tanuló
15.00 Benkő Cs. Gyula festőművész kiállítását Telek Zoltán művésztanár nyiotta meg a könyvtár galériáján.
Közreműködtek:
Ember Dániel – fuvola és Tomisné Cselényi Noémi – gitár
Madách-ünnepség
16.00
A megjelenteket üdvözölte és a 2013. évi Madách-díjakat átadta
Becsó Zsolt, a Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlésének elnöke
Köszöntőt mondott: Őze Áron, a Pesti Magyar Színház igazgatója
Kitüntetettek:
Fürjesi Csaba festőművész és Mikszáth Kálmán Társaság
A méltatásokat elmondták: Shah Gabriella művészettörténész és Ember Csaba igazgató
A Horváth Endre művészeti díjat Benkő Cs. Gyula festőművész részére Medvácz Lajos, Balassagyarmat polgármestere nyújtottaát. A méltatást elmondta Zolnyánszki Zsolt.
Közreműködtek:
Kőszegi Ákos, Jászai Mari-díjas színművész
Ember Péter, Emberné Rédei Renáta és Pálmai Krisztián
A műsort vezette: Kosztrihán Karolina
"Mindennap jönnek hozzám diákok ... tőlem akarják megtudni, hogy s mint ment az a csikorgó téli éjszakai csehkiverés a városból, és mi volt a szerepük ebben a diákoknak. Nézd, kisöcsém, nem mese volt az, nem is mesélek én arról semmit ... Azt jegyezzétek meg ti, fiatalok, ha mi akkor föl nem kelünk a csehek ellen, úgy járunk, mint az ipolyságiak. Ipolyság, szintén az Ipoly innenső partján, olyanféle város, mint Gyarmat, Hont megye székhelye, nos, az ottaniak sem rosszabb magyarok mint mi, csak nem ébredtek rá, hogy ki kell ebrudalni a betolakodókat, így mozdulatlanságukban átnyúltak értük az Ipolyon, bekebelezte őket Trianonban a cseh állam. Minket nem lehetett, vérünk hullatásával biztosítottuk megunkat ellene. Ezt jegyezzétek meg!"
(Papócsi Ferenc egykori polgári iskolai diák visszaemlékezése Abonyi (Kroffinger) Fülöppel való találkozásáról. In: Gere József: A szárnyaskerék katonái. p.143)
A könyvtár kupolatermében 2012. december 19-én,
Gegő Julianus ferences testvér tartott előadást
A karácsony üzenete a mai ember számára címmel.
Balassagyarmat gazdag irodalmi hagyományokkal rendelkezik. A költő, Balassi Bálint földesura volt a török korban; majd később itt töltötte élete rövidebb-hosszabb időszakát Bérczy Károly, Madách Imre, Mikszáth Kálmán, Komjáthy Jenő, Szabó Lőrinc, Jobbágy Károly. 1979 óta itt működik a Komjáthy Jenő Irodalmi és Művészeti Társaság. Közülük most csak Ádám Tamás, Csikász István, Radnai Ketykó István, Romhányi Gyula, Zonda Tamás és a József Attila-díjas Jobbágy Károly nevét említve hihető, hogy városunk szellemi kisugárzása évszázadok óta kedves az irodalom értői és művelői számára.
A Madách Imre Városi Könyvtár évtizedek óta műhelyt teremt a Komjáthy-társaságnak; itt jelentetik meg – volt olyan időszak, amikor évi rendszerességgel – antológiájukat, a Röpke Íveket.
A „nagy” alkotók köre mellett izgalmas kérdés, hogyan is állunk az utánpótlással? Az új évezredben megindítottuk a Balassagyarmati Honismereti Híradó című évkönyvünk ifjúsági sorozatát, mely középiskolások írásait mutatta be. Ez a sorozat az első évtized közepén abbamaradt. Most megújult bizalommal, Balassagyarmat Város Önkormányzata Oktatási, Ifjúsági, Sport és Művelődési Bizottsága támogatásával, a Balassagyarmati Honismereti Körrel közösen irodalmi pályázatot írtunk ki 14–20 éves fiataloknak. A pályázatra beérkezett munkákat adjuk az olvasók kezébe, fogadják szeretettel. Ezek az első lépéseik. Müller Péter sorait idézve: Az első lépés a legfontosabb lépés. Nemcsak azért, mert kijelöli az útirányt, hanem mert abban már – mint magban a növény – minden benne van.
Csegezi Tamásné Teréz anya gondolatával kezdte életének történetét: Ebben az életben nem tehetünk nagy dolgokat. Csak kis dolgokat tehetünk nagy szeretettel. Elmondta, milyen értékrendet hozott magával családjából, iskoláiból, tanáraitól; hogy a szeretet, a hit, a tudás, a szorgalom, a tisztesség és a becsület milyen fontos szerepet játszottak már életének korai szakaszában is. Beszélt kántortanító édesapjáról, drégelypalánki gyerekkoráról, amely igen szerény anyagi körülmények között, de nagy szeretetben telt.
Csegeziné Téglás Mária már 1969-es érettségijének nyarán belépett a Magyar Posta kötelékébe, s onnan csak 2011-ben lépett ki, nyugdíjas korának eljövetele okán. Mondhatnánk, hogy élete egyszerű képlet, de története közben a regényes gyermekkor után egy nem kevésbé unalmas szakmai karrier bontakozott ki. Hiszen a Magyar Posta keretén belül hozzájutott ahhoz a lehetőséghez, hogy továbbképzéseken vegyen részt. 1978-ban végezte el a Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola postaüzemi szakát. Ezután technológiai fejlesztőként, postafőtanácsosként, majd bélyeg-kibocsátási főmunkatársként dolgozott. 1989-ben kérték fel a Bélyegmúzeum igazgatói posztjára. Igazán itt érintette meg őt először a bélyegek világa. Hatalmas munkája volt az évek óta zárva tartó Bélyegmúzeum teljes fel- és megújítása. Pár éves, a Magyar Postán belüli kitérő után 1997-ben lett a bélyeg-kibocsátást ellátó szervezeti egység vezetője, s köteleződött el végképp a bélyegeknek. Nevéhez olyan izgalmas kibocsátások fűződnek, mint az 1999-es teljes napfogyatkozás sávját bemutató, 1999 forint névértékű, vagy a magyar milleniumra készült, 2000 forint névértékű bélyegek, a 2001-es Magyar Szent Korona-blokk és a 2005–2008 között megjelent A Szent Korona zománcképei c. sorozat, amelynek darabjai összerakva a korona kiterített képét adják. Izgalmas és különleges a Domokos Gábor és Várkonyi Péter által kifejlesztett „Gömböc”-ről készült mozgóbélyeg, mely a maga műfajában egyedi, de újdonságnak számított az ún. személyes bélyeg megjelenése is.
Munkája során mindig figyelt arra, hogy munkájában jelen legyen szülőföldje is. Így kerültek képeslapra ill. bélyegre Horváth Endre, Farkas András és Réti Zoltán munkái, de megjelent képeslapon a Civitas Fortissima – A Legbátrabb Város, illetve az alma mater, „a Szántó” – azóta Szent-Györgyi Albert Gimnázium és Szakközépiskola.
Csegeziné Téglás Mária csodás ajándékot hozott a résztvevőknek: gyermekkorában édesapja karácsony előtt az egész falunak sütötte a „csutorát”, más néven molnárkalácsot, amit a rendezvényre Mária testvéröccse készített el, s amit házigazdánk nagy szeretettel kínált körbe.
Az előadás végén Kovács Ferenc tolmácsolta Reményik Sándor Csendes csodák c. versét a közönségnek:
Ne várd, hogy a föld meghasadjon / És tűz nyelje el Sodomát. / A mindennap kicsiny csodái / Nagyobb és titkosabb csodák.
Tedd a kezedet a szívedre / Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog, / Ez a finom kis kalapálás / Nem a legcsodásabb dolog?
Nézz a sötétkék végtelenbe, / Nézd a kis ezüstpontokat: / Nem csoda-e, hogy árva lelked / Feléjük szárnyat bontogat?
Nézd, árnyékod hogy fut előled, / Hogy nő, hogy törpül el veled. / Nem csoda ez? - s hogy tükröződni / Látod a vízben az eget?
Ne várj nagy dolgot életedbe, / Kis hópelyhek az örömök, / Szitáló, halk szirom-csodák. / Rajtuk át Isten szól: jövök.
November 29-én lezajlott a Balassagyarmati panteon várostörténeti vetélkedő középdöntője. Előzetesen 16 csapat töltötte ki a feladatfüzetet, ebből 11 érte el a bejutáshoz szükséges hetven pontot: a Balassi Bálint Gimnázium 2, a Szent Imre Keresztény Általános Iskola, Gimnázium és Szakképző Iskola 2, a Szent-Györgyi Albert Gimnázium és Szakközépiskola 4, illetve a Szondi György Szakközépiskola és Szakiskola 3 csapattal jutott be a középdöntőbe.
A versenyen a hagyományos feladatok szerepeltek: szellemi totó, képkirakó játék, keresztrejtvény és személyfelismerés. A feladatok idén sem voltak könnyűek, gratulálunk minden résztvevőnek az elért eredményért. Külön gratulálunk Széles Bencének, aki vállalva a magányos versenyzést, "csapatát" egyedül juttatta a döntőbe.
A 2013. január 29-i döntőbe, melynek témája hagyományosan az 1919. január 29-i eseményekhez kapcsolódik, a következő csapatok jutottak be:
53 ponttal BBG 9.a : Diósi Marcell, Galcsik Klaudia, Horváth Laura és Pszota Dalma, felkészítőjük Pénzes Attila
36 ponttal Szent-Györgyi iskola 9.c: Gál Petra, Mihalik Sára, Radics Debora és Zagyi Dominika, felkészítőjük Vajda Andrea
31 ponttal Szent Imre iskola 9.: Bernáth Melinda, Gresina Fanni, Kapás Gina és Tolnai Gréta, felkészítőjük Zoljánszki László
31 ponttal Szent-Györgyi iskola 9.a: Széles Bence, Csábi Máté, felkészítőjük Hreskó Józsefné
30 ponttal BBG 9.a: Farkas Veronika, Fülepi Flóra, Kobl Adrienn és Oczot Dalma, felkészítőjük Pénzes Attila
26 ponttal Szondi iskola 9.sza: Hajdú Viktor, Koplányo Bálint, Kordics Ferenc és Kormány Elizabet, felkészítőjük Hevérné Tácsik Klára és Kormosói Gábor
További információk az Aktuális menüpont alatt találhatók.