Fotóalbumok
A Balassagyarmati Honismereti Kör közelmúltbeli rendezvénye az 1919. január 29-i csehkiverésre való emlékezés témaköréből merített, hiszen Balassagyarmat 20. századi történetének e kiemelkedő eseménye során a város polgárai, köztisztviselői, a vasutasok és a diákok a környéken állomásozó katonaság segítségével fegyverrel kiűzték a cseh megszálló csapatokat, s ezáltal Balassagyarmat megmaradhatott Magyarország részeként. A hős cselekedetért Balassagyarmat elnyerte a Civitas Fortissima címet.
A téma sok fiatal érdeklődését felkeltette, így a felvidéki Csáb község pedagógusa, Fónod Zsuzsanna is a balassagyarmati Madách Imre Városi Könyvtár Helytörténeti Gyűjteményében gyűjtötte adatai egy részét a komáromi Selye János Egyetemre, Simon Attila professzor vezetésével készített szakdolgozatához, mely az első világháborút lezáró események, az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása és a csehszlovák állam létrejötte időszakát vizsgálta 1918–1920 között. Az új állam fegyveres erővel igyekezett határait minél délebbre tolni, a magyar etnikumú lakosságot is fennhatósága alá vonva. Ennek az inváziónak ellenállva győztek a balassagyarmatiak, ám Ipolyságot elfoglalták a cseh légionáriusok, s csak a tanácsköztársaság magyar katonái szabadították fel május folyamán a cseh megszállóktól. 1919. június 12-én a Legfelsőbb Tanács deklarálta a végleges csehszlovák–magyar határvonalat, így a magyar katonaság kivonult Ipolyságról, s az Ipoly északi oldalán elfoglalt falvakból, hiszen az Ipoly folyó képezte a határvonalat.
Hiánypótló szakmunkájában s előadásában Fónod Zsuzsanna bemutatta az ipolysági és ipolynyéki járásban zajló harci eseményeket, s az államalakulás körüli túlkapásokat. A cseh hivatalnokok eltávolították a magyar nemzeti kultúrát és történelmet szimbolizáló szobrokat és emlékműveket. A társadalom képét jelentősen megváltoztatta, hogy a magyar értelmiség jelentős része nem tette le a hűségesküt az új államra, ezért kiutasították őket Magyarországra. Az értelmiséget a továbbiakban csupán a helyi papság képviselte, akik magyarul celebrálták a miséket. A harcok elmúltával a magyar falusi lakosság kevésbé érzékelte a változást, továbbra is megtartotta magyar népszokásait, az iskolában magyarul tanult, s az ipolynyéki járás lakosai Balassagyarmat vonzáskörzetét sem cserélték fel másra, hiszen, ha betegek voltak, oda jártak kórházba, oda hozták a vásárba terményeiket, s ha lehetett, ott vásároltak be.
A Civitas Fortissima eseményére idén Fónod Zsuzsanna élvezetes előadásával emlékeztek a Honismereti Kör tagjai és az érdeklődők, valamint a Balassagyarmati panteon középiskolás vetélkedő 11 döntős csapatának képviselői, akiknek ez az összejövetel volt az egyik felkészítő vetélkedő döntőjére.
Szabó Andrea
Megjelent a Nógrád Megyei Hírlap 2012. február 21-i számában.
A száz éve Balassagyarmaton született Zórád Ernő grafikusművészről, a magyar képregény atyjáról tartott előadást Csach Gábor művészettörténész a Csillagházban, a Honismereti Kör összejövetelén. A hallgatóság előtt kibontakozott az a „piszok egy vadregény élet”, amelyet a művész az Egy vándorfestő ifjúságai című önéletrajzi művében örökített meg.
Csach Gábor, aki annak idején mint a városi televízió riportere faggatta a mestert életútjáról, úgy fogalmazott: varázslatos életszeretet, életerő, derű áradt belőle, mindez éles megfigyelőképességgel, öniróniával, cinikus humorral fűszerezve. Szülővárosa – ahol két kiállítása is volt az 1990-es években – tíz munkáját őrzi, s a Horváth Endre képzőművészeti díjat adományozta a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével és a Budavár Díszpolgára címmel is kitüntetett művésznek. Zórád Ernő – aki egy négyszáz éves múltra visszatekintő Nyitra megyei nemesi családból származott – a felvidéki Dacsókesziben töltötte gyermekkorát, majd szüleivel a fővárosi Tabánba költözött, melynek haláláig a szerelmese maradt. A kiválóan rajzoló fiú az Iparművészeti főiskolán Haranghy Jenő tanítványa lett, évfolyamtársa volt Ehrenfeld Miklós és Tóth Imre, akik később Michel Gyarmathy és Amerigo Tot néven váltak ismertté. Az alkalmazott grafikát művelő fiatalember először dekoratőrként, kirakatrendezőként tevékenykedett, majd Wallburg Egon álnéven festve vett részt a virágzó képkereskedelemben. A második világháborús orosz fogságból megszökve az akvarellek és grafikák készítése után olajjal is megtanult festeni, de a gyors, fürge, virtuóz vonalvezetés mindvégig közelebb állt hozzá. Az 1940-es években elkészítette irodalmi panteon sorozatát – többek között Villont, Madáchot, Karinthyt, Krúdyt, Adyt, Móriczot illusztrálva, majdhogynem önálló műveket alkotva.
1949-től a sajtó lett igazi közege: a Magyar Vasárnapnak, a Pesti Izének, a Szabad Szájnak rajzolt karikatúrákat. Az 1950-es években a Pajtás, a Füles, a Galaktika munkatársa lett, 1954-ben létrehozta első képregényét, az Utazás Plutóniába címűt. 320 képregény fűződik nevéhez, s neki köszönhetjük az első magyar szóbuborékos képregényt, a Winnetou-t is. Zórád alkalmazta először a kollázs-technikát, ami védjegyévé vált: a korhangulat megteremtése érdekében metszeteket, fényképrészleteket helyezett el a rajzok között. 36 diafilmet is készített, művei megkomponáltsága kiemelkedő. Időskori művészi virágzását az 1934-ben lebontott Tabán megidézése hozta el: erős atmoszférájú, felejthetetlen akvarelleken ábrázolta Krúdy letűnt világát, a Tabán romantikus utcáit a képregényekből ismert alakokkal, járókelőkkel.
– Centenáriumán szinte nincsen fővárosi hely, amely ne tisztelegne előtte, az első kerületben emléktáblát kapott, s megnyitotta kapuit a Zórád Ernő életmű-kiállítás is a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban – mondta Csach Gábor, aki a mester által énekelt sanzonokat megörökítő hangfelvételekkel is megidézte az éjszakai bohém világ hősét, a nők kitartó hódolóját, a színes és tartalmas életű „utolsó lovagot”.
Szabó Andrea
Megjelent a Nógrád Megyei Hírlap 2011. december 14-i számában
