Fotóalbumok
Gali Zoltán 2009 nyarán az Eszterházy Károly Főiskola Környezettudományi Tanszékén a Természetvédelem Tehetséggondozó Műhely keretében kezdett először tájkutatással foglalkozni. Szakdolgozatában a szandai Várhegy tájváltozásait és földtudományi tájértékeit dolgozta fel. Eredményeit hazai és nemzetközi konferenciákon (Kerekegyháza, Kalocsa, Eger, Thessaloniki) mutatta be.
Csillagházbeli előadásán megismerhettük, hogy hogyan is alakult ki évmilliókkal ezelőtt a Cserhát, hogy a geológiai formációk hogyan befolyásolták a mai táj kialakulását, megismertük a tájalkotó tényezőket (domborzat, éghajlat, talajszerkezet, vízrajz, növénytakaró, emberi tevékenység) és azt, hogyan lehet vizsgálni és dokumentálni egy táj arculatának változásait.
Gali Zoltán 1782-től egészen a jelenkorig vizsgálta a területet ábrázoló térképeken, illetve műholdfelvételeken a környék növényzettel való borítottságát, összehasonlította az egyes ábrázolt növényzettípusok (erdő, szőlő), illetve a lakott területek kiterjedését és a kiterjedés változásait. Bemutatta a közönségnek, hogy a terepbejárás során milyen értékelési szempontok alapján elemeznek, pontoznak egy területet (egyediség, régiség, idegenforgalmi, hagyományőrzési, esztétikai, történelmi, tudományos, ismeretterjesztési, néprajzi, kultúrtörténeti, ökológiai jelentőség, veszélyeztetettség), s hogy minek kell teljesülnie ahhoz, hogy egy-egy tájalkotó elem tájértéknek minősüljön. S hogy ez miért is fontos? A szandai Várhegy és a mellette található Péter-hegy egyes részei különböző kezelésben állnak és különböző védettséget élveznek (régészeti terület, Natura 2000-es terület, műemléki környezet, magánterület), ezért nehéz az egységes kezelésük. Gali Zoltán felmérései alapján a fent említett heterogén védettség helyett egy egységesen kezelhető területet javasolt védelemre, melybe beleilleszkedne a Várhegy, a Péter-hegy és környéke a kőbányával együtt. A védettség és az egységes kezelés létrehozásával a gazdasági szempontok miatt ültetett fafajták (erdei fenyő, fekete fenyő, fehér akác) helyett könnyebben visszatelepíthetők lennének az eredetileg honos tölgyfajták és a gyertyán, megszüntethető lenne a terület mozaikszerű növényzetborítottsága (amely épp a felszabdalt földterületek miatt alakult ki), és a geológiai értékek (vulkanizmus nyomait bemutató mesterséges és természetes feltárások) további felvételével az oktatást és az ökoturizmust szolgáló értékes terület lenne megmenthető utódaink – és természetesen magunk – számára.
Az előadó kedves barátja, a szintén balassagyarmati Mizera Tamás informatikus könyvtáros megszívlelendő soraival zárta előadását:
Aki látott már töltésről felröppenő madarat eltűnni a cserjék szőtte titkos dimenziókban, elfogadja: tövisek, ágak és emberek laza szövetségét fenntartani szükséges, ha másért nem is, önmagunk megismerése miatt.
2012. szeptember 6-án, csütörtökön 16.30 órakor a Helytörténeti Gyűjteményben, a Honismereti Kör közgyűlésének keretében Pekár István újságíró, szerkesztő, Nógrád megye díszpolgára ajánlotta a közönség figyelmébe a Balassagyarmati Honismereti Híradó 2011. évi számát. Vas Ágnes, a Honismereti Kör elnökségi tagja számolt be a kör elmúlt öt évéről.
2012. június 5-én, kedden az ünnepi könyvhét programjaként vendégünk volt Dr. Garamvölgyi László, az Országos Rendőrfőkapitányság kommunikációs igazgatója.
Garamvölgyi László több mint húsz éve a magyar rendőrség emblematikus alakja a médiában, emellett számos sikeres krimi és oknyomozó, tényfeltáró kötet szerzője, többek között:
- A rendőrség megköszöni
- A maffia fogságában
- Bankrablók - A móri vérengzéstől a brókerbotrány
- Hogyan halt meg József Attila
Előadásának fő témája a közelmúltban megjelent, 25. könyve volt, melynek címe: Hunyadi Mátyás – Meggyilkolták a királyt.
Az est folyamán szó esett korábbi kiadványairól, valamint rendőrségi munkájáról.
A Jobbágy Károly Alapítvány és a Madách Imre Városi Könyvtár
2012. június 1-jén, pénteken Jobbágy Károly emléknapot tartott
15. 00 Emléktábla-avatás a költő szülőházánál, a Kossuth u. 12. szám alatt
Beszédet mondott: Jobbágy Ilona
16.00 Irodalmi kávéház
A pályamunkákat értékelte és a díjat átadta: Herczeg Hajnalka, a kuratórium elnöke
Közreműködött: Csábi István és a Balassagyarmati Dalegylet
FERENCZY-DÍJAS FESTŐMŰVÉSZ, EGYKORI BALASSIS DIÁK
„TISZTELET A VÁROSNAK”
című kiállításának megnyitójára
2012. május 18-án 17 órakor került sor.
A tárlatot Csach Gábor művészettörténész
ajánlotta a közönség figyelmébe
Közreműködtek: Halmosi Tímea (ének) és Lévárdi Beáta (zongora)
2012. május 15-én bizony sokan sajnálták, hogy nem fértek be Szirtes Péter 58 fős panorámás buszába. Azok pedig, aki időben jelentkeztek, és nem betegedtek le – mint sajnálatosan éppen az a hölgy is, aki a kirándulás tematikáját javasolta –, reggel nyolckor a Polgármesteri Hivatal előtt gyülekeztek.
Első utunk Horpácsra, Mikszáth Kálmán kúriájához vezetett, mely 1906-ban az ifjabb Mikszáth tervei alapján épült. Most nem mentünk be a sokak által már ismert kiállításba, de körbesétáltunk a gyönyörű parkban, megnéztük Mikszáth Kálmán, Mauks Ilona és Nagy Iván mellszobrát, koszorút helyeztünk el az író emléktáblájánál, illetve csoportképet készítettünk, körbeülve és -állva a karos lócán üldögélő alakot.
Legközelebb az Alsópetény közvetlen szomszédságában elhelyezkedő Cser-tavaknál álltunk meg kis felfrissülésre. A mesterségesen felduzzasztott tó igazi horgászparadicsom lehet hétvégenként. Mi csak két, éppen pihenő botot láttunk, de a tóparti nádasban szerencsére felfedeztük a védett mocsári nőszirom élénksárga virágait. Ezután Keszegre tettünk kis kitérőt, ahol 2007-ben került magánkézbe a templom mellett álló, igen rossz állapotban lévő Huszár–Purgly-kúria. Ott jártunkkor az utcafronti homlokzat felújítása már elkészült. Összehasonlítva a mellette álló óvodaépülettel – mely eredetileg a kúriához tartozhatott –, szomorúan nagy kontrasztot tapasztaltunk.
Nézsán leparkolva megtekintettük az általános iskolának helyet adó gyönyörű sárga–fehér Reviczky-kastélyt, ahol kivételesen nem mi, hanem éppen a végzős diákok fényképezkedtek. Egy úriember javaslatára felsétáltunk a nemrég felújított kálvárián, s nem bántuk meg, igazán szép látványt nyújtott a temetőbe felkanyarodó, macskaköves sétálóút, melynek két oldalán helyezkedtek el a stációk. A domb tetején a váci kálváriához hasonló kör alakú építmény, a Szent Anna-kápolna fogadott minket, melyre íves lépcsősorokon mehettünk fel. Még tovább sétálva a temetőben az út két oldalán réges-régi sírokról ide helyezett, faragott illetve égetett agyag (kerámia) sírköveket csodálhattunk meg. Példamutató, ahogy a helyiek ily módon is megőrzik a régen éltek emlékét.
Legénd mindkét jelentősebb kastélya magánkézben van, ezért nem tudtuk őket alaposabban megszemlélni. Mindkettő a 18. század közepén épült, s mindkettő az építtető családról kapta nevét: Káldy-kastély és Nyáry-kastély. Vanyarcon még nem volt nyitva a könyvtárként üzemelő Dessewffy–Bánffy-kúria, ezért csak körbejártuk, megcsodáltuk, miközben a mellette álló iskola-épületből a gyerekek minket „csodáltak”. Mivel a Sziráki Kastélyszálló elárvultan, bezárt vendéglátóipari egységekkel fogadott, rövid parkbeli séta után átrándultunk Bér-Virágospusztára az Andezit Szállóhoz, ahol némelyek a koffein-, némelyek pedig a szénhidrát-hiányukat elégítették ki. Ez utóbbit szerették volna a körülöttünk tébláboló pónilovak is, némelyiket bizony úgy kellett arrébb hessegetni, hogy a kávéhoz kapott kockacukrot vagy a kézben tartott jégkrémet ne csenje el. A fogadó körül foltos indián lovakat, tevéket, messzebb rengeteg birkát láthattunk, kerítés mögött feltűnt egy pár emu is, egyikük hagyta, hogy tökéletes portrét készítsek róla. Némi nézelődés után megérkezett az időközben „riasztott” házigazda, Maczó László, aki nagy lelkesedéssel mutatta meg csoportunknak az egyik épületben berendezett kiállítást, ahol gyönyörű, régi bútorokat és használati tárgyakat csodálhatott meg csoportunk. Az épület falán dr. Lázár Andor, Magyarország 1932–38 közötti igazságügy-miniszterének emléktáblája látható.
Eme nem várt kiállítás-vezetésnek csak egyetlen hátránya volt: legnagyobb sajnálatunkra nagyon eltelt az idő. Az önkormányzati tulajdonban lévő kisterenyei Gyürky–Solymossy-kastélyt már csak kívülről tudtuk megnézni, így lemaradtunk id. Szabó István szobrászművész kiállításának megtekintéséről. Vigasztalásul körbesétáltunk a még most is szép angolparkban, és fájó szívvel ültünk fel a buszra, mert tudtuk, hogy onnan már csak Balassagyarmaton szállunk le. Sofőrünk viszont nem kímélve buszát úgy vezetett, hogy este fél hétre biztonsággal megérkeztünk, és herencsényi társunk is elérte a hazafelé induló csatlakozást.
Könyvtárunk megköszöni a résztvevőknek, hogy minden kirándulásra a legnagyobb lelkesedéssel jelentkeznek, Kovács Ferenc tanár úrnak pedig azt, hogy ismét magas színvonalon kalauzolta társaságunkat!
Ács Zsuzsanna
A Balassagyarmati Honismereti Kör nyári szünet előtti utolsó előadását Hegedüs Ábel, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Térképtárának kutatója tartotta Térképi érdekességek Nógrád megyében címmel. Az előadó kiemelte, hogy a megye térképeiről már dr. Gazdag László írt egy összefoglalást, mely 1964-ben a Múzeumi füzetek sorozatban jelent meg, majd időrendi sorrendben ismertette a megyénket ábrázoló térképeket, számos vetített képpel illusztrálva az elmondottakat.
Az előadás első részében az első katonai felmérések ismertetésére került sor. A 18. században a megváltozott harcmodor következtében a Habsburg-birodalmi hadvezetés számára is nyilvánvalóvá vált, hogy nem elegendő az ellenség területét ismerni, hanem a saját területek felmérésére is nagy szükség van a hadmozdulatok megtervezéséhez, de a felvonulási útvonalak, ellátórendszerek áttekintéséhez is. Ezért a katonatisztek számára elrendelték a birodalom teljes felmérését, amelynek 1763 és 1884 között három teljes térképsorozat elkészülte lett az eredménye. A három sorozat egyre korszerűbb mérési és ábrázolási technikával készült, ezáltal egyre több információt tudott nyújtani a térkép használóinak.
A szomszédos Hont vármegyébe is ellátogattunk, és egy térképészet-történeti érdekességet tekintettünk meg Bernece, Baráti és Kemence térségéből. Ennek különlegessége a térképlap készítője, Tóth Ágoston volt. Az 1848-as szabadságharc ezredese kapta azt a feladatot, hogy megszervezze és vezesse az önálló Honvéd Térképészeti Intézet elődjét, és a bemutatott térképszelvény volt az, amelynek elkészítését ő maga végezte.
Az eredetileg katonai célokra készült térképek a múlt század elejétől átszerkesztve, a kifejezetten hadászati tartalmuk elhagyásával, illetve kiszínezve és domborzatárnyalással ellátva kereskedelmi forgalomba is kerültek, bárki számára elérhető, nyílt térképekké váltak. A nagyközönség ekkor találkozhatott először lakókörnyezetének első szabatos térképi ábrázolásával.
A trianoni döntés után megjelent térképszelvényeken már látható az új országhatár, ami a Felvidék 1938-as visszacsatolásakor újra eltávolodott Balassagyarmattól, és a hegyek lábához, a nyelvi határra került, majd a második világháború utáni térképeken már újra az Ipolynál húzódik.
A második világháború utáni topográfiai térképek időrendben levetített lapjai látványosan mutatták be a város és környékének fejlődését, átalakulását egészen napjainkig.
Ezután újabb érdekességek következtek: előbb egy térképvázlat 1920-ból, mely Nógrád vármegye testedző egyesületeinek helyét, jellegét és létszámát mutatta be, majd két érdekes légi fénykép 1937-ből, melyeket az olasz légierő gépe készített. Ezeken jól megfigyelhető a város akkori kiterjedése, és az, hogy akkoriban még minden talpalatnyi földet megműveltek, parlagot és erdőterületeket szinte elvétve sem lehet rajtuk látni.
Ezt két, az amerikai hadsereg által készített térkép bemutatása követte, melyek eltérő kidolgozottságuk mellett abban is különböztek egymástól, hogy míg a (cseh)szlovák területen az egyik szlovák, míg a másik magyar nyelvű névanyagot használt, feltehetőleg attól függően, hogy elkészítésükhöz milyen alapanyagot tud-tak találni.
Ezt követően láthattunk még csehszlovák kiadású topográfiai szelvényt is Balassagyarmat környékéről, majd elérkeztünk a hetvenes-nyolcvanas évek polgári topográfiai térképszelvényeihez.
Itt az előadó arra az érdekességre hívta fel a figyelmet, hogy az ebben az időszakban megjelent magyar térképek az Ipoly régi medréig ábrázolták az ország területét, mivel hivatalosan ott húzódott az országhatár, a csehszlovák szelvényeket viszont az Ipoly új medréig rajzolták meg, tehát a régi és új meder közötti terület (a műfüves focipálya környéke) mindkét ország térképezéséből kimaradt (fehér folt).
Ez után rövid áttekintés következett a környék tájfutó és a Palóc Tájékozódási Triatlon térképeiről, majd az előadó beavatta a hallgatóságot a várostérkép-készítés rejtelmeibe, ugyanis arról mesélt, hogyan készítette el 1987-ben Balassagyarmat egyetlen, kifejezetten idegenforgalmi célra készült térképét. Bemutatta a kiadást előkészítő levelezést, felhasznált alapanyagokat, és az akkoriban még kötelezően előírt tudatos térképi torzításokról is beszélt. A térkép készítésének iratanyagát az előadás végeztével átadta a Helytörténeti Gyűjtemény számára.
A bemutatott anyag a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Térképtárából származik.
Kovács Péter
