Gali Zoltán: Tájváltozások és tájértékelés a szandai Várhegyen
Gali Zoltán 2009 nyarán az Eszterházy Károly Főiskola Környezettudományi Tanszékén a Természetvédelem Tehetséggondozó Műhely keretében kezdett először tájkutatással foglalkozni. Szakdolgozatában a szandai Várhegy tájváltozásait és földtudományi tájértékeit dolgozta fel. Eredményeit hazai és nemzetközi konferenciákon (Kerekegyháza, Kalocsa, Eger, Thessaloniki) mutatta be.
Csillagházbeli előadásán megismerhettük, hogy hogyan is alakult ki évmilliókkal ezelőtt a Cserhát, hogy a geológiai formációk hogyan befolyásolták a mai táj kialakulását, megismertük a tájalkotó tényezőket (domborzat, éghajlat, talajszerkezet, vízrajz, növénytakaró, emberi tevékenység) és azt, hogyan lehet vizsgálni és dokumentálni egy táj arculatának változásait.
Gali Zoltán 1782-től egészen a jelenkorig vizsgálta a területet ábrázoló térképeken, illetve műholdfelvételeken a környék növényzettel való borítottságát, összehasonlította az egyes ábrázolt növényzettípusok (erdő, szőlő), illetve a lakott területek kiterjedését és a kiterjedés változásait. Bemutatta a közönségnek, hogy a terepbejárás során milyen értékelési szempontok alapján elemeznek, pontoznak egy területet (egyediség, régiség, idegenforgalmi, hagyományőrzési, esztétikai, történelmi, tudományos, ismeretterjesztési, néprajzi, kultúrtörténeti, ökológiai jelentőség, veszélyeztetettség), s hogy minek kell teljesülnie ahhoz, hogy egy-egy tájalkotó elem tájértéknek minősüljön. S hogy ez miért is fontos? A szandai Várhegy és a mellette található Péter-hegy egyes részei különböző kezelésben állnak és különböző védettséget élveznek (régészeti terület, Natura 2000-es terület, műemléki környezet, magánterület), ezért nehéz az egységes kezelésük. Gali Zoltán felmérései alapján a fent említett heterogén védettség helyett egy egységesen kezelhető területet javasolt védelemre, melybe beleilleszkedne a Várhegy, a Péter-hegy és környéke a kőbányával együtt. A védettség és az egységes kezelés létrehozásával a gazdasági szempontok miatt ültetett fafajták (erdei fenyő, fekete fenyő, fehér akác) helyett könnyebben visszatelepíthetők lennének az eredetileg honos tölgyfajták és a gyertyán, megszüntethető lenne a terület mozaikszerű növényzetborítottsága (amely épp a felszabdalt földterületek miatt alakult ki), és a geológiai értékek (vulkanizmus nyomait bemutató mesterséges és természetes feltárások) további felvételével az oktatást és az ökoturizmust szolgáló értékes terület lenne megmenthető utódaink – és természetesen magunk – számára.
Az előadó kedves barátja, a szintén balassagyarmati Mizera Tamás informatikus könyvtáros megszívlelendő soraival zárta előadását:
Aki látott már töltésről felröppenő madarat eltűnni a cserjék szőtte titkos dimenziókban, elfogadja: tövisek, ágak és emberek laza szövetségét fenntartani szükséges, ha másért nem is, önmagunk megismerése miatt.
