Fotóalbumok
2012. június 5-én, kedden az ünnepi könyvhét programjaként vendégünk volt Dr. Garamvölgyi László, az Országos Rendőrfőkapitányság kommunikációs igazgatója.
Garamvölgyi László több mint húsz éve a magyar rendőrség emblematikus alakja a médiában, emellett számos sikeres krimi és oknyomozó, tényfeltáró kötet szerzője, többek között:
- A rendőrség megköszöni
- A maffia fogságában
- Bankrablók - A móri vérengzéstől a brókerbotrány
- Hogyan halt meg József Attila
Előadásának fő témája a közelmúltban megjelent, 25. könyve volt, melynek címe: Hunyadi Mátyás – Meggyilkolták a királyt.
Az est folyamán szó esett korábbi kiadványairól, valamint rendőrségi munkájáról.
A Jobbágy Károly Alapítvány és a Madách Imre Városi Könyvtár
2012. június 1-jén, pénteken Jobbágy Károly emléknapot tartott
15. 00 Emléktábla-avatás a költő szülőházánál, a Kossuth u. 12. szám alatt
Beszédet mondott: Jobbágy Ilona
16.00 Irodalmi kávéház
A pályamunkákat értékelte és a díjat átadta: Herczeg Hajnalka, a kuratórium elnöke
Közreműködött: Csábi István és a Balassagyarmati Dalegylet
FERENCZY-DÍJAS FESTŐMŰVÉSZ, EGYKORI BALASSIS DIÁK
„TISZTELET A VÁROSNAK”
című kiállításának megnyitójára
2012. május 18-án 17 órakor került sor.
A tárlatot Csach Gábor művészettörténész
ajánlotta a közönség figyelmébe
Közreműködtek: Halmosi Tímea (ének) és Lévárdi Beáta (zongora)
2012. május 15-én bizony sokan sajnálták, hogy nem fértek be Szirtes Péter 58 fős panorámás buszába. Azok pedig, aki időben jelentkeztek, és nem betegedtek le – mint sajnálatosan éppen az a hölgy is, aki a kirándulás tematikáját javasolta –, reggel nyolckor a Polgármesteri Hivatal előtt gyülekeztek.
Első utunk Horpácsra, Mikszáth Kálmán kúriájához vezetett, mely 1906-ban az ifjabb Mikszáth tervei alapján épült. Most nem mentünk be a sokak által már ismert kiállításba, de körbesétáltunk a gyönyörű parkban, megnéztük Mikszáth Kálmán, Mauks Ilona és Nagy Iván mellszobrát, koszorút helyeztünk el az író emléktáblájánál, illetve csoportképet készítettünk, körbeülve és -állva a karos lócán üldögélő alakot.
Legközelebb az Alsópetény közvetlen szomszédságában elhelyezkedő Cser-tavaknál álltunk meg kis felfrissülésre. A mesterségesen felduzzasztott tó igazi horgászparadicsom lehet hétvégenként. Mi csak két, éppen pihenő botot láttunk, de a tóparti nádasban szerencsére felfedeztük a védett mocsári nőszirom élénksárga virágait. Ezután Keszegre tettünk kis kitérőt, ahol 2007-ben került magánkézbe a templom mellett álló, igen rossz állapotban lévő Huszár–Purgly-kúria. Ott jártunkkor az utcafronti homlokzat felújítása már elkészült. Összehasonlítva a mellette álló óvodaépülettel – mely eredetileg a kúriához tartozhatott –, szomorúan nagy kontrasztot tapasztaltunk.
Nézsán leparkolva megtekintettük az általános iskolának helyet adó gyönyörű sárga–fehér Reviczky-kastélyt, ahol kivételesen nem mi, hanem éppen a végzős diákok fényképezkedtek. Egy úriember javaslatára felsétáltunk a nemrég felújított kálvárián, s nem bántuk meg, igazán szép látványt nyújtott a temetőbe felkanyarodó, macskaköves sétálóút, melynek két oldalán helyezkedtek el a stációk. A domb tetején a váci kálváriához hasonló kör alakú építmény, a Szent Anna-kápolna fogadott minket, melyre íves lépcsősorokon mehettünk fel. Még tovább sétálva a temetőben az út két oldalán réges-régi sírokról ide helyezett, faragott illetve égetett agyag (kerámia) sírköveket csodálhattunk meg. Példamutató, ahogy a helyiek ily módon is megőrzik a régen éltek emlékét.
Legénd mindkét jelentősebb kastélya magánkézben van, ezért nem tudtuk őket alaposabban megszemlélni. Mindkettő a 18. század közepén épült, s mindkettő az építtető családról kapta nevét: Káldy-kastély és Nyáry-kastély. Vanyarcon még nem volt nyitva a könyvtárként üzemelő Dessewffy–Bánffy-kúria, ezért csak körbejártuk, megcsodáltuk, miközben a mellette álló iskola-épületből a gyerekek minket „csodáltak”. Mivel a Sziráki Kastélyszálló elárvultan, bezárt vendéglátóipari egységekkel fogadott, rövid parkbeli séta után átrándultunk Bér-Virágospusztára az Andezit Szállóhoz, ahol némelyek a koffein-, némelyek pedig a szénhidrát-hiányukat elégítették ki. Ez utóbbit szerették volna a körülöttünk tébláboló pónilovak is, némelyiket bizony úgy kellett arrébb hessegetni, hogy a kávéhoz kapott kockacukrot vagy a kézben tartott jégkrémet ne csenje el. A fogadó körül foltos indián lovakat, tevéket, messzebb rengeteg birkát láthattunk, kerítés mögött feltűnt egy pár emu is, egyikük hagyta, hogy tökéletes portrét készítsek róla. Némi nézelődés után megérkezett az időközben „riasztott” házigazda, Maczó László, aki nagy lelkesedéssel mutatta meg csoportunknak az egyik épületben berendezett kiállítást, ahol gyönyörű, régi bútorokat és használati tárgyakat csodálhatott meg csoportunk. Az épület falán dr. Lázár Andor, Magyarország 1932–38 közötti igazságügy-miniszterének emléktáblája látható.
Eme nem várt kiállítás-vezetésnek csak egyetlen hátránya volt: legnagyobb sajnálatunkra nagyon eltelt az idő. Az önkormányzati tulajdonban lévő kisterenyei Gyürky–Solymossy-kastélyt már csak kívülről tudtuk megnézni, így lemaradtunk id. Szabó István szobrászművész kiállításának megtekintéséről. Vigasztalásul körbesétáltunk a még most is szép angolparkban, és fájó szívvel ültünk fel a buszra, mert tudtuk, hogy onnan már csak Balassagyarmaton szállunk le. Sofőrünk viszont nem kímélve buszát úgy vezetett, hogy este fél hétre biztonsággal megérkeztünk, és herencsényi társunk is elérte a hazafelé induló csatlakozást.
Könyvtárunk megköszöni a résztvevőknek, hogy minden kirándulásra a legnagyobb lelkesedéssel jelentkeznek, Kovács Ferenc tanár úrnak pedig azt, hogy ismét magas színvonalon kalauzolta társaságunkat!
Ács Zsuzsanna
A Balassagyarmati Honismereti Kör nyári szünet előtti utolsó előadását Hegedüs Ábel, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Térképtárának kutatója tartotta Térképi érdekességek Nógrád megyében címmel. Az előadó kiemelte, hogy a megye térképeiről már dr. Gazdag László írt egy összefoglalást, mely 1964-ben a Múzeumi füzetek sorozatban jelent meg, majd időrendi sorrendben ismertette a megyénket ábrázoló térképeket, számos vetített képpel illusztrálva az elmondottakat.
Az előadás első részében az első katonai felmérések ismertetésére került sor. A 18. században a megváltozott harcmodor következtében a Habsburg-birodalmi hadvezetés számára is nyilvánvalóvá vált, hogy nem elegendő az ellenség területét ismerni, hanem a saját területek felmérésére is nagy szükség van a hadmozdulatok megtervezéséhez, de a felvonulási útvonalak, ellátórendszerek áttekintéséhez is. Ezért a katonatisztek számára elrendelték a birodalom teljes felmérését, amelynek 1763 és 1884 között három teljes térképsorozat elkészülte lett az eredménye. A három sorozat egyre korszerűbb mérési és ábrázolási technikával készült, ezáltal egyre több információt tudott nyújtani a térkép használóinak.
A szomszédos Hont vármegyébe is ellátogattunk, és egy térképészet-történeti érdekességet tekintettünk meg Bernece, Baráti és Kemence térségéből. Ennek különlegessége a térképlap készítője, Tóth Ágoston volt. Az 1848-as szabadságharc ezredese kapta azt a feladatot, hogy megszervezze és vezesse az önálló Honvéd Térképészeti Intézet elődjét, és a bemutatott térképszelvény volt az, amelynek elkészítését ő maga végezte.
Az eredetileg katonai célokra készült térképek a múlt század elejétől átszerkesztve, a kifejezetten hadászati tartalmuk elhagyásával, illetve kiszínezve és domborzatárnyalással ellátva kereskedelmi forgalomba is kerültek, bárki számára elérhető, nyílt térképekké váltak. A nagyközönség ekkor találkozhatott először lakókörnyezetének első szabatos térképi ábrázolásával.
A trianoni döntés után megjelent térképszelvényeken már látható az új országhatár, ami a Felvidék 1938-as visszacsatolásakor újra eltávolodott Balassagyarmattól, és a hegyek lábához, a nyelvi határra került, majd a második világháború utáni térképeken már újra az Ipolynál húzódik.
A második világháború utáni topográfiai térképek időrendben levetített lapjai látványosan mutatták be a város és környékének fejlődését, átalakulását egészen napjainkig.
Ezután újabb érdekességek következtek: előbb egy térképvázlat 1920-ból, mely Nógrád vármegye testedző egyesületeinek helyét, jellegét és létszámát mutatta be, majd két érdekes légi fénykép 1937-ből, melyeket az olasz légierő gépe készített. Ezeken jól megfigyelhető a város akkori kiterjedése, és az, hogy akkoriban még minden talpalatnyi földet megműveltek, parlagot és erdőterületeket szinte elvétve sem lehet rajtuk látni.
Ezt két, az amerikai hadsereg által készített térkép bemutatása követte, melyek eltérő kidolgozottságuk mellett abban is különböztek egymástól, hogy míg a (cseh)szlovák területen az egyik szlovák, míg a másik magyar nyelvű névanyagot használt, feltehetőleg attól függően, hogy elkészítésükhöz milyen alapanyagot tud-tak találni.
Ezt követően láthattunk még csehszlovák kiadású topográfiai szelvényt is Balassagyarmat környékéről, majd elérkeztünk a hetvenes-nyolcvanas évek polgári topográfiai térképszelvényeihez.
Itt az előadó arra az érdekességre hívta fel a figyelmet, hogy az ebben az időszakban megjelent magyar térképek az Ipoly régi medréig ábrázolták az ország területét, mivel hivatalosan ott húzódott az országhatár, a csehszlovák szelvényeket viszont az Ipoly új medréig rajzolták meg, tehát a régi és új meder közötti terület (a műfüves focipálya környéke) mindkét ország térképezéséből kimaradt (fehér folt).
Ez után rövid áttekintés következett a környék tájfutó és a Palóc Tájékozódási Triatlon térképeiről, majd az előadó beavatta a hallgatóságot a várostérkép-készítés rejtelmeibe, ugyanis arról mesélt, hogyan készítette el 1987-ben Balassagyarmat egyetlen, kifejezetten idegenforgalmi célra készült térképét. Bemutatta a kiadást előkészítő levelezést, felhasznált alapanyagokat, és az akkoriban még kötelezően előírt tudatos térképi torzításokról is beszélt. A térkép készítésének iratanyagát az előadás végeztével átadta a Helytörténeti Gyűjtemény számára.
A bemutatott anyag a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Térképtárából származik.
Kovács Péter
Gréczi-Zsoldos Enikő 1974. július 16-án született Körmenden. Nyolcéves korában került a palóc vidékre. A balassagyarmati Szántó Kovács János Gimnázium ének–zene tagozatos osztályában érettségizett. 1991–92-ben a Balassagyarmati Városi Televízió bemondójaként tevékenyke-dett.
1992-ben kezdte meg tanulmányait a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának magyar nyelv és irodalom szakán, 1997 júniusában köztársasági ösztöndíjasként kapta meg kiváló minősítésű diplomáját magyar nyelv és irodalom szakos bölcsész és középiskolai tanár képesítéssel. 1997 szeptemberétől az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának PhD doktori képzésén, magyar nyelvészeti tudományszakon nappali tagozatos hallgató. 2005-ben kapott PhD-fokozatot magyar nyelvtudományból történeti dialektológiai – történeti szociolingvisztikai témájú, levéltári kutatásokra épülő disszertációjáért, melynek címe: A XVII. századi Nógrád vármegye nyelvhasználatáról a nyelvjárás és a nyelvi egységesülés tükrében.
A nyelvészeti kutatások mellett irodalmi és néprajzi kutatómunkát végez, ez utóbbit a nógrádi falvak palócsága körében. 2007-ben megkapta a Magyar Tudományos Akadémia Miskolci Területi Bizottságától a fiatal kutatók tudományos díját. 1997 szeptemberétől 2000-ig a salgótarjáni Madách Imre Gimnázium nappali és levelező tagozatán a magyar nyelv és irodalom tanára. 1999-től 2001-ig a Nógrád Megyei Levéltár munkatársa, levéltárosként munkaköre az 1500-as évek végétől az 1848-ig meglévő iratanyag gondozása, családkutatások, valamint levéltári kiadványok szerkesztése, korrektúrázása. 2001 szeptemberében kapta meg tanársegédi beosztását a Miskolci Egyetem Magyar Nyelvtudományi Tanszékén. 2003-tól adjunktusként a nyelv és a társadalom kutatási területeit érintő tárgyakat oktat.
2012. április 11-én, szerdán költészet napi rendezvényünkre került sor
a könyvtár kupolatermében
„Feleségek felesége” - Egy délután Szendrey Júliáról
16.30
Dr. Balogh Ernő, irodalomtörténész előadása: Petőfi Sándor és Szendrey Júlia kapcsolatáról
17.30
Patka Heléna monodrámája Petőfiné Szendrey Júliáról
Hangodi Lajos nyugalmazott hírközlőrendszer-tervező a Honismereti Kör összejövetelén kétrészes előadást tartott Balassagyarmat technikatörténeti örökségéről. Tavaly a vezetékes telegráfról, távíróról beszélt, idén a földfeletti vezetékes telephon, a telefon és a távbeszélő volt a témája.
2011-ben a vetítettképes előadásból az érdeklődők megismerhették azt az utat, melyet a hírközlés fejlődése a városban bejárt a kezdetektől napjainkig.
A hallgatóság megtudhatta, hogy az 1850-ben megépült Pest – Vác – Verőce – Pozsony – Bécs közötti távíróvonal létrejötte fontos volt Balassagyarmat vezetékes távíróvonalának majdani építése szempontjából, mert keresztülhaladt Verőcén, az akkor Nógrád megyei településen. Évekkel később ezen a távíró póznasoron épült meg Pesttől Verőcéig a távíróvezeték, s erről a távíró póznasorról ágazott le a távíróvonal Verőcétől Balassagyarmat felé. 1866 fordulatot hozott Balassagyarmat hírközlésének történetében, ez az évszám jelenti a vezetékes hírközlés kezdetét. A korabeli tanácsülés jegyzőkönyve szerint ugyanis fölszólítás érkezett a város elöljáróságához: „B.Gyarmat és Szécsényig felállítandó telegraph vonalon B.Gyarmati állomáson szükséges két szoba és egy pitarból álló szállást és évenként 6 öl fát ki szolgáltatni a város közönsége felszólittatik.” Ez azt jelentette, hogy hamarosan telegráfkészülék kezdi meg működését: a hír ezentúl a villamos szikra sebességével érkezik. Ahhoz azonban, hogy működhessen a távírókészülék, hatalmas vezetéképítési munkát kellett elvégezni. A város távíróvezetéke Pestről a Magyar Királyi Főtávírda helyiségéből indult. A Pest – Verőce – Pozsony közötti vasútvonal mellett meglévő távíró póznasoron, Pesttől Verőcéig hajlított tartóvasakat, porcelán elszigetelőket és távíróvezetéket kellett építeni, Verőcétől Balassagyarmatig azonban egy egész távíróvonalat, több mint ezer távírópóznát, hajlított tartóvasat, porcelán elszigetelőt, és egy távíróvezetéket kellett kiépíteni az út mellett. Az út nyomvonalvezetése többé-kevésbé megegyezett a mai közútéval, azonban Vácról jövet Érsekvadkertet elhagyva Lőrinc pusztánál ez az út nem kanyarodott el balra, mint ma, hanem egyenesen haladt tovább a Szt. Lőrinczi puszta – Ráczok szállása – Galiba szállás – Nyíres szállás – Balassa Gyarmath nyomvonalat követve. Tehát a vác-kassai állami útvonal Verőce és Balassagyarmat közötti része mellett épült ki a távíróvonal 1866-ban. 1889-ben az akkori távírdaépítési kerület térképén már két távíróvonalat látunk a verőcei elágazástól Balassagyarmat felé. Az egyik Pestre, a másik Vácra futott be. A századelőn készült balassagyarmati képeslapokon és fényképeken felismerhető az épületek tetőzete fölötti tetőtartókon a környékbeli, mindössze hat-kilenc vezetékes távíró ellátását működtető távíró légvezeték. Az 1900-as évek elején a polgárok részéről elhangzott, újságok címoldalon írták: „Telefont a székvárosnak!” Az első törvényhatósági távbeszélő hálózat (távbeszélő vonalak a vármegye székhelye és a járási székhelyek között), Balassagyarmat – Losonc között 1905-ben épült meg. 1908-ban kiépült a távbeszélő vonal Balassagyarmat és a főváros között.
A vonalak a vasútállomásról indultak Losonc, Aszód felé, Ipolyszögtől a közút mellett a főváros felé. A járási székhelyekre a vonalak fokozatosan épültek ki: Szécsény, Gács, Fülek felé. További törvényhatósági távbeszélő vonalak vezettek Rétság, Szirák irányába.
A balassagyarmati távbeszélő hálózat az épületek tetőzetén acélcső tartón, acél kereszttartókon, porcelán szigetelőkön épült meg. A távbeszélő vonalak a vasútvonalak mellett hagyták el várost, mindhárom irányban. 1910-ben Balassagyarmaton 57, Losonczon 127, Salgótarjánban 47, Szécsényben 6, Gácson 6, Szirákon 3, Rétságon 3 előfizetőt tartottak számon. A törvényhatósági vonalak jellege átalakult közhasznú távbeszélő vonallá. A vonzáskörzetben 3 előfizető jelentkezésekor a postán távbeszélő központot telepítettek.
1910-ben a balassagyarmati polgárok részéről elhangzott, újságok leírták: messze van a posta, a távírda, a távbeszélő központ. 1910-ben a város vezetése önfeláldozó döntést hoz: a majd 70 éves város- (község) házat átalakítja postapalotának. 1911 tavaszán megállapodás született az épület bérbeadásáról, az éves bér 7.200 korona.
1912 őszén megkezdődhetett az épület átalakítása. 1912. október 1-jén megnyílt a posta, távírda, távbeszélő központ épülete.
Szabó Andrea
Megjelent a Nógrád Megyei Hírlap 2012. május 15-i számában
2012. március 22-én, csütörtökön 17 órakor, a könyvtár kupolatermében
Nagy Ervinné
Diákszínpad című könyvének bemutatójára került sort.
A Mindszenty József életútjáról készült színdarabról
Soós Viktor Attila történész, a Mindszenty Társaság titkára beszélgetett a szerzővel.
Közreműködtek: Balla Péter és Orosz Gábor, a Szent Imre Keresztény Általános Iskola és Gimnázium pedagógusai.
