Születésnapi ünnepség
Ancilla Domini, vagyis az Úr szolgálólánya – ezt a címet viseli az a könyv, amelyet a balassagyarmati Helytörténeti Gyűjteményben mutatott be Radosné Lengyel Anna, a Déli Evangélikus Egyházkerület felügyelője, az egyház országosfelügyelő-helyettese és Kőháti Dorottya Éva, az Evangélikus Egyház lelkésze, újságíró, a könyv szerkesztője.
Túrmezei Erzsébet szolgálata, élete erősen kötődik Balassagyarmathoz. Az egyházi rendek feloszlatása után, 1951-ben került a városba, 25 év szolgálat után azonban elhagyni kényszerült azt. Balassagyarmat a rendszerváltozást követően, 1996-ban díszpolgári címmel tüntette ki.
Először a költő Túrmezei Erzsébet műveivel ismerkedhettünk meg Csábi István szokásosan ihletett tolmácsolásában, a versek között pedig Fogarasi Béla gitárjátékát hallgathattuk.
Lengyel Anna – maga is balassagyarmati, a város Pro urbe díjasa –, az emlékkönyv összeállításának kezdeményezője emlékezett meg Túrmezei Erzsébetről, arról az életútról, amelynek minden pillanata a szolgálatról, Istenhitről, szeretetről, az egyház szolgálatáról szólt. Megemlékezett saját gyarmati gyermekkoráról is, arról, hogy hajdanán a Csillagház oldalában szánkózott, megemlékezett az akkor még Kapás utcai szülői házról, a balassagyarmatiságról, amely mindig is érdeklődést, kulturális sokszínűséget jelentett, s hogy számára a mai érdeklődés azt mutatja: azért létezik még ez a balassagyarmatiság.
Számomra – vallotta Lengyel Anna – az evangélikus közösség volt az oázis, mert tudjuk, hogy minden sivatagban van oázis. Gyermekként nem tudtam, hogy Túrmezei Erzsébet nem végezhetett volna büntetlenül egyházi munkát, de őt nem érdekelték az esetleges szankciók, tette a dolgát, írt, tanított, nevelt, felnőttet, gyereket, s prédikált a templomban, pedig ez neki tilos volt. Erzsébet testvér vezette a balassagyarmati szeretetotthont, látogatta a betegeket a kórházban, a családokat otthonukban. Számára töretlen hite adta az erőt. Már rádióriporterként készíthettem vele interjút, ekkor beszélt 1956-ról, a megcsillant szabadságról és a november 4-e utáni véres megtorlásról. Verseit kézzel sokszorosították, ezek akkortájt még egyházi kiadásban sem jelenhettek meg. Talán féltek a soraitól… Versei egyházi versek, egy felelősen gondolkodó ember, egy mélyen hívó diakonissza művei.
Kőháti Dorottya, a kiadvány szerkesztője idézte fel a különböző fejezetek összeállításának szakaszait. Elmondta, milyen örömtelien sok dokumentumot, fényképet kaptak Túrmezei Erzsébet életútjának állomáshelyeiről, így Balassagyarmatról is. Számos interjút, visszaemlékezést készíthettek az őt ismerőkkel, amelyek a könyvben mind megtalálhatók. Külön kiemelte Túrmezei Erzsébet kiterjedt levelezését, s hogy levelei sohasem formálisak voltak, részletesen, mindenre kiterjedően írt, a megtörtént kisebb-nagyobb jelentőségű eseményekre pedig pontosan, évekre visszamenőleg is emlékezett. Felsorolta a könyv összeállítását segítő balassagyarmatiak neveit. Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy a szerkesztője lehettem a könyvnek - zárta beszédét Kőháti Dorottya.
Végezetül Hrubiák Laura, a Szent Imre Keresztény Általános Iskola, Gimnázium és Szakképző Iskola tanulója mondta el Túrmezei Erzsébet A harmadik c. versét:
Valamit kérnek tőled. / Megtenni nem kötelesség. / Mást súg a jog, mást súg az ész. / Valami mégis azt kívánja: Nézd, / tedd meg, ha teheted! / Mindig arra a harmadikra hallgass, / mert az a szeretet.
Messzire mentél. / Fáradt vagy. Léptél százat. / Valakiért még egyet kellene. / De tested, véred lázad. / Majd máskor! – nyugtat meg az ész. / És a jog józanságra int. / De egy szelíd hang azt súgja megint: / Tedd meg, ha teheted! / Mindig arra a harmadikra hallgass, / mert az a szeretet.
Valakin segíthetnél. / Joga nincs hozzá. Nem érdemli meg. / Tán összetörte a szíved. / Az ész is azt súgja: Minek? / De Krisztus nyomorog benne. / És a szelíd hang halkan újra kérlel: / Tedd meg, ha teheted! / Mindig arra a harmadikra hallgass, / mert az a szeretet!
Ó, ha a harmadik/egyszer első lehetne, / és diktálhatna, vonhatna, vihetne! / Lehet, elégnél hamar. / Valóban esztelenség volna. / De a szíved békességről dalolna, / s míg elveszítenéd, / bizony megtalálnád az életet! / Bízd rá magad arra a harmadikra! / Mert az a szeretet.
Nagy László
Köszönjük Nagy Lászlónak, hogy rendelkezésünkre bocsátotta fotóit.
