Házigazda Csegezi Tamásné Téglás Mária

Csegezi Tamásné Teréz anya gondolatával kezdte életének történetét: Ebben az életben nem tehetünk nagy dolgokat. Csak kis dolgokat tehetünk nagy szeretettel. Elmondta, milyen értékrendet hozott magával családjából, iskoláiból, tanáraitól; hogy a szeretet, a hit, a tudás, a szorgalom, a tisztesség és a becsület milyen fontos szerepet játszottak már életének korai szakaszában is. Beszélt kántortanító édesapjáról, drégelypalánki gyerekkoráról, amely igen szerény anyagi körülmények között, de nagy szeretetben telt.

Csegeziné Téglás Mária már 1969-es érettségijének nyarán belépett a Magyar Posta kötelékébe, s onnan csak 2011-ben lépett ki, nyugdíjas korának eljövetele okán. Mondhatnánk, hogy élete egyszerű képlet, de története közben a regényes gyermekkor után egy nem kevésbé unalmas szakmai karrier bontakozott ki. Hiszen a Magyar Posta keretén belül hozzájutott ahhoz a lehetőséghez, hogy továbbképzéseken vegyen részt. 1978-ban végezte el a Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola postaüzemi szakát. Ezután technológiai fejlesztőként, postafőtanácsosként, majd bélyeg-kibocsátási főmunkatársként dolgozott. 1989-ben kérték fel a Bélyegmúzeum igazgatói posztjára. Igazán itt érintette meg őt először a bélyegek világa. Hatalmas munkája volt az évek óta zárva tartó Bélyegmúzeum teljes fel- és megújítása. Pár éves, a Magyar Postán belüli kitérő után 1997-ben lett a bélyeg-kibocsátást ellátó szervezeti egység vezetője, s köteleződött el végképp a bélyegeknek. Nevéhez olyan izgalmas kibocsátások fűződnek, mint az 1999-es teljes napfogyatkozás sávját bemutató, 1999 forint névértékű, vagy a magyar milleniumra készült, 2000 forint névértékű bélyegek, a 2001-es Magyar Szent Korona-blokk és a 2005–2008 között megjelent A Szent Korona zománcképei c. sorozat, amelynek darabjai összerakva a korona kiterített képét adják. Izgalmas és különleges a Domokos Gábor és Várkonyi Péter által kifejlesztett „Gömböc”-ről készült mozgóbélyeg, mely a maga műfajában egyedi, de újdonságnak számított az ún. személyes bélyeg megjelenése is.

Munkája során mindig figyelt arra, hogy munkájában jelen legyen szülőföldje is. Így kerültek képeslapra ill. bélyegre Horváth Endre, Farkas András és Réti Zoltán munkái, de megjelent képeslapon a Civitas Fortissima – A Legbátrabb Város, illetve az alma mater, „a Szántó” – azóta Szent-Györgyi Albert Gimnázium és Szakközépiskola.

Csegeziné Téglás Mária csodás ajándékot hozott a résztvevőknek: gyermekkorában édesapja karácsony előtt az egész falunak sütötte a „csutorát”, más néven molnárkalácsot, amit a rendezvényre Mária testvéröccse készített el, s amit házigazdánk nagy szeretettel kínált körbe.

Az előadás végén Kovács Ferenc tolmácsolta Reményik Sándor Csendes csodák c. versét a közönségnek:

Ne várd, hogy a föld meghasadjon / És tűz nyelje el Sodomát. / A mindennap kicsiny csodái / Nagyobb és titkosabb csodák.

Tedd a kezedet a szívedre / Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog, / Ez a finom kis kalapálás / Nem a legcsodásabb dolog?

Nézz a sötétkék végtelenbe, / Nézd a kis ezüstpontokat: / Nem csoda-e, hogy árva lelked / Feléjük szárnyat bontogat?

Nézd, árnyékod hogy fut előled, / Hogy nő, hogy törpül el veled. / Nem csoda ez? - s hogy tükröződni / Látod a vízben az eget?

Ne várj nagy dolgot életedbe, / Kis hópelyhek az örömök, / Szitáló, halk szirom-csodák. / Rajtuk át Isten szól: jövök.