Fotóalbumok

Sorozatunkban a Balassagyarmat régi képeslapokon c. album tematikáján haladunk végig azzal a különbséggel, hogy az egyes állomásainkon nemcsak a kötetben szereplő szöveget és képeket közöljük, hanem lehetőleg minél több, különböző korokból származó képanyagot is.

Ezúton köszönjük, ha valaki egyéb régi képanyagot ajánl fel a gyűjteménynek.

29. A Teleki és a Kossuth Lajos utca közti szakasz

A főutca és a Teleki utca sarkán 1894-ben épült a Streisinger-féle emeletes ház, melyben Doman József és testvére „dúsan felszerelt” női és férfi divatáru üzletet nyitott. 1897-től a főutcai részen Schönberger Fülöp működtette Gescheit Ármin 1859-ben alapított úri ruhaüzletét. Ekkor a Teleki utca nyugati sarkán még földszintes házak álltak.

A következő felvétel legalább egy évtizeddel később, 1905 és 1912 között készült. Láthatjuk a korabeli villanyvilágítás lámpáját, a sarkon pedig a Magyar Koronához címzett gyógyszertárat, amely 1912-ben átköltözött az új plébánia épületbe.

A harmadik kép jobb oldalán, a Teleki utca sarkán dinnyeárusítás látható. Az Ipoly menti dinnyetermesztésnek évszázados hagyományai vannak. Božena Nĕmcova cseh írónő 1854-es írásában így számol be a nógrádi dinnyeevési szokásokról: „Amikor a szántóföldről behozzák, lerakják a pincébe, beérjen, és meghűljön; aki tudni akarja, hogy érett-e, az fogja a két kezébe, rázza meg, és ha a magok zörögnek, akkor elég érett (hűha!). Mindig keresztbe vágják szét, a belsejét kanállal eszik, hogy levét élvezhessék. A nagyobb élvezet kedvéért vörösborral szokták leönteni, a sárgát meg cukorral és borssal meghintik, de az egyszerű nép mindkettőt magában eszi … Híresek és kitűnőek … az őrhalmiak. A külső zöld héját nem eszik, a nép eldobja, de az úri asszonyok a sötétzöld héját lehámozzák, különféle alakúra szeletelik, és cukorba befőzik.” Nagy Miklós és Hegedűs István dinnyések Csányból és Tápiószeléről települtek a két világháború között városunkba. Nagy népszerűségre tett szert az 1900-as évek elejétől a Szécsényi úton lakó Ledniczky Péter MÁV osztálymérnök, aki hirdetéseivel az első világháborúig jelen volt az újságok hasábjain. A város jeles boltjai és gyógyszertárai is „potom áron” árusították dinnyéit. A képeslapot 1907-ben írták meg.

4. kép. A katolikus templom tornyából készült képen a Teleki utca sarkán az 1872-ben Balassa-Gyarmati Polgári Önsegélyező Egylet néven alapított Balassagyarmati Népbankot láthatjuk, mely a Magyar Korona Gyógyszertár 1912-es kiköltözése után került a sarki épületbe. Később az Országos Takarékpénztár székháza volt itt 1969-ig. A képeslapot 1941-ben írták meg.

5. kép. A képen jobbról az első ház portálján az Aninger Testvérek feliratot olvashatjuk. A német származású polgárok, László és Gyula az 1870-es évek második felében vaskereskedést nyitottak a saját házukban, melyet később Gyula vitt tovább, majd 1904-ben Platthy és Cserny vaskereskedők vásárolták meg, s azt „törvényileg bejegyzett Platthy és Cserny ezelőtti cégtulajdonos Aninger Gyula” cégnév alatt vezették. A képeslap a 20. század első éveiben készült.

6. kép. „A [régi] városházával szemben van a Balassagyarmati Népbank székháza, emeletén a Kereskedők Egyesületének és az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesület fiókjának helyiségeivel” – írja Borovszky Samu. 1877-ben költöztek a Kistabán – ma Kossuth – utcából a lap bal oldalán látható új épületbe, a Sippler-házba, melyet árverésen vásároltak meg. A felvétel 1905–1917 között készült.

8. kép. Az utca déli oldalán, „az Aninger testvérek urak házában” – a kép jobb szélén – nyitott 1894-ben Frischer Ignácz divatáru üzletet, amelyet 1907-ben szemközt, a városháza mellett felépült saját, kétemeletes házába költöztetett át, melynek helyén a képen még egy földszintes épület látható. A felvétel 1904-5-ben készült.

9. kép. A kép jobb oldalán a Balassa Szálló emeletes épületét láthatjuk. A korabeli hirdetések arról tanúskodnak, hogy nemcsak vendég-, de tulajdonosi és bérlői „forgalma” is nagy volt. Az 1843-as összeírásban Chottovinszky Vince a vendéglős. 1892-ben földszintjén Barth Ignácz ebédlő és sörcsarnok, 1898-ban csemegeüzlet nyitását hirdette. Ugyanezen évben Büttner Adolf, a Magyar Király szálló addigi vendéglőse átvette az étterem működtetését, majd egy későbbi lapban azt olvashatjuk, hogy a tulajdonos, Felsenburg Tivadar a következő évben lebontatni szándékozik a szállót, és helyére új, kétemeletes épületet emeltet. A terv nem valósult meg, sőt 1912-ben újra olvashatunk ugyanilyen tartalmú híradást. 1899 májusában Föglein J. hirdeti, hogy átvette a Barth-féle éttermet és a fürdőt, nyáron pedig a Nógrád-Honti Ellenzék arról adott hírt, hogy a szálló udvarán Strausz Miksa sőji földbirtokos lova úgy megrúgott egy fiúcskát, hogy még Bogdán Aladár igazgató főorvos is aligha mentheti meg az életét. A lapot 1912-ben adták postára.

10. kép. A lapot 1903-ban adták postára

11. kép. A Balassában 1874-ben Balogh Károly cigányprimás muzsikált. 1898-ban itt volt az első kinematográfiai bemutató, de termeiben gyakran rendeztek bálokat, díszebédeket is. 1900-ban az éttermet és kávéházat átalakították. Augusztusban dr. Gáspár Ferenc műtőorvos, haditengerészeti fregatt orvos, 1902 februárjában pedig dr. Székely Kornél, a száj- és fogbetegségek szakorvosa hirdette, hogy ideiglenes tartózkodása alatt a szállóban fogadja a fogbetegeket. 1902-ben Gyáky Mihály budapesti vendéglős vette át az étterem működtetését, majd 1903 márciusában Kassai A. hirdette, hogy megvette a Balassa szállodát és azt saját maga üzemelteti. 1903 tavaszán megszűnt az addigi nagy bosszúság, a sok pocsolya. Az angol Neuchatel Asphalte Company magyarországi ügynökei „próbaaszfal-tírozást” végeztek a városban és leaszfaltozták többek közt a szálloda járdáját is. „A város aszfalt-lázba esett” – jelentette ki egy városi képviselő. A fotó a 20. század első évtizedében készült.

12. kép. A fotó a 20. század első évtizedében készült.

13. kép. 1908-ban adta hírül az újság, hogy „ifj. Himmler Ede, a Zichy szálloda és kávéház régi bérlője, kinek kávéházába a legszigorúbb erkölcsbírák is eljárhattak, megvált régi helyétől, és október elsejével a Balassa szállodát veszi át.” Hirschfeld J. Jenő vaskereskedő üzlete 1899-ben került a szálló épületébe. 1900 januárjában a Kossuth utcai frontról a sarokra költözött, ahol a húszas évekig kínálta „minden e szakmába vágó czikkeit”. A szálló épületéből az 1920-as évek átépítése után csak a sarokrész maradt meg aránylag érintetlenül. A felvétel 1900–1903 között készült.

A gyűjtés második felében látható képek a második világháború után, többnyire 1960-1980 között készültek.

Sorozatunkban a Balassagyarmat régi képeslapokon c. album tematikáján haladunk végig azzal a különbséggel, hogy az egyes állomásainkon nemcsak a kötetben szereplő szöveget és képeket közöljük, hanem lehetőleg minél több, különböző korokból származó képanyagot is.

Ezúton köszönjük, ha valaki egyéb régi képanyagot ajánl fel a gyűjteménynek.

28. A nagypostától a Zichy utca sarkáig

Az 1843-as összeírás szerint az akkori városházától keletre eső két telek, valamint a Sóház – ma Zichy – utca első telke az Elfer család tulajdonában volt. A városháza melletti földszintes ház később is a család birtokában maradt, benne szállítási és bizományi üzlet, trafik, majd Elfer Mór mozaik- és cementárugyára működött. Természetesen ne a manapság megszokott „gyárra” gondoljunk, a Balassagyarmaton magukat hirdető gyárak szinte kizárólag kis létszámú munkást foglalkoztató vállalkozások voltak.

A Balassagyarmati Takarék és Hitelintézet 1872-ben alakult Első Nógrádi Földmívelő, Ipar és Kereskedelmi Hitelintézet néven. 1876-ban Takarék és Hitelintézet, 1893-ban Balassagyarmati Takarék és Hitelintézet lett a neve. Alapító vezérigazgatója Feledi (Felsenburg) Henrik volt, aki a huszonöt éves jubileumi díszközgyűlésen, 1897. október 17-én avatta fel az újonnan épült székházat a Zichy utca sarkán, egy – ahogy egy 1896-os Nógrád Honti Ellenzék-cikk írja – „viskószerű épület” helyén (előző székházuk a városházával szemben állt). Elmondta, hogy egy februári közgyűlésen mutatták be Hübner Jenő építészmérnök terveit, melyek alapján Schiffer Miksa okleveles mérnök, vállalkozó építette fel a székházat, pontosan betartva a szerződés feltételeit. A vezérigazgató reményét fejezte ki, hogy az intézet díszére fog válni a városnak. A Nógrádvármegyei Kaszinó 1897 októberétől önálló épülete elkészültéig az intézmény „ízlésesen, kellő csínnal és kényelemmel bebútorozott” emeleti helyiségeiben működött.

Az épület a második világháború után a Magyar Nemzeti Bank balassagyarmati fiókja székhelyéül szolgált, majd a bank a városháza mellett 1971-ben felépült új székházába költözött. Működött itt háztartási bolt, napjainkban pedig drogéria. Az emeletet lakások foglalják el.

1907-ben Frischer Ignác a régi városháza és a Zichy utca sarkán álló Takarék és hitelintézet közé felépíttette a város első kétemeletes házát, amelynek földszintjére saját divatáru üzletét helyezte. Az új bolt a tulajdonos hirdetése szerint „már magában véve is egy nagy látványosság számba ment”.

Az 1910-es években a Frischer-házban működött többek között dr. Lenkei Nándor fogorvosi és fogtechnikai műterme, valamint az emeleten Varga Mariska divatszalonja. A korábbi tulajdonos, Elfer Mór a Scitovszky – ma Bajcsy-Zsilinszky – utca 8. szám alá költözött, a Frischer-üzlet helyén pedig Pressburger Károly nyitott bútorraktárt. Az épület aljában napjainkban is üzletek működnek, maga a ház pedig négylakásos társasház.

Sorozatunkban a Balassagyarmat régi képeslapokon c. album tematikáján haladunk végig azzal a különbséggel, hogy az egyes állomásainkon nemcsak a kötetben szereplő szöveget és képeket közöljük, hanem lehetőleg minél több, különböző korokból származó képanyagot is.

Ezúton köszönjük, ha valaki egyéb régi képanyagot ajánl fel a gyűjteménynek.

27. Nagyposta – volt Városháza

1843-as nagy tűzvészben leégett a főutcán álló városháza emeletes épülete. Helyére Entz Mátyás kőműves és Alk Ádám ácsmester irányításával épült fel az új városháza. A földszint utcai részét üzletek foglalták el, a többi földszinti és emeleti helyiségeket pedig a közigazgatási hivatalok, illetve a rendőrség vették igénybe. Az emeleten található közgyűlési terem falán jeles közéleti személyiségek arcképei voltak. 1901-es tatarozásakor így írt a helyi lap: „A munkálat már elkészült, a homlokzaton ott van Justitia szobra is, mely az idők folyamán teljesen fekete lett, s a mérleget is görbén tartja a kezében, s így nincs, ami hirdesse az egyenes igazságot.”

Pár évre rá, 1904-ben már így írnak róla: „a mai viszonyoknak nem felel meg, a hivatalok elhelyezése rossz, s mivel a képviselőtestület tervezi rendőrségi bejelentési hivatal és hatósági cselédelhelyező intézet létrehozását, az épület udvari földszintes részét emeletráépítéssel lehetne bővíteni. Szeghő (Sztancsik) Lajos építőmestert bízták meg a tervek elkészítésével.

1907-ben a kereskedők egyesülete új ötlettel állt elő, miszerint a városháza helyén készüljön kétemeletes épület, amiben a város legforgalmasabb részére kerülve kapjon helyet az 1897-től a Szügyi – ma Kossuth Lajos – és a Deák Ferenc utca sarkán működő telefonközpont, távírda és postahivatal. Balás Ferenc főbíró vezetésével 1909. február 5-én delegáció tisztelgett a magyar királyi posta és távírda igazgatójánál, aki jelezte, hogy „a postakincstár nagyobb megterhelését nem helyezheti kilátásba” – azaz nincs pénz ilyen ötletek megvalósítására.

Végül egyemeletes épület tervezéséről döntöttek. Az épületet Magyar (Ungár) Vilmos tervezte, a részlettervek kidolgozásával, művezetéssel és felülvizsgálattal Wälder Gyulát, a kivitelezéssel Farkas Mihályt bízták meg. Az 1911. szeptember 24-i Nógrádi Hírlapból értesülünk, hogy „hurcolkodik a városháza” Somló József ügyvéd házába (Óváros tér 24.), amit a város megvett az átmenet idejére. 1911. október elején tudósított a Nógrád, hogy a városháza bontása néhány nap múlva befejeződik. A benne lévő üzletek közül már csak Vankay Géza fodrásznak kellett kiköltöznie, ami október közepére meg is történt. 1912 februárjában már a pénzügyigazgatóság és a postapalota „építése alkalmával végzendő fűtési, vízvezetéki és a csatornázási berendezések vállalatba adására” hirdettek versenytárgyalást. Az elkészült postapalotába 1912. október 1-jén költözött be a ma is itt működő hivatal, földszintjének elegáns helyiségeit Himmler Bertalan üzlete, könyvnyomda és bazár foglalta el.

Id. Vojtkó István így írt az 1941-es postapalotáról: „a tisztviselők boltja felőli oldalán található a postaudvarba nyíló magas kapualj. A bejárat az épület túlsó végén volt, ahol ma a főpénztár utcára nyíló ablaka van. A bejárat mellett, jobb kézre volt a piros postaláda, mely az átépítés után is ugyanazon a helyen maradt, s ott van ma is. A bejárati ajtó nehéz tölgyfából készült, s vastag üvegszemek törték meg folytonosságát. Benyitás után egy tágas, meleg előcsarnokba jutott az ember. Nappal az utcáról a kis üvegszemeken keresztül szűrődött be a fény, sötétedés után pedig egy villanykörte szórt ide gyér világítást. Igaz, hogy nem volt túl világos, de az épület központi fűtése révén a hideg évszakokban itt remek meleg volt, amit sokan élveztek, ugyanis az iskolakerülő gyerekek, vagy a „tekergők”, akik jó időben a főutcán vagy a piacon ácsorogtak, téli időben ide húzódtak be melegedni. Melegedtek itt olyanok is, akik azért járták az utcákat, hogy valamilyen napszámos munkát kapjanak, de ők tényleg csak melegedni jöttek be, ellenben az igazi tekergők félnapokat is elácsorogtak itt. Az előcsarnok végén, három lépcsőn fellépve egy toló-csapóajtón keresztül lehetett belépni a nagycsarnokba. Ez igazi postacsarnok volt. Világítást a mennyezeten lévő nagyméretű üvegkalitkákon keresztül kapott. A bejárattól balra, a fal mellett végig barnára fényezett szekrénykék sora húzódott, ezek voltak a postafiókok, melyeket a hivatalok, intézmények és a különböző cégek béreltek. A postafiókos fal közepén volt két zárt, nyilvános telefonfülke. A bejárattal szemközti részen a fából készült térelválasztó fal kb. egy méter magasságban körbefutó párkánya fölött, a faltól jobbra szintén postafiókok voltak beépítve, de ezek hátsó oldala nyitott volt, s a méretük is nagyobb, mint a fal mentén húzódó fiókoké. Ahol derékszögben csatlakozott a bejárati ajtótól jobbra a csarnokon végighúzódó elválasztófal, ott volt egy bejárati ajtó, s mellette kezdődött az ügyfeleket kiszolgáló ablaksor. Nyolc vagy tíz üvegablakkal volt a fa elválasztófal tagolva, ezek mögött dolgoztak a postatisztviselők. A bejárati ajtó mellett jobbra az első ablakban volt a csomagmérleg, amelynek hatalmas, köríves, fehér számlapján nagy, fekete mutató mutatta a csomag súlyát. A felvételi helyek beosztása körülbelül azonos volt a mai postahivataléval, de abban a csarnokban sokkal tágasabb volt a hely az ügyfelek és a postaalkalmazottak számára is, mint a mai elrendezésben. Ez a nagy felvételi csarnok az épület egész udvari szárnyát elfoglalta, s talán még a mai postahivatalhoz hasonlítva is korszerűbb, a célnak jobban megfelelő volt. Ugyanakkor még egy nagyméretű cipőbolt is helyet kapott az épületben, ugyanis a posta két szélső kapuja között foglalt helyet a Cikta cipőbolt, amelynek nagysága megegyezett a mai postahivatal nagyságával. A postaépület közepén, az ablakok fölött az épület homlokzatán egy ellipszis alakú falfestmény volt, mely egy lóháton vágtató, postakürtöt fújó alakot ábrázolt. Ez a kép különösen a szemközti oldalról nyújtott szép látványt.”

Sorozatunkban a Balassagyarmat régi képeslapokon c. album tematikáján haladunk végig azzal a különbséggel, hogy az egyes állomásainkon nemcsak a kötetben szereplő szöveget és képeket közöljük, hanem lehetőleg minél több, különböző korokból származó képanyagot is.

Ezúton köszönjük, ha valaki egyéb régi képanyagot ajánl fel a gyűjteménynek.

26. Az Egészségháztól a Teleki utcáig

A főutca és a Teleki utca keleti sarkán 1894-ben épült a Streisinger-féle emeletes ház, melyben Doman József és testvére „dúsan felszerelt” női és férfi divatáru üzletet nyitott. A sarokról készült felvételen jól látható, hogy a szemközti, nyugati sarkon még földszintes házak állnak.

A Nemzeti Iskola után „a római katholikus templommal szemben szép formát ad az utczának a négy emeletes ház, melyek közül a Molnár- és Gansel-féle kész … a dr. Heksch- és Gescheit-féle nemsokára szintén teljesen elkészül. Mind a két utóbbi ház Manóssy Alajos ízléses terveit dicséri.” – írta a Nógrádi Lapok és Honti Híradó 1905 nyarán. Molnár János háza jobbról a harmadik, Szeghő (Sztancsik) Lajos tervei szerint készült 1904-ben. Ugyanazon újság egy 1904-es számában olvasható hirdetés szerint Molnár a fodrászatot másnak adta át, de fogászati működését új, emeletes házában továbbra is fenntartja. Jobbról a második Gansel József és Testvére temetkezési vállalata, illetve divatáruháza.

Egy későbbi képeslapon már áll a Teleki utca másik sarkán a korábban említett Gescheit-ház is. Benne Schönberger Fülöp működtette Gescheit Ármin 1859-ben alapított, és 1897-től még a szemközti gyógyszertár épületének főutcai részében lévő úri ruhaüzletét. Láthatjuk a korabeli villanyvilágítás lámpáját, a másik sarkon pedig a Magyar Koronához címzett gyógyszertárat, amely 1912-ben átköltözött az új plébánia épületbe. A Teleki utca felső végén, Ruttkay Lászlóné házában működött a 19. század végén a tanfelügyelői hivatal, amely az Otthontelep kiépülésekor a Scitovszky – ma Bajcsy-Zsilinszky – és Andrássy – ma Ady Endre – utca sarkára tette át székhelyét.

1910 nyarán a Nógrádi és Honti Híradóban tűnt fel hirdetéseivel a Bányay és Tuskó fűszer- és csemegekereskedés, melynek díszes portálja a Gescheit-ház főutcai oldalán, Schönberger Fülöp boltja mellett helyezkedett el. A cég 1912-ig hirdette áruit, köztük szenzációként az amerikai rendszerű villany kávépörkölővel pörkölt friss kávét.

Egy 1921-ben kiadott képeslapon a Bányay és Tuskó üzlet helyén már Székely Samu papírkereskedését és kölcsönkönyvtárát láthatjuk. Ő a ház Teleki utcai oldalán 1911-től nyomdát működtetett. Történeti érdekesség az utcanév: Teleki László az 1848-as szabadságharc után emigránsként az osztrákok kezére jutott. I. Ferenc József császár azzal a feltétellel biztosította szabadságát, ha nem vállal politikai szerepet Magyarországon. Teleki 1861-ben országgyűlési követként a határozati párt élére állt, majd mikor eszméi kisebbségben maradtak, öngyilkosságot követett el. Temetése napján, 1861. május 12-én Balassagyarmat képviselőtestülete utcát nevezett el róla.

2008. februárban a Rákóczi fejedelem út 27 sz. alatt, a spanyol Estante y Cafés áruházlánc tagjaként új könyvüzlet nyílt a városban. Az üzlet jó adottságokkal rendelkezett, hiszen a földszinten nívós kávézót, teázót, olvasósarkot alakítottak ki, az emeleten pedig a könyvkínálat bővítésére is volt mód. Az üzlet vezetője művészek, írók, költők meghívásával, közönségtalálkozók révén is kívánta az üzlet ismeretségét növelni. Sajnos nem volt túl hosszú életű. Helyén 2014-ben nyitott meg a művelődési ház működtetésében a Tornay Galéria.

A Rákóczi út 25. és 27. a Gansel- és a Heksch-ház közös udvarral rendelkezik. Felújítása még folyamatban van, felül helyben dolgozó fiatalok laknak az ún. fecskelakásokban. Több nyertes pályázatnak köszönhetően Gansel-udvar néven újul meg a két polgárház. A holokauszt majd az államosítás után szociális lakásokat alakítottak ki bennük, amelyeket a lakók az 1990-es évek eleji lakásprivatizácókor megvásárolhattak. Az önkormányzat öt év alatt megszerezte a magántulajdonokat, és a pályázatok elnyerésével megkezdődhetett a felújítás, amely még most is tart. A felső szinten 11 fecskelakást alakítottak ki, az udvarban közösségi terek és étterem, az utcai fronton üzletek és egy galéria-kávézó nyílik majd.

Még ennél is sanyarúbb sors jutott a 29-es számú épület homlokzatának. Az épületet Szeghő Lajos tervezte. Azon kevés épületeink egyike, melynek megmaradt a tervrajza. Az eredeti vakolatdíszítéseket az évtizedek egyszerűsítése és pénztelensége tüntette el. Az elképesztően gazdagon díszített homlokzat helyreállításával egy igazi ékszerdobozt kapnánk vissza. 

Sorozatunkban a Balassagyarmat régi képeslapokon c. album tematikáján haladunk végig azzal a különbséggel, hogy az egyes állomásainkon nemcsak a kötetben szereplő szöveget és képeket közöljük, hanem lehetőleg minél több, különböző korokból származó képanyagot is.

Ezúton köszönjük, ha valaki egyéb régi képanyagot ajánl fel a gyűjteménynek.

25. A nagytemplom és a plébánia

Idézzünk „A 250 éve felszentelt balassagyarmati Szentháromság plébániatemplom története” c. könyvből, dr. Hausel Sándor írásából:

Az 1746-ra felépült, majd 1759-ben felszentelt barokk műemléktemplom Balassagyarmat legrégebbi folyamatosan használt épülete, amely megépítésekor a mezőváros szélén, egyik oldalról temetővel határosan állt.

A korabeli plébános és Balassa Pál levelezéséből kiderül, hogy a templom építése már az 1730-as években napirenden lehetett. 1740-ben Balassa Pál így írt tulajdonostársának, Zichy Imrének: „Balassagyarmat mezőváros annyira benépesült lakókkal, és annyira fejlődik, hogy kis templomocskájuk, amely korábban a befogadásukra elégségesnek látszott, már csak alig harmadukat, ha befogadja. De ha képes volna is befogadni őket, bizony az időnek mindent megrontó ereje megviselte és elpusztította. … Elhatároztam, hogy Isten segítségével nekilátunk és alapjaitól kezdve újra felépítjük a hitünk terjesztése és előmozdítása érdekében.”

A hat évig tartó építkezés menetéről csupán Miszleniczky Györgynek, a gróf gazdatisztjének 1743-as sorait ismerjük: „De valóban a Gyarmathi Templom körül csak lassan megyen a munka, noha eléggé pirongattam már egyszer és másszor is a Pallért, amidőn oda lefordulhattam, akkor ígéri szorgalmatosságát, azután csak a korcsmán nagyobb részét az üdőnek vesztegeti…” Hiába, no, sok minden nem változik évszázadok alatt sem. 

Elődjét, ami a plébániakertben, feltehetően a mai Szabó Lőrinc utcában állt, 1748-ban bontották le.

A templomot mára körbenőtte a város, a hajdani temetők helyén már a XIX. században a város arculatát napjainkig meghatározó közintézmények épültek fel. Jelentős változás, hogy a XIX. századig a mai Szabó Lőrinc utca nem jobbról, hanem balról kerülte meg, amint az a régi térképeken is jól látható. Bár környéke jelentős mértékben megváltozott, maga a templomépület szinte változás nélkül élte át a több mint negyed évezredet. Megépülése óta külső kinézetét csupán a toronyfeljárat 1930-as évek eleji kívülre helyezése, továbbá a déli falon 2006-ban felavatott Mindszenty-dombormű (Párkányi Raab Péter alkotása), illetve az 1989-ben elhelyezett II. világháborús emléktábla változtatta meg. Belső elrendezésében is változatlan, csupán a szentély, a kórus és a bejárat kialakításában történtek kisebb, de az egész épület arányait nem módosító változtatások. A bejárati ajtó a XX. század első harmadában készült, a mögötte lévő csapóajtók eredetileg nem voltak a templom részei. Készítésük oka a templomban érzékelhető erős huzat volt.

A templom 1746-tól, miként elődei is évszázadok óta, a balassagyarmati plébánia központja volt. Nem csupán egyházigazgatási szerepe adta meg jelentőségét, hanem azok az ereklyék is – többek között Szent Pál apostolé és Szent Felicián vértanúé –, amelyeket építtetőjének és buzgón katolikus kegyurának, gróf Balassa Pálnak a jóvoltából őrzött, illetve őriz.

Az 1900-as évektől részben, majd 1907-től teljes egészében a Zichy család viselte a templom kegyúri terheit egészen 1943-ig, a kegyúri jog megváltásáig. A XX. század első harmadáig ez volt az egyetlen római katolikus templom a városban. Bár a katolikus népesség nagyarányú növekedése miatt bővítésének igénye és szándéka a XIX. század második harmadától foglalkoztatta mind az egyházat, mind a kegyuraságot, nem sikerült megvalósítani az erre vonatkozó terveket. Ezen a helyzeten előbb a szaléziak betelepítése (1934), majd a város déli részén 1998-ban felépített új templom segített.

Tornyában három harang lakik, de a templom harangtörténete ennek többszörösét tartja számon.

Nem mindennapi a templom mellett álló kereszt története. Az 1882-ben állított ún. Sztrehárszky-kereszt eredetileg nem a mai helyén volt, hanem szinte közvetlenül az országút mellett. 1883-ban a Balassa fogadóból hazainduló honti szolgabíró kocsisa a lovak közé csapott, mire azok vas száguldásba kezdve a kereszt előtti korlátköveket áttörték, magát a nemrég állított keresztet ledöntötték. A kereszt egyik darabja a kocsis fejét zúzta veszélyesen össze, a másik a lóra zuhant. Mivel ez rövid időn belül már a második ilyen eset volt, ezért javasolták a kereszt beljebb helyezését. Az új helyén majd fél évszázadig állt, de amikor 1925-ben a plébániát vaskerítéssel látták el, akkor ismét áthelyezték a mostani helyére, a templom falához.

A régi, földszintes plébániát 1911 őszén lebontották, helyére Wälder Gyula tervei alapján, Magos (Munk) Dezső kivitelezésében emeletes épület került, földszintjén egységesen kialakított üzletportálokkal, melyek bérbeadásával a plébánia növelte bevételeit.

Könyvtárunk a járvány miatt elmaradt rendezvények helyett igyekszik olvasóinak tartalmas kikapcsolódást nyújtani. Az alábbi videófelvételek – azok rövid leírásával együtt –, megtekinthetők a Youtube videómegosztó csatornán. Ezeken a nézők újra láthatják a város szellemi életének meghatározó alakjait, és feleleveníthetik, milyen kulturális események zajlottak városunkban évtizedekkel ezelőtt.

A felvételek minősége sajnos sokszor kívánnivalót hagy maga után, a könyvtár korabeli technikai felszereltségét tükrözi.

1990. január 26. Nógrád megyei Madách-emléknap

Az 1990. január 26-án rendezett Nógrád megyei Madách-emléknapon Szederkényi Attila Madách-szobrát a Madách Imre Kollégiumban Madarász László intézményvezető avatta fel. https://www.youtube.com/watch?v=5ATSxlProIc

Az ifj. Balogh Károly festményeiből és rajzaiból összeállított kiállítást a városi könyv-tár galériáján Kovalcsik András, a Honismereti Kör elnöke nyitotta meg. https://www.youtube.com/watch?v=uQumbfRoKZc

A Madách-ünnepségen Göncz Árpád, a Magyar Írószövetség elnöke mondott köszöntőt. https://www.youtube.com/watch?v=ynzSFL57iJM

Az ünnepi műsorban közreműködött Csábi István, Horváth Anita, Patakiné Kerner Edit, Tibay András és Tóth Tibor - hegedű (részlet) https://www.youtube.com/watch?v=NBDdtYTcye4

1990. június 1. Ünnepi könyvhét

1990. június elsején az Ünnepi Könyvhét Nógrád megyei megnyitóján a Madách Imre Városi Könyvtár galériáján Oroszlánné Mészáros Ágnes köszöntötte a jelenlévőket, majd Szabó Péter kiállítását Farkas András nyitotta meg. https://youtu.be/Ep1xlg5dgqo

Az alkalomra ünnepi műsort adott Tóth Tibor – hegedű, Tóthné Lengyel Judit – ének, Csuka László – zongora, Tibay András és Sárkány Zsuzsa – vers, próza. https://youtu.be/kQe6RjXbNJs

Szabó Péter A végtisztesség című, a 17. századi főúri gyászszertartást bemutató tanulmánykötetét bemutatta a szerző. Záró gondolatait Farkas András mondta el. https://youtu.be/60riSc-Mums

1990. november 19. A Helytörténeti Gyűjtemény vendége volt Túrmezei Erzsébet ev. diakonissza, költő.

Az őt köszöntő műsor https://youtu.be/Ts2eWxdRrJ0

Túrmezei Erzsébet az életéről mesél https://youtu.be/dpBXEJAweOo

1991. május 27. A Helytörténeti Gyűjtemény vendége volt a hetvenéves Jobbágy Károly költő

Az alábbi linken az őt köszöntő műsort tekinthetik meg. https://youtu.be/-GzOk3ov6Yc

A műsorban közreműködött a Városi Szövetkezeti Vegyeskar Ember Csaba vezetésével, Csaba Kinga, Csábi István, Csikász István, Gréczi-Zsoldos Enikő, Ember Dániel, Kanyó András, Kanyó Dávid, Márton Zsófia, Perge János és Tibay András. Köszöntőt mondott dr. Németh György polgármester és Kovalcsik András, a Honismereti Kör elnöke.

Reiter László sorozata Maiaknak régiekről címmel.

Sokan emlékszünk Laci bácsi alakjára, ami már az eddig feltett archív felvételek némelyikén is felbukkant, mindig a háttérben, mindig fényképezőgéppel. A Helytörténeti Gyűjtemény több tízezer felvételét őrzi. Sokan olvasták a korabeli lapokban az írásait, most pedig Maiaknak régiekről című videósorozatát mutatjuk be. Aki végignézi e kisfilmeket, látja, hogy Laci bácsi milyen nagy érdeklődéssel, odafigyeléssel és szeretettel fordult Balassagyarmat története és építészeti öröksége, szépsége felé.

A város rövid története a 18. századig:  https://youtu.be/vS7OtjTRPKg

A csehkiverés:  https://youtu.be/2Gdy5WlbxFM

A Helytörténeti Gyűjtemény:  https://youtu.be/fE3tzoaKxns

A Madách család:  https://youtu.be/QCCy4w2cXsM

A szabadságharc városi emlékhelyei: https://youtu.be/Jd4jXOfxpnM

A város címere Balassagyarmat épületein: https://youtu.be/BYE9Xqn-hgU

Nagy Iván és a Nógrádvármegyei Múzeumtársulat:  https://youtu.be/017FRNLx3oY

A 19-20. századfordulós Balassagyarmat régi rajzokon, képeslapokon: https://youtu.be/AL1sq9kwXKg

Balassagyarmat puttós-szobros épületei:  https://youtu.be/BgOt8MVdi80

A balassagyarmati református egyház:  https://youtu.be/bNW7CsHcaMs

A balassagyarmati temető sírkövei:  https://youtu.be/BcCiyol3wk0

A görögkeleti templom:  https://youtu.be/LCsa5gKfoe4

A kórház kápolnája: https://youtu.be/O5S3-oIE-E0

A Palóc liget képzőművészeti alkotásai: https://youtu.be/k9C622S_i38

A Rákóczi fejedelem útja Kossuth és Teleki utcák közötti déli oldalának épületei és a Magyar Korona Gyógyszertár: https://youtu.be/bjRsUVx9QPc

A római katolikus nagytemplom: https://youtu.be/OmXYqMy-MHY

Sorozatunkban a Balassagyarmat régi képeslapokon c. album tematikáján haladunk végig azzal a különbséggel, hogy az egyes állomásainkon nemcsak a kötetben szereplő szöveget és képeket közöljük, hanem lehetőleg minél több, különböző korokból származó képanyagot is.

Ezúton köszönjük, ha valaki egyéb régi képanyagot ajánl fel a gyűjteménynek.

24. A Városházától a nagytemplomig

A Magyar Király Szálló – később Városháza – melletti kis, földszintes épület, a Rónay-ház utcafrontján feltehetően mindig üzletek működtek, például bútorbolt, illetve a Szent István Társulat gazdag választékú papíráruboltja, a jobb oldalon pedig évtizedekig könyvnyomda és kölcsönkönyvtár hirdette magát a járda fölé belógó cégérrel. A hatvanas években készült képeken papír-írószer és fodrász felirtatokat láthatunk a bejáratok fölött. Az épületet 1969-ben lebontották, helyére a pártházhoz hasonló, az akkori követelményeknek megfelelő kétemeletes épület létesült, a Magyar Nemzeti Bank székháza. Napjainkban a földszinten a Budapest Bank, az első emeleten az önkormányzat irodái, a felső szinten pedig lakások találhatók.

Az innentől a sarokig lévő épülettömb tulajdonképpen két ház, közös udvarral. A nagytemplom felé eső a város első pénzintézete, az 1868-ban alakult Balassagyarmati Takarékpénztár. Mint a megye legnagyobb bankja részt vett a Gyarmatra vezető vasútvonalak, az Otthontelep, a gimnázium és téglagyár építésének megvalósításában. Régi, emeletes épülete a főutca és a Templom utca sarkán áll, az 1843-as összeírásban „Figler János háza”-ként említett saroktelken. Benne a huszadik század fordulóján a pénzügyigazgatóság, az adóhivatal és a kataszteri hivatal is elhelyezést nyert a pénzügyi palota felépüléséig, illetve egy ideig az Adriai Biztosító Társulatnak is helyet adott. A két épület emeletén lakások vannak, a földszinten a harmincas években borbélyüzlet, később az ún. „parasztbolt”, most pékség, az udvarban a Nyomdaipari Vállalat, a Kartográfia Vállalat balassagyarmati kirendeltsége, a Nógrád szerkesztősége, Fényképész Szövetkezet, optika működött, oldalt szépségszalon – és még sorolhatnánk.

Sorozatunkban a Balassagyarmat régi képeslapokon c. album tematikáján haladunk végig azzal a különbséggel, hogy az egyes állomásainkon nemcsak a kötetben szereplő szöveget és képeket közöljük, hanem lehetőleg minél több, különböző korokból származó képanyagot is.

Ezúton köszönjük, ha valaki egyéb régi képanyagot ajánl fel a gyűjteménynek.

24. A mai Városháza

Balassagyarmaton az 1843-as nagy tűzvészben leégett az 1738-ban épült városháza. Helyére újat építettek, majd 1909-ben a város megvásárolta a vármegyeházától kelet felé, a Kender – ma Madách – utca sarkán álló emeletes Magyar Király szállót, az egykori kaszinó épületét, hogy helyére megint új városházát építessen.

(Az épület 1895-re annyira leromlott, hogy a kaszinó igazgatósága új otthont keresett. Schwarcz Ignác tulajdonos átalakíttatta a kaszinóépületet, s még ugyanazon év decemberben megnyitotta a Magyar Király szálloda, vendéglő és kávéházat, melynek emeletén tizennégy, majd húsz szoba állt a szállóvendégek rendelkezésére.)

A Magyar Király szálló 1912-ig szolgálta a vendégeket. A vásárláskor a város átvette a tulajdonos Schwarcz Mórtól Lusztig Vilmos bérleti ügyét is, aki 1912-ig kötött szerződést a szálló üzemeltetésére. 1912-ben a város megbízta Wälder Gyula műépítészt az új városháza tervezésével, de a monumentális terv pénz hiányában nem valósult meg. A végleges terveket Magos (Munk) Dezső készítette és a kivitelezést is ő végezte. Az épület nem került elbontásra, csak átalakították.

1914 augusztusában így írt a Nógrádi Hírlap: „A városházán … az emeleten dr. Hermann Károly főbíró és Kosztolányi Gyula főjegyző … a földszinten a pénztár, a rendőrség és a többi hivatalok. Igen impozáns részlete a nagy tárgyalóterem s a széles utcai erkély, mely hazafias tüntetések alkalmával igen alkalmas lesz szónoklatok tartására. A hadiállapotra való tekintettel az átköltözködés minden ünnepség mellőzésével történt.”

Az 1886. évi XXI. tc. alapján Balassagyarmat, Nógrád megye székhelye elvesztette mezővárosi rangját. Az 1890-es évek elején vita folyt Balassagyarmat és Losonc között a megyeszékhely kérdésében, mert Losonc rendezett tanácsú város volt, Gyarmat pedig csak község. Az 1920-as évek elején a rendőrség elhelyezése miatt emeletráépítéssel tervezték a városháza bővítését a Madách utcai oldalon. A belügyminiszter Magos (Munk) Dezsőt bízta meg a terv elkészítésével. 1923-ban Balassagyarmat elnyerte a „rendezett tanácsú város” címet. Mire a városháza bővítése 1927-ben megtörtént, városi rang miatt a hivatal igényt tartott az épület egészére. Ezért megváltozott a korábbi elképzelés, s most már önálló csendőrségi és rendőrpalotát szándékoztak építeni a Scitovszky – ma Bajcsy-Zsilinszky – utcában. (Ez az évtized végére el is készült.)

Falán 1922-ben avatták a csehkiverés emléktábláját, melyet 1945 után megfordítottak, és hátán új szöveggel, díszei nélkül rögzítettek a falra. 1991-ben kibontották, és visszafordították. A táblát övező díszeket 1994-ben készítették el újra, és helyezték el a falon.

Sorozatunkban a Balassagyarmat régi képeslapokon c. album tematikáján haladunk végig azzal a különbséggel, hogy az egyes állomásainkon nemcsak a kötetben szereplő szöveget és képeket közöljük, hanem lehetőleg minél több, különböző korokból származó képanyagot is.

Ezúton köszönjük, ha valaki egyéb régi képanyagot ajánl fel a gyűjteménynek.

23. Az Egészségház és elődjei

A mai Egészségház, illetve elődjeinek története a 18. századig nyúlik vissza.

1746-ban a város földesurai, Balassa Pál és Zichy Ferenc grófok katolikus iskolát építtettek a főutcán. A szalmafedeles épület 1774-ben leégett, a tanulókat átmenetileg a vármegyeháza helyén lévő kaszárnyában helyezték el. „Ebben az időben az iskola vegyes jellegű volt, tót nyelven tanított benne a kántortanító és segédje.” – írta Wagner István a Nógrádvármegye népoktatásának történetében. Bár ekkor újraépítették az intézményt, az 1830-as évekre jelentős felújításra szorult.

1834 nyarán készült el a Nemzeti Iskola. Az építés hátterében a magyar nyelv hivatalos használatát elrendelő 1830. évi VIII. törvény, illetve az 1831-ben létrejött Nógrádvármegyei Nemzeti Intézet állt: az iskola a betelepített lakosság magyarrá válását szolgálta. Két tanteremmel nyílt meg, s benne a magyar nyelv mellett még tótul is tanítottak. A lánygyermekek oktatására segédtanítót alkalmaztak. 1850-ben már három tanterme volt az iskolának. 1860-tól csak fiúiskola, 1864-ben négy tanteremmel és négy tanítóval működő főelemi iskolává minősítették. Az 1900-ban megjelent Nógrádvármegye népoktatásának története szerint „az iskola tanszerekkel, könyvtárral és faiskolával el van látva. Tanulóinak tízévi átlagos száma 160. Tanítási nyelve magyar.” 1903-ban egy iskolaszéki gyűlésen vetődött fel, hogy indokolt lenne az egyre szűkebbnek bizonyuló épületre emeletet húzni. Bizottságot alakítottak, amely tanácskozott a szakemberekkel, azonban Hottovinszky Károly plébános 1905 januárjában bekövetkezett halála után a bővítés ügye lekerült a napirendről. Az új plébános, Jeszenszky Kálmán 1906-ban tárgyalt először a bővítésről az iskolaszékkel. Manóssy Alajos építésszel tervet készíttettek a renoválásra, illetve új iskola építésére is, azonban a templom felújítási munkálatai miatt elhalasztották a bővítést.

1909 márciusában Mohácsy László építész a Nemzeti Iskola problémájának megoldására háromféle tervet és költségvetést készített, melyek közül azt a változatot fogadták el, hogy a főutcai telket értékesítik, s a templomkertből kiszakított telekre felépítik az öt tantermes, igazgatói és tanítói lakással kiegészített új iskolát. Áprilisban megérkezett a jóváhagyás a főegyházmegyétől, s a Nógrádi és Honti Híradóban rövidesen megjelent a hirdetés: „A bgyarmati r. k. hitfelekezet tulajdonát képező Nemzeti Iskola egészben vagy részben eladó. Bővebb értesítést ad a plébánia hivatal.” Az új, Templom – ma Szabó Lőrinc – utcai épület kivitelezését Magos (Munk) Dezső végezte, 1910. május 11-én szentelték fel. 1911-ben az iskolaszék kezdeményezte, hogy márványtáblán örökítsék meg a „Nemzeti iskola tradícióját”, a tábla ma is megtalálható az intézmény előcsarnokában. Az államosítás után II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolaként funkcionált. A rendszerváltozás után az egyház visszakapta az épületet, melyben ma a Szent Imre Keresztény Általános Iskola, Gimnázium és Szakképző Iskola működik. A fotók 1910 körül készültek.

Az elbontott Nemzeti Iskola helyén 1912-ben már a Nemzeti Szálló impozáns, emeletes épülete emelkedik, melyben huszonöt szoba szolgálta a vendégek kényelmét. A szálloda mellett nyitott bejáró vezetett az udvarra, ahol az 1930-40-es évek nyárestéin Rekett, azaz Baranyi Dezső cigányprímás zenekara játszott.  Étterme és kávéháza 200-200 vendég befogadására volt alkalmas. Vendégeit taxival hozatta be a vasútállomásról, a taxiállomás a szálloda mellett, a távolsági autóbuszjáratok megállója pedig közvetlenül az épület előtt volt. „A szálló magas, tágas, díszes, kovácsoltvas kapujánál állandó jövés-menés volt. A szálloda egyensapkás portása mindig ott járkált. A bejárati ajtó után következtek a kávéház nagy, fényes kirakatai, melyek mögött a kis asztaloknál majdnem mindig ültek idősebb úriemberek, kereskedők. Télen csak a bentieket lehetett látni, de nyáron a járdán is volt fehér vasrácsos kerítéssel elrekesztett terasz, ahol szintén tereferélő öregurak ültek. Ennek a kerítésnek a tetején deszkákból készített ládákban muskátli meg petúnia virágzott, s a nyári estéken illatozott.” – írta id. Vojtkó István. A közönség megnyerésére művészesteket is rendeztek. Az épület ma az úgynevezett Egészségház, benne orvosi rendelők működnek.