Fotóalbumok
Október 28-án Gere József tartott előadást a Csillagházban. Az épületet megtöltötték az érdeklődők, akik nemcsak a különböző harckocsi típusokról hallhattak információkat, de láthattak több videót, és részletes információkat kaptak a második világháborús front Nógrád megyebeli haladásáról is. Megtudhattuk, hogy a környező településeken hány tigris vesztette életét, hogy a gyarmati tigris pontosan hol hunyt el, és hogy mire lehet használni egy döglött - bocsánat, elhunyt - tigrist.
Október 14-én megemlékeztünk Horváth Endre bankjegytervező grafikusművészről, aki idén 125 éve, hogy megszületett. Sajnos nagyon kevesen voltunk, így nagyon kevesen hallhatták Balikó László bankjegytörténeti és gyártástechnikai előadását, és kevesen láthatták azt a csodálatos alkotást, amit a Pénzjegynyomda Zrt. munkatársai hoztak el a Csillagházba.
Nagy érdeklődés fogadta Ibrányi Ferenc Csillagházbeli visszaemlékezését, melyen szép számmal vettek rész a családtagok, egykori munkatársak, vagy olyanok, akik gyógyulásukat dr. Ibrányi Endrének köszönhették. A visszaemlékezést Ibrányi Ferenc és Csábi István előadóművész duettje, 1962-es felvételről pedig dr. Ibrányi Endre hangja színesítette. Doktor úr élettörténete a 2021. évi Balassagyarmati Honismereti Híradóban is olvasható lesz.
A Tibay család volt a házigazdája a könyvtár tegnapi rendezvényének. A szép számú közönség előtt Csach Gábor művészettörténész, Balassagyarmat város polgármestere ajánlotta Tibay András képeit a közönség figyelmébe, Vitéz Tibay Géza Feljegyzések nem csak utódaimnak című kötetét Tyekvicska Árpád történész mutatta be. Közreműködött Csábi István előadóművész. A tárlat szeptember végéig megtekinthető a könyvtár galériáján.
Sorozatunkban a Balassagyarmat régi képeslapokon c. album tematikáján haladunk végig azzal a különbséggel, hogy az egyes állomásainkon nemcsak a kötetben szereplő szöveget és képeket közöljük, hanem lehetőleg minél több, különböző korokból származó képanyagot is.
Ezúton köszönjük, ha valaki egyéb régi képanyagot ajánl fel a gyűjteménynek.
29. A Teleki és a Kossuth Lajos utca közti szakasz
A főutca és a Teleki utca sarkán 1894-ben épült a Streisinger-féle emeletes ház, melyben Doman József és testvére „dúsan felszerelt” női és férfi divatáru üzletet nyitott. 1897-től a főutcai részen Schönberger Fülöp működtette Gescheit Ármin 1859-ben alapított úri ruhaüzletét. Ekkor a Teleki utca nyugati sarkán még földszintes házak álltak.
A következő felvétel legalább egy évtizeddel később, 1905 és 1912 között készült. Láthatjuk a korabeli villanyvilágítás lámpáját, a sarkon pedig a Magyar Koronához címzett gyógyszertárat, amely 1912-ben átköltözött az új plébánia épületbe.
A harmadik kép jobb oldalán, a Teleki utca sarkán dinnyeárusítás látható. Az Ipoly menti dinnyetermesztésnek évszázados hagyományai vannak. Božena Nĕmcova cseh írónő 1854-es írásában így számol be a nógrádi dinnyeevési szokásokról: „Amikor a szántóföldről behozzák, lerakják a pincébe, beérjen, és meghűljön; aki tudni akarja, hogy érett-e, az fogja a két kezébe, rázza meg, és ha a magok zörögnek, akkor elég érett (hűha!). Mindig keresztbe vágják szét, a belsejét kanállal eszik, hogy levét élvezhessék. A nagyobb élvezet kedvéért vörösborral szokták leönteni, a sárgát meg cukorral és borssal meghintik, de az egyszerű nép mindkettőt magában eszi … Híresek és kitűnőek … az őrhalmiak. A külső zöld héját nem eszik, a nép eldobja, de az úri asszonyok a sötétzöld héját lehámozzák, különféle alakúra szeletelik, és cukorba befőzik.” Nagy Miklós és Hegedűs István dinnyések Csányból és Tápiószeléről települtek a két világháború között városunkba. Nagy népszerűségre tett szert az 1900-as évek elejétől a Szécsényi úton lakó Ledniczky Péter MÁV osztálymérnök, aki hirdetéseivel az első világháborúig jelen volt az újságok hasábjain. A város jeles boltjai és gyógyszertárai is „potom áron” árusították dinnyéit. A képeslapot 1907-ben írták meg.
4. kép. A katolikus templom tornyából készült képen a Teleki utca sarkán az 1872-ben Balassa-Gyarmati Polgári Önsegélyező Egylet néven alapított Balassagyarmati Népbankot láthatjuk, mely a Magyar Korona Gyógyszertár 1912-es kiköltözése után került a sarki épületbe. Később az Országos Takarékpénztár székháza volt itt 1969-ig. A képeslapot 1941-ben írták meg.
5. kép. A képen jobbról az első ház portálján az Aninger Testvérek feliratot olvashatjuk. A német származású polgárok, László és Gyula az 1870-es évek második felében vaskereskedést nyitottak a saját házukban, melyet később Gyula vitt tovább, majd 1904-ben Platthy és Cserny vaskereskedők vásárolták meg, s azt „törvényileg bejegyzett Platthy és Cserny ezelőtti cégtulajdonos Aninger Gyula” cégnév alatt vezették. A képeslap a 20. század első éveiben készült.
6. kép. „A [régi] városházával szemben van a Balassagyarmati Népbank székháza, emeletén a Kereskedők Egyesületének és az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesület fiókjának helyiségeivel” – írja Borovszky Samu. 1877-ben költöztek a Kistabán – ma Kossuth – utcából a lap bal oldalán látható új épületbe, a Sippler-házba, melyet árverésen vásároltak meg. A felvétel 1905–1917 között készült.
8. kép. Az utca déli oldalán, „az Aninger testvérek urak házában” – a kép jobb szélén – nyitott 1894-ben Frischer Ignácz divatáru üzletet, amelyet 1907-ben szemközt, a városháza mellett felépült saját, kétemeletes házába költöztetett át, melynek helyén a képen még egy földszintes épület látható. A felvétel 1904-5-ben készült.
9. kép. A kép jobb oldalán a Balassa Szálló emeletes épületét láthatjuk. A korabeli hirdetések arról tanúskodnak, hogy nemcsak vendég-, de tulajdonosi és bérlői „forgalma” is nagy volt. Az 1843-as összeírásban Chottovinszky Vince a vendéglős. 1892-ben földszintjén Barth Ignácz ebédlő és sörcsarnok, 1898-ban csemegeüzlet nyitását hirdette. Ugyanezen évben Büttner Adolf, a Magyar Király szálló addigi vendéglőse átvette az étterem működtetését, majd egy későbbi lapban azt olvashatjuk, hogy a tulajdonos, Felsenburg Tivadar a következő évben lebontatni szándékozik a szállót, és helyére új, kétemeletes épületet emeltet. A terv nem valósult meg, sőt 1912-ben újra olvashatunk ugyanilyen tartalmú híradást. 1899 májusában Föglein J. hirdeti, hogy átvette a Barth-féle éttermet és a fürdőt, nyáron pedig a Nógrád-Honti Ellenzék arról adott hírt, hogy a szálló udvarán Strausz Miksa sőji földbirtokos lova úgy megrúgott egy fiúcskát, hogy még Bogdán Aladár igazgató főorvos is aligha mentheti meg az életét. A lapot 1912-ben adták postára.
10. kép. A lapot 1903-ban adták postára
11. kép. A Balassában 1874-ben Balogh Károly cigányprimás muzsikált. 1898-ban itt volt az első kinematográfiai bemutató, de termeiben gyakran rendeztek bálokat, díszebédeket is. 1900-ban az éttermet és kávéházat átalakították. Augusztusban dr. Gáspár Ferenc műtőorvos, haditengerészeti fregatt orvos, 1902 februárjában pedig dr. Székely Kornél, a száj- és fogbetegségek szakorvosa hirdette, hogy ideiglenes tartózkodása alatt a szállóban fogadja a fogbetegeket. 1902-ben Gyáky Mihály budapesti vendéglős vette át az étterem működtetését, majd 1903 márciusában Kassai A. hirdette, hogy megvette a Balassa szállodát és azt saját maga üzemelteti. 1903 tavaszán megszűnt az addigi nagy bosszúság, a sok pocsolya. Az angol Neuchatel Asphalte Company magyarországi ügynökei „próbaaszfal-tírozást” végeztek a városban és leaszfaltozták többek közt a szálloda járdáját is. „A város aszfalt-lázba esett” – jelentette ki egy városi képviselő. A fotó a 20. század első évtizedében készült.
12. kép. A fotó a 20. század első évtizedében készült.
13. kép. 1908-ban adta hírül az újság, hogy „ifj. Himmler Ede, a Zichy szálloda és kávéház régi bérlője, kinek kávéházába a legszigorúbb erkölcsbírák is eljárhattak, megvált régi helyétől, és október elsejével a Balassa szállodát veszi át.” Hirschfeld J. Jenő vaskereskedő üzlete 1899-ben került a szálló épületébe. 1900 januárjában a Kossuth utcai frontról a sarokra költözött, ahol a húszas évekig kínálta „minden e szakmába vágó czikkeit”. A szálló épületéből az 1920-as évek átépítése után csak a sarokrész maradt meg aránylag érintetlenül. A felvétel 1900–1903 között készült.
A gyűjtés második felében látható képek a második világháború után, többnyire 1960-1980 között készültek.
Sorozatunkban a Balassagyarmat régi képeslapokon c. album tematikáján haladunk végig azzal a különbséggel, hogy az egyes állomásainkon nemcsak a kötetben szereplő szöveget és képeket közöljük, hanem lehetőleg minél több, különböző korokból származó képanyagot is.
Ezúton köszönjük, ha valaki egyéb régi képanyagot ajánl fel a gyűjteménynek.
28. A nagypostától a Zichy utca sarkáig
Az 1843-as összeírás szerint az akkori városházától keletre eső két telek, valamint a Sóház – ma Zichy – utca első telke az Elfer család tulajdonában volt. A városháza melletti földszintes ház később is a család birtokában maradt, benne szállítási és bizományi üzlet, trafik, majd Elfer Mór mozaik- és cementárugyára működött. Természetesen ne a manapság megszokott „gyárra” gondoljunk, a Balassagyarmaton magukat hirdető gyárak szinte kizárólag kis létszámú munkást foglalkoztató vállalkozások voltak.
A Balassagyarmati Takarék és Hitelintézet 1872-ben alakult Első Nógrádi Földmívelő, Ipar és Kereskedelmi Hitelintézet néven. 1876-ban Takarék és Hitelintézet, 1893-ban Balassagyarmati Takarék és Hitelintézet lett a neve. Alapító vezérigazgatója Feledi (Felsenburg) Henrik volt, aki a huszonöt éves jubileumi díszközgyűlésen, 1897. október 17-én avatta fel az újonnan épült székházat a Zichy utca sarkán, egy – ahogy egy 1896-os Nógrád Honti Ellenzék-cikk írja – „viskószerű épület” helyén (előző székházuk a városházával szemben állt). Elmondta, hogy egy februári közgyűlésen mutatták be Hübner Jenő építészmérnök terveit, melyek alapján Schiffer Miksa okleveles mérnök, vállalkozó építette fel a székházat, pontosan betartva a szerződés feltételeit. A vezérigazgató reményét fejezte ki, hogy az intézet díszére fog válni a városnak. A Nógrádvármegyei Kaszinó 1897 októberétől önálló épülete elkészültéig az intézmény „ízlésesen, kellő csínnal és kényelemmel bebútorozott” emeleti helyiségeiben működött.
Az épület a második világháború után a Magyar Nemzeti Bank balassagyarmati fiókja székhelyéül szolgált, majd a bank a városháza mellett 1971-ben felépült új székházába költözött. Működött itt háztartási bolt, napjainkban pedig drogéria. Az emeletet lakások foglalják el.
1907-ben Frischer Ignác a régi városháza és a Zichy utca sarkán álló Takarék és hitelintézet közé felépíttette a város első kétemeletes házát, amelynek földszintjére saját divatáru üzletét helyezte. Az új bolt a tulajdonos hirdetése szerint „már magában véve is egy nagy látványosság számba ment”.
Az 1910-es években a Frischer-házban működött többek között dr. Lenkei Nándor fogorvosi és fogtechnikai műterme, valamint az emeleten Varga Mariska divatszalonja. A korábbi tulajdonos, Elfer Mór a Scitovszky – ma Bajcsy-Zsilinszky – utca 8. szám alá költözött, a Frischer-üzlet helyén pedig Pressburger Károly nyitott bútorraktárt. Az épület aljában napjainkban is üzletek működnek, maga a ház pedig négylakásos társasház.
Sorozatunkban a Balassagyarmat régi képeslapokon c. album tematikáján haladunk végig azzal a különbséggel, hogy az egyes állomásainkon nemcsak a kötetben szereplő szöveget és képeket közöljük, hanem lehetőleg minél több, különböző korokból származó képanyagot is.
Ezúton köszönjük, ha valaki egyéb régi képanyagot ajánl fel a gyűjteménynek.
27. Nagyposta – volt Városháza
1843-as nagy tűzvészben leégett a főutcán álló városháza emeletes épülete. Helyére Entz Mátyás kőműves és Alk Ádám ácsmester irányításával épült fel az új városháza. A földszint utcai részét üzletek foglalták el, a többi földszinti és emeleti helyiségeket pedig a közigazgatási hivatalok, illetve a rendőrség vették igénybe. Az emeleten található közgyűlési terem falán jeles közéleti személyiségek arcképei voltak. 1901-es tatarozásakor így írt a helyi lap: „A munkálat már elkészült, a homlokzaton ott van Justitia szobra is, mely az idők folyamán teljesen fekete lett, s a mérleget is görbén tartja a kezében, s így nincs, ami hirdesse az egyenes igazságot.”
Pár évre rá, 1904-ben már így írnak róla: „a mai viszonyoknak nem felel meg, a hivatalok elhelyezése rossz, s mivel a képviselőtestület tervezi rendőrségi bejelentési hivatal és hatósági cselédelhelyező intézet létrehozását, az épület udvari földszintes részét emeletráépítéssel lehetne bővíteni. Szeghő (Sztancsik) Lajos építőmestert bízták meg a tervek elkészítésével.
1907-ben a kereskedők egyesülete új ötlettel állt elő, miszerint a városháza helyén készüljön kétemeletes épület, amiben a város legforgalmasabb részére kerülve kapjon helyet az 1897-től a Szügyi – ma Kossuth Lajos – és a Deák Ferenc utca sarkán működő telefonközpont, távírda és postahivatal. Balás Ferenc főbíró vezetésével 1909. február 5-én delegáció tisztelgett a magyar királyi posta és távírda igazgatójánál, aki jelezte, hogy „a postakincstár nagyobb megterhelését nem helyezheti kilátásba” – azaz nincs pénz ilyen ötletek megvalósítására.
Végül egyemeletes épület tervezéséről döntöttek. Az épületet Magyar (Ungár) Vilmos tervezte, a részlettervek kidolgozásával, művezetéssel és felülvizsgálattal Wälder Gyulát, a kivitelezéssel Farkas Mihályt bízták meg. Az 1911. szeptember 24-i Nógrádi Hírlapból értesülünk, hogy „hurcolkodik a városháza” Somló József ügyvéd házába (Óváros tér 24.), amit a város megvett az átmenet idejére. 1911. október elején tudósított a Nógrád, hogy a városháza bontása néhány nap múlva befejeződik. A benne lévő üzletek közül már csak Vankay Géza fodrásznak kellett kiköltöznie, ami október közepére meg is történt. 1912 februárjában már a pénzügyigazgatóság és a postapalota „építése alkalmával végzendő fűtési, vízvezetéki és a csatornázási berendezések vállalatba adására” hirdettek versenytárgyalást. Az elkészült postapalotába 1912. október 1-jén költözött be a ma is itt működő hivatal, földszintjének elegáns helyiségeit Himmler Bertalan üzlete, könyvnyomda és bazár foglalta el.
Id. Vojtkó István így írt az 1941-es postapalotáról: „a tisztviselők boltja felőli oldalán található a postaudvarba nyíló magas kapualj. A bejárat az épület túlsó végén volt, ahol ma a főpénztár utcára nyíló ablaka van. A bejárat mellett, jobb kézre volt a piros postaláda, mely az átépítés után is ugyanazon a helyen maradt, s ott van ma is. A bejárati ajtó nehéz tölgyfából készült, s vastag üvegszemek törték meg folytonosságát. Benyitás után egy tágas, meleg előcsarnokba jutott az ember. Nappal az utcáról a kis üvegszemeken keresztül szűrődött be a fény, sötétedés után pedig egy villanykörte szórt ide gyér világítást. Igaz, hogy nem volt túl világos, de az épület központi fűtése révén a hideg évszakokban itt remek meleg volt, amit sokan élveztek, ugyanis az iskolakerülő gyerekek, vagy a „tekergők”, akik jó időben a főutcán vagy a piacon ácsorogtak, téli időben ide húzódtak be melegedni. Melegedtek itt olyanok is, akik azért járták az utcákat, hogy valamilyen napszámos munkát kapjanak, de ők tényleg csak melegedni jöttek be, ellenben az igazi tekergők félnapokat is elácsorogtak itt. Az előcsarnok végén, három lépcsőn fellépve egy toló-csapóajtón keresztül lehetett belépni a nagycsarnokba. Ez igazi postacsarnok volt. Világítást a mennyezeten lévő nagyméretű üvegkalitkákon keresztül kapott. A bejárattól balra, a fal mellett végig barnára fényezett szekrénykék sora húzódott, ezek voltak a postafiókok, melyeket a hivatalok, intézmények és a különböző cégek béreltek. A postafiókos fal közepén volt két zárt, nyilvános telefonfülke. A bejárattal szemközti részen a fából készült térelválasztó fal kb. egy méter magasságban körbefutó párkánya fölött, a faltól jobbra szintén postafiókok voltak beépítve, de ezek hátsó oldala nyitott volt, s a méretük is nagyobb, mint a fal mentén húzódó fiókoké. Ahol derékszögben csatlakozott a bejárati ajtótól jobbra a csarnokon végighúzódó elválasztófal, ott volt egy bejárati ajtó, s mellette kezdődött az ügyfeleket kiszolgáló ablaksor. Nyolc vagy tíz üvegablakkal volt a fa elválasztófal tagolva, ezek mögött dolgoztak a postatisztviselők. A bejárati ajtó mellett jobbra az első ablakban volt a csomagmérleg, amelynek hatalmas, köríves, fehér számlapján nagy, fekete mutató mutatta a csomag súlyát. A felvételi helyek beosztása körülbelül azonos volt a mai postahivataléval, de abban a csarnokban sokkal tágasabb volt a hely az ügyfelek és a postaalkalmazottak számára is, mint a mai elrendezésben. Ez a nagy felvételi csarnok az épület egész udvari szárnyát elfoglalta, s talán még a mai postahivatalhoz hasonlítva is korszerűbb, a célnak jobban megfelelő volt. Ugyanakkor még egy nagyméretű cipőbolt is helyet kapott az épületben, ugyanis a posta két szélső kapuja között foglalt helyet a Cikta cipőbolt, amelynek nagysága megegyezett a mai postahivatal nagyságával. A postaépület közepén, az ablakok fölött az épület homlokzatán egy ellipszis alakú falfestmény volt, mely egy lóháton vágtató, postakürtöt fújó alakot ábrázolt. Ez a kép különösen a szemközti oldalról nyújtott szép látványt.”
