Tel : (35) 300 290, (35) 300 622
E-mail: mivk@vkbalassa.hu ; mivkbgy@gmail.com
2017. július 23 - Lenke

Névadónkról

Madách Imre, a Nógrád vármegyei hivatalnok

 

Madách Imre 1841 novemberétől patvaristaként tevékenykedett Sréter János alispán mellett Balassagyarmaton, a vármegyeházán. A 18 éves fiatalembert főnöke könyvtárszobájába költöztette. 1842. január 16-án kinevezték tiszteletbeli aljegyzőnek. Írói, költői szárnypróbálgatásai helyett ekkor a publicisztika kapott nagyobb hangsúlyt.

Április végén a megyei tisztújításban vett részt. Első beszédét az év nyarán tervezte elmondani a megyegyűlésen, de a jegyzőkönyvek tanúsága szerint erre nem került sor.

A Kisfaludy Társaság esztétikai pályázatára ebben az időben nyújtotta be Művészeti értekezés címen ismertté vált filozófiai dolgozatát.

1842-ből származik Madách első, Duló Zebedeus kalandjai című elbeszélése, amely befejezetlenül maradt.

1842. december 19-i keltezéssel Madách Imre megkapta ügyvédi oklevelét.

Feltehetően 1842-ben ismerkedett meg Szontagh Pállal, aki ifjúkorában szintén a megyei közéletben tevékenykedett: jegyző, majd szolgabíró volt. Szoros barátságuk a költő élete végéig tartott, végrendeletét is Szontaghnak diktálta le halálos ágyán, 1864. október 4-én.

1843. január 9-én Madáchot beiktatták a Nógrád megyei ügyvédek sorába.

Márciusban a Magyar Tudományos Akadémia drámapályázatára benyújtotta a Férfi és nő, valamint a Csák végnapjai  című műveit. Díjat nem kapott, de az utóbbi dicséretben részesült.

Július 8-án megjelent Kossuth Lajos lapjában, a Pesti Hírlapban első tudósítása a megyei közgyűlés vitájáról. A szeptember 24-i beszámoló Madách és Szontagh közös munkája volt.

Betegsége miatt augusztus 22-én lemondott tiszteletbeli aljegyzői hivataláról, ám ősszel Huszár Károlynak a meghívására elutazott Pozsonyba, az országgyűlés színhelyére, ahová Szontagh Pál is vele tartott.

Nógrád megye közgyűlése táblabírói kinevezésre ajánlotta Madách Imrét. 1843. november 14-én valóban meg is történt a megbízása, 20-án pedig letette az esküt.

1844 elejére elkészült a Csak tréfa című drámája. Bár a mű a fővárosban játszódik, a nógrádi közélet két évének mérlegét készítette el a szerző.

Ugyanekkor Madách és Szontagh benyújtotta pályázatát a szolgabíróságra, de a költő nem sokkal később visszalépett.

Ez év februárjában kezdődött szerelme Fráter Pál alispán leányával, Fráter Erzsébettel.

1844 tavaszán Madách vitába bocsátkozott Kossuthtal a telekdíjak (földadó) ügyében. A Társalkodó és a Pesti Hírlap hasábjain jelentették meg gondolataikat a témával kapcsolatban. Többször publikált Madách a Pesti Hírlapban, s az előbbitől eltekintve a leglényegesebb kérdésekben Kossuth álláspontjával értett egyet.

Szalay László felkérte őt a lap tudósítójának. Beszámolói Timon álnév alatt jelentek meg a megyegyűlésekről.

Az esztendő végén átköltözött Csesztvére, hogy közelebb legyen hivatalához, de nem tartózkodott folyamatosan anyai birtokán.

1845. március 16-án Cséhtelken eljegyezte Fráter Erzsébetet, s július 20-án, mennyasszonya 18. születésnapján Csécsén, a katolikus templomban megtartották az esküvőt.

1846 januárjában a Pesti Hírlap bejelentette nógrádi tudósítója lemondását. A közéletben is csak szerény mértékben vett részt  - de népszerűsége töretlen maradt -, s nagyobb lélegzetű szépirodalmi művei sem születtek ebben az időszakban.

1846. július 15-én közfelkiáltással megválasztották főbiztosnak, s szorgalmasan ellátta teendőit: felszólalt a megyén átvonuló katonák túlkapásai ellen, kifogásolta a losonci katonai kórház és az érsekvadkerti tiszti szállás siralmas állapotát, intézkedett a szökött katonák elfogásáért járó díj ügyében stb.

1847 elején Madách és Szontagh beléptek a gróf Teleki László vezette Ellenzéki Körbe.

Szontagh Pállal és Pulszky Ferenccel közösen Nógrádi képcsarnok címmel egy epigramma-gyűjteményt írtak, amelyben a megye tisztikarának tagjait igen találóan jellemezték.

Nógrádban 1847 őszén, a követválasztáson a konzervatívok győztek; a soron következő országgyűlés azonban mégsem nekik kedvezett. 1848 márciusában egyikük, Károlyi János le is mondott, s a szabadelvűek, élükön Madách Imrével március 11-én Csesztvén egy levelet írtak, amelyben Kubinyi Ferencet javasolták a lemondott követ helyére.

Az ezt követő napokban Balassagyarmaton tartózkodott; nem is hagyhatta el a megyeszékhelyet, mivel tagja volt a megye teljhatalmú választmányának. Március végén azonban megbetegedett, valószínűleg tartósan, mivel április 7-én helyettesítéséről intézkedtek. Június 24-26-ig már Füleken volt, ahol levezette a követválasztást, majd jelentésben számolt be a főispánnak, gróf Ráday Gedeonnak, annak lefolyásáról és eredményéről: Repeczky Ferencet választották meg országgyűlési követnek.

Július 5-én Budán volt a képviselőház megnyitásán, ahová Madách Pállal és Komjáthy Anzelmmel érkezett meg.

Ebben a hónapban azonban ismét betegen feküdt Csesztvén; igaz, jelentkezett nemzetőrnek, de betegsége megakadályozta őt az aktív tevékenységben. Főbiztosi teendőit azonban még ekkor is ellátta. Augusztus végétől a jelek szerint személyesen is részt vett az újoncok toborzásával kapcsolatos teendőkben.

A császáriak 1849 januárjában bevonultak Balassagyarmatra, s báró Majthényi László mint főispáni teendőket ellátó királyi biztos, február 4-én felesküdtette a tisztikart a magyar államfőre, I. Ferenc Józsefre.

Áprilisban aztán a gerillák elfoglalták Balassagyarmatot; Kossuthnak a főispáni teendőket ellátó kormánybiztosa, Repeczky Ferenc kiáltványában hazaárulóknak nevezte a báró Majthényi László alatt hivatalt viselt személyeket, így értelemszerűen Madách Imrét is, s felfüggesztette őket hivatalukból. Álláspontjával azonban csak kevesen értettek egyet: április 21-én Nógrád megye választmánya ugyanis úgy döntött, hogy a tisztviselők többségét, többek között Madách Imrét is, meghagyja hivatalában.

Amikor az orosz csapatok megjelentek a megyében, Madách a velük szembeni ellenállásra szólította fel a lakosságot. Június 6-án megírta Hírlelő címen ismertté vált felhívását.

Hogy meddig töltötte be hivatalosan a főbiztosi megbízatást, azt nem tudjuk.

Családi tragédiák, börtönbüntetés, internálás, Alsósztregovára költözés, válás, majd Az ember tragédiájának megírása következett.

1860. november 5-én jelen volt a Nógrád megyei gazdasági egyesület alakuló közgyűlésén, ahol az egyik alelnökké választották s beszédet is mondott. Az egylet tevékenységében egyébként a későbbiekben is részt vett; 1862-ben például a statisztikai és nemzetgazdászati szakosztály vezetője volt.

1861. január 7-én, Nógrád megye bizottmányának első közgyűlésén hivatalosan is tiltakoztak az októberi diploma ellen; ugyanekkor Madách Nógrád megye választmányának tagja lett, s bekerült a megyei tisztújítás szavazatszedő küldöttségébe. Két nappal később felszólalt a tisztikar fizetése ellen. Január 10-én beválasztották őt Nógrád megye törvényszéki táblabírái közé, tagja lett a Nógrád megye új közigazgatási rendszerének kidolgozására alakított bizottságnak, tagja a megyei költségvetést kidolgozó választmánynak, s közreműködött a Nógrád megye népeihez intézett felhívás megszövegezésében, amely kihirdette a teljes jogegyenlőséget, a robot, a dézsma és a papi tized eltörlését, a községek önkéntes újraszervezését, az egyenlő közteherviselést.

Március 12-én, Balassagyarmaton kinyomtatták Madách választási röplapját, a Politikai hitvallomást, s 20-án egyhangúlag megválasztották a balassagyarmati választókerület országgyűlési képviselőjének. Ez alkalommal beszédet mondott választói előtt, s anyanyelvükön köszönte meg a szlovák választók bizalmát.

Május 28-án mondta el nagy sikerrel országgyűlési beszédét.

Június 7-én ismét felszólalt az országgyűlésen, 17-étől pedig az országgyűlés teendőiről szerkesztendő javaslatok bizottságában tevékenykedett.

Néhány nappal később a balassagyarmati városbírótól levelet kapott, amelynek értelmében ki kellett volna eszközölnie Balassagyarmat város önkormányzati jogát.

Június 26-án a nemzetiségi kérdéssel foglalkozó bizottság tagja lett, majd újabb levél érkezett Balassagyarmatról, amelyben a szőlődézsma eltörlésének indítványozását szorgalmazták.

Július 20-a után személyesen vitte el Arany Jánosnak a Tragédia kéziratát.

Arany szeptember 12-én küldte el első levelét.

1862. január 13-án megjelent Az ember tragédiája első kiadása Emich Gusztáv akadémiai nyomdásznál.

 (Andor Csaba: A siker éve: 1861 - Madách élete c. munkája alapján)