Tel : (35) 300 290, (35) 300 622
E-mail: mivk@vkbalassa.hu ; mivkbgy@gmail.com
2017. július 23 - Lenke

Kiállítások

English   Deutsch

 

Patikatörténeti kiállítás


Helytörténeti kutatásokból ismerjük az első apothecariust, Anton Stampeket, aki 1761-ben települt városunkba. A 19. század elején Balassagyarmatnak már két patikája volt, a Szentlélekhez címzett és a Magyar Korona Gyógyszertár. Az utóbbinak lett tulajdonosa Rebmann Rókus gyógyszerész a 20. század első felében. Felesége, Horváth Valéria a társasági életben, jótékonysági egyesületekben tevékenykedő, híresen jó konyhát vivő háziasszony volt.
A Magyar Korona Gyógyszertár dokumentumait, berendezését mutatja be a tárlat, mely 1999-ben Reiter László gyógyszerész-történeti kutatói és szervezői tevékenységének köszönhetően jött létre.

 

 

Madách-szoba – Balogh Károly akvarellek


A könyvtár névadója a 19. század nevezetes drámaírója, Madách Imre. Ő írta Az ember tragédiája című filozofikus drámai költeményt. Főművének összes magyar és néhány külföldi kiadását, valamint a dráma értelmezését tartalmazó kiadványok sokaságát mutatja be az intézmény.
Madách Imre unokaöccse volt ifj. Balogh Károly. Édesanyja a drámaköltő nővére, Mária, aki tragikus körülmények között halt meg. Férje, Balogh Károly katonatisztként harcolt az 1848–49-es szabadságharcban és 1849-ben megsebesült Erdélyben. Felesége utánament, hogy hazasegítse a sebesültet, útban hazafelé azonban rablógyilkosok megölték a házaspárt. A családból csak az egyéves kisfiú, Károly maradt életben, aki az alsósztregovai kastélyban, nagyanyjánál várta szüleit.
Az árvát Madách Imre nevelte fel azonos korú fiával, Aladárral együtt. Ifjabb Balogh Károly kedvtelésből rajzolgatott, festett, akvarelleket is készített. Foglalkozása jogász volt, az Igazságügyi Minisztériumban dolgozott. 1875-ben feleségül vette Bérczy Margitot, Bérczy Károly balassagyarmati származású költő, lapszerkesztő, műfordító lányát. Kiállított művei között szerepel az a színes ceruzarajz, amely apósának pesti biedermeier lakásbelsőjét ábrázolja.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Horváth Endre bankjegytervező grafikusművész emlékkiállítása


A Pozsony megyei Bazinban (ma: Szlovákia, Pezinok) született 1896. március 3-án a legszebb magyar papírpénzek készítője. Édesapja a nemesi származású bibithi és legéndi Horváth Géza, édesanyja zsitvagyarmati (Bars megye) Soós Gizella. Az édesapa hivatalnokként, telekkönyvvezetőként dolgozott. A család 1908-ban Balassagyarmatra költözött, Horváth Endre itt fejezte be a gimnáziumot. 1914-ben, érettségi után joghallgatónak iratkozott be, tanulmányait azonban megszakította az I. világháború. 1915 májusától 1918 októberéig katonatisztként harcolt, gyalogsági hadnagyként szerelt le. Horváth Endre 1919–1925-ig az Iparművészeti Iskolában tanult grafika szakon. Mestere Helbing Ferenc festő- és grafikusművész volt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A vesztes világháború után függetlenné vált Magyar Királyságnak pénzügyi reformot kellett végrehajtania. Az infláció megfékezésére 1927. január 1-jétől bevezették az új fizetőeszközt, a pengőt. A Magyar Nemzeti Bank az átmeneti időszakban meghívásos pályázatot írt ki pénztervezésre, amelyet Helbing Ferenc nyert meg. Az ő ajánlására alkalmazták Horváth Endrét 1926. január elsejétől a Pénzjegynyomdában, ahol részt vett az első pengők rajzolásában, majd Franke Ruppert rézmetsző irányításával elsajátította a rézmetszés mesterfogásait. Horváth Endre művészi fokon megtanulta ezt a technikát: az eltérő sűrűségű és mélységű vonalakkal, pontozással gazdagított felületekkel olyan különleges tónust ért el, amely újdonságnak számított szakmájában. A rajzolás, rézmetszés mellett pénzjegytervezéssel is foglalkozott. Ez utóbbi szakterületen a magyar népművészet motívumaival önálló stílust alakított ki.

Az 1930-as években a bankjegyhamisítás ellen Magyarországon rotációs réznyomógépeket fejlesztettek ki, amelyek lehetővé tették a finom vonalak élességének és a nagyobb mélységeknek az érzékeltetését. Európa több pénzjegynyomdájában is felhasználták ezeket a magyar berendezéseket, így Belgiumban is, ahová 1936-ban meghívták Horváth Endrét, hogy a brüsszeli Nemzeti Bank szakembereit tanítsa meg a rézmetszés és -nyomtatás technológiájára. Itt megismerkedett egy fiatal tisztviselőnővel, Hardy Rajmonde-nal, akivel 1937. február 27-én házasságot kötött. A Belgiumban eltöltött másfél év után a művész nem fogadta el az angol De La Rue cég ajánlatát, 1937 karácsonyán ifjú feleségével együtt hazatért Magyarországra. A házasság rövidesen felbomlott, közös megegyezéssel elváltak, s az asszony visszatért Belgiumba.

 

 

 

 

 

 

 

 

Horváth Endre 1937 februárjában megkapta a Magyar Iparművészek Országos Egyesületének ezüstérmét. 1939-ben előléptették a Magyar Nemzeti Bank felügyelőjévé. 1943 májusában Kassán (ma Szlovákia, Košice), a Magyar Országos Iparművészeti Tárlaton kiállított munkái elismeréséül állami iparművészeti aranyéremmel tüntették ki, mint Magyarország legjobb grafikusát. Horváth Endrét 1943-ban a Magyar Iparművészek Országos Egyesületének ügyvezető alelnökévé választották. Az egyesületben a magyar népművészet tanulmányozására iparművésztelepek létesítését kezdeményezte Erdélyben, Palócföldön és a Dunántúlon, ahol az alkotók közvetlen tapasztalatot szerezhetnek a népi kultúráról. Horváth Endre bankjegyeihez elsősorban a palóc falvakból választott modelleket: megörökítette a népviseletbe öltözött hollókői anyát kislányával, a bényi palóclányt vagy a pataki aratókat.

Elképzeléseinek megvalósítását akadályozta az újabb háború kitörése. A II. világháború alatt végig a Pénzjegynyomdában dolgozott, Budapest ostromát is itt élte át. Az elszenvedett borzalmak megrendítették, műveinek egy részét eladta, hogy segíthesse a hadiárvákat és más rászorulókat.
1945-ben felgyorsult az infláció, ezért egyre nagyobb címletű pénzeket kellett nyomtatni. A történelem egyik legjelentősebb inflációjának 1946. augusztus elsején lett vége, amikor megjelent a forint. Horváth Endre megtervezte előbb a 10, majd a 100 forintos címletet, a Pénzjegynyomda munkatársait ábrázolva a bankjegyeken. Ezek ofszeteljárással készültek, mint az infláció pénzei is. 1947. február 27-én jelent meg az új, értékálló, réznyomatos 10 forintos, melynek az előoldalán Petőfi Sándor költő arcképe látható. Ezt a korabeli sajtó Európa legszebb bankjegyének minősítette.

Horváth Endre az új bankjegysorozatot történelmi személyiségek arcképeivel tervezte meg. (A 20 forintost Dózsa György parasztvezér, az 50 forintost II. Rákóczi Ferenc fejedelem és az új százast Kossuth Lajos kormányzó portréjával.) A Pénzjegynyomdában a bankjegyek tervezésén és metszésén kívül Horváth Endre számos más feladatot is kapott. Ő tervezte az állampapírokat, az útleveleket, a terv- és békekölcsönöket is.

 

A túlhajszolt művész tüdőbetegséget kapott, gyógykezelésre szanatóriumba kellett mennie, így a forintos bankjegyek egy részének metszése már munkatársára, Nagy Zoltánra maradt.
Horváth Endre, a világszerte ismert magyar grafikus számos állásajánlatot kapott külföldről. 1947-ben egy milánói cég svájci elhelyezést kínált neki, s ezért évenként csupán két bankjegy metszését várták volna tőle. Buenos Airesben mindössze évi egy bankjegy tervezését kérték, ő azonban továbbra is a magyar Pénzjegynyomdánál maradt. 1950-ben, közel két és fél év betegeskedés után tért vissza munkahelyére, mint művészeti igazgató.
Horváth Endre bankjegyei közül a Magyar Nemzeti Bank huszonhatot hozott forgalomba. Negyvenhat terve ismert még az 1933 és 1946 közötti időszakból, amelyeknek a lemezei a Pénzjegynyomdában vannak. A leghíresebb az a 10 pengős, melyen a művész az őrhalmi népviseletbe öltözött Sipeki Bözsit örökítette meg.

 

Horváth Endre Dürer művészetétől elindulva, az eltelt századok eredményeinek alkalmazásával megújította a 20. századi magyar rézmetszést. Ezt az új eljárást alkalmazta a bankjegygyártásban, kisgrafikáiban és bélyegeiben.

 

 

1954 nyarán szabadságát Hollókőn töltötte, ahol palóc motívumokat gyűjtött. A vakáció befejezése előtt váratlanul visszahívták a munkahelyére. A túlfeszített munkatempó felemésztette maradék egészségét, 1954. október 13-án az íróasztala mellett, szívroham következtében meghalt.
Horváth Endre bár nem Balassagyarmaton született, mindig otthonának tartotta ezt a várost. Itt élt édesanyja és nővére, s a megfáradt művész hozzájuk tért haza pihenni. Itt nyugszik a temetőben, síremlékét a Három párka című rézmetszete alapján készítette id. Szabó István szobrászművész.
Nővére, Rebmann Rókusné megőrizte művészi hagyatékát, s a városnak adományozta (1983). Fivére emlékére alapítványt is létesített, mellyel Balassagyarmathoz kötődő képzőművészek munkásságát ismerik el.
Az 1970-es évek végétől a Madách Imre Városi Könyvtár Helytörténeti gyűjteményében látható a Horváth Endre-emlékkiállítás, amelyben a művész életére vonatkozó dokumentumok, rajzok és festmények, akvarellek és kisgrafikák, rézmetszetek mellett a művész értékes bútorai, személyes emléktárgyai, porcelánok és textilek, csipkék, kelim függönyök találhatók.
Az emlékkiállítást Kovalcsik András, a hagyaték gondozója és közreadója rendezte.