Tel : (35) 300 290, (35) 300 622
E-mail: mivk@vkbalassa.hu ; mivkbgy@gmail.com
2017. március 29 - Aguszta

Kiadványok

Rendszeres kiadványaink :

1979 óta minden évben megjelentetjük a Balassagyarmati Honismereti Híradót. A kiadvány célja a város több száz éves múltjának és jelenének a bemutatása. A helytörténeti munkák és a különböző tanulmányok mellett helyet kapnak a kötetekben az emléknapokon, konferenciákon és az egyéb könyvtári rendezvényeken elhangzott előadások. A jelentős évfordulók (Balassi, Bérczy, Madách, Mikszáth, 80 éves a Balassi Bálint Gimnázium stb.) alkalmából emlékszámokat jelentettünk meg. Közreadtuk a középiskolai tanulók és a főiskolai hallgatók helytörténeti vonatkozású írásait is.

A Toll című rovatban a Komjáthy Jenő Irodalmi és Művészeti Társaság tagjainak irodalmi és képzőművészeti alkotásait mutatjuk be.

A Madách Imre Városi Könyvtár és a Honismereti kör által kiírt középiskolás helytörténeti pályázatra beérkezett műveket az ifjúsági különszámokban adtuk ki.

A Honismereti Híradó 2000-től rendezvénynaptárral zárul, amely számba veszi, hogy mi történt Balassagyarmaton az adott évben, s ez a későbbiek során a kutatók számára is fontos, értékes információforrást jelent.

A legújabb kötet tartalma

Egy kétkötetes regény első részét tartja kezében az olvasó. A szerző évekkel nyugdíjba vonulása után érzett késztetést arra, hogy életének több mint fél évszázaddal korábbi eseményeit megírja. A könyv cselekménye személyes élményekből táplálkozik, a népes szereplőgárda konkrét embereket takar.

A főhős előttünk lesz gyermekből serdülő kamasz, végül érett ifjú ember. Átéli a határmenti kisváros 20. századi történelmének legviharosabb napjait.

Hiteles a történelmi események, a földrajzi környezet leírása. A társadalom egyes rétegeinek szokásairól, viselkedéséről, öltözködéséről szóló részek néprajzi értékűek. A hétköznapok, az ünnepek szociografikus pontossággal interpretálódnak. Legplasztikusabb a kisváros kereskedő rétegének és a gimnázium tanári karának ábrázolása. És ez nem száraz tudományos, hanem szépirodalmi igényű feldolgozás.

Mindez kerete egy szenvedélyes, sodró erejű szerelem történetének. A könyv érdekfeszítően olvasmányos, ha az ember kezébe veszi, nem tudja letenni.

Tekintsük nyereségnek, hogy a szerző regényével megajándékozott minket.

                                                                                                                      Kovács Ferenc

 

   

Idén is változatos képet mutat a balassagyarmati írók, képzőművészek antológiája. A versek, prózák, esszék színvonalát ezúttal is olyan nevek garantálják, mint Konczek József, Kristó Nagy István, Bacsik Katalin vagy Onagy Zoltán, míg Karmann János absztrakt, szikár, Réti Zoltán realista, Telek Balázs szürrealisztikus grafikái emelik a kötet művészi értékét. Színvonalas összeállítás, mely nem hiányozhat a helyi gyűjteményekből, de regionális irodalmunk, művészeti életünk iránt érdeklődőknek is jó szívvel ajánlható.

2012 :

2011 :

Hausel Sándor

Balassagyarmati Honismereti Híradó

A Madách Imre Városi Könyvtár Évkönyve 2010

 A városi könyvtár kiadásában megjelent a Balassagyarmati Honismereti Híradó 32. évfolyama, ahogy ezt már 32 év óta megszokhattuk. (Annyi tartalmi változás azért van a borítólapján, hogy 2004 óta kiegészül még egy címmel: A Madách Imre Városi Könyvtár Évkönyve.) Lehet, hogy meglepő, mégis a bemutatását első és utolsó lapjának a tartalmával kell kezdenem. Az első lapról tudhatjuk meg, hogy nemcsak a kiadás, hanem a gondos szerkesztés is a könyvtár két munkatársát – Ács Zsuzsannát és Vas Ágnest – dicséri. Az utolsó lapról pedig a támogatók névsorát olvashatjuk le, akiket köszönet illet meg. Ebben a névsorban szerepelnek azok az intézmények és hivatali emberek, akik segítették a megjelenését. Ugyanakkor tiszteletre méltó a névsornak a része, amelyik azokat a magánembereket sorolja fel, akik hozzájárultak a megjelentetés költségeihez, azaz magukénak érzik azt a kiadvány, amely évről évre nem csupán az ország, hanem a világ minden részébe elviszi a város hírét. Támogatásuk, segítőkészségük fontosságát méltatni nem lehet elég jó szavakat találni.

Megkapván a meghívót elolvastam, először meglepődtem: az áll ugyanis rajta, hogy könyvpremier. Valahogy úgy voltunk vele korábban, hogy a híradó az újság és a könyv között áll, amit legfeljebb ismertetünk vagy bemutatunk. De igazuk van a szervezőknek: aki végigtanulmányozza éppenséggel az idei évkönyvet, egyet fog érteni velük, tényleg nem túlzás a használni a könyvpremier kifejezést.

Balassagyarmaton évente sok kiadvány lát napvilágot, azonban ezek között van egy olyan, amelyikről tudjuk, hogy meg fog jelenni, mégis érdeklődéssel várjuk: és soha nem okozott csalódást,  mindig tudott újat mondani a város régmúlt és közelmúlt történelméről, hajdani emlékezetre méltó és ma élő, a köz figyelmét megérdemlő lakóiról. Bizton állíthatjuk, hogy egy-egy értékes várostörténeti tanulmány vagy forrásközlés nélkül egyik szám se jelent meg. Végigolvasva a híradót, mondhatom: így van ez most is. Az elnevezése maga is mutatja, hogy a városról, annak lakóiról kíván szólni. Ugyanakkor túl is lép a város határain, tud szólni az innen elszármazottakhoz is. S hogy ez mennyire így van, elég a névmutatót megnézni: nem kevesebb, mint hét oldalon sorolja fel a 2010-es kötetben szereplő, Balassagyarmathoz valamilyen vonatkozásban kötődő személyeket! Más szempontból is több mint egy városi közösség híradója, hiszen olyan megyei ünnepségről számol teljes részletességgel, mint a Balassagyarmaton tartott Madách ünnepség, továbbá beszámol neves hazai és határon túli alkotóknak a – közvetlenül vagy közvetetten városhoz kötődő – munkásságáról. A 2010-es kötetben ezt bizonyítja a Huncík Péterrel készült beszélgetés vagy Sümegh László könyvének ismertetése. A Híradó mindenek előtt egy kisváros lakóihoz szól, de mégsem provinciális, mert a település ezerbogú emberi és történelmi kapcsolatrendszere biztosíték arra, hogy minden eseményével, jelentős személyiségével túlnyúlik majd a város határain.

Több mint három évtizede jelenik meg, sosem volt hivalkodó külseje, bár az adott kor technikai lehetőségeit követte. S ha formájában, szerkezetében természetesen változott is, tartalmi gazdagsága változatlan. Az idei híradót a szerkesztők 14 egységre tagolták: Madách ünnepség, Madách-díjasok, Horváth Endre-díj, emlékülések, múltidéző, a város barátainak találkozója, visszapillantó, könyvbemutatók, emléktáblák, bélyegek, kiállítások, filmbemutatók, (városi és országos) kitüntetések, rendezvénynaptár, nekrológok.

A híradó tartalmi gazdagságát mindezek eléggé jól szemléltetik, de emellett ki kell emelnem egy másik vonását is, mégpedig azt, hogy személyes tud lenni, vagyis a köztünk élő tevékeny embereket nem mulasztja el megszólaltatni, illetve szívügyének tekinti róluk szólni. Személyes, emberi vonását olyan rovatainak köszönheti, mint a híradásnak a kitüntetett helyben lakó vagy a városhoz kötődő személyekről, továbbá a megemlékezéseinek az elhunyt a jeles személyiségekről, illetve a visszaemlékezéseknek.

Lássuk a nagyobb egységek tartalmát! Madách-ünnepség: a költő születésnapján a város a megye kulturális fővárosává válik. Nem csak a halhatatlan alkotóról szóló megemlékezések miatt van ez, hanem a díjazottak okán is, akik gyakran országos, sőt világhírű emberek. A Horváth Endre-díj, a Jobbágy Károly és a Horváth Endre-emléknap azt példázza, hogy a város ápolja a hozzákötődő hajdani jeles személyiségek (jelen esetben: Mikó Zoltán, Szalkay Zoltán, Málnássy Ferenc) emlékét. A múltidéző rovatban kapott helyet Zonda Tamás családtörténeti ihletésű életrajzi írása. Teljesen más indíttatású Hangodi Lajos tanulmánya a telegráf és a távíró balassagyarmati történetéről, amely alapos könyvészeti és levéltári kutatásról tanúskodik. Csekey László írása a város postatörténetéről és a képeslapokról azt bizonyítja, hogy még a legegyszerűbbnek tűnő képes- vagy levelezőlap is igen sok művelődéstörténeti adattal tud szolgálni a hozzáértő számára. Hegedűs Ábel cikke losonci Szabó Imre névjegyéről meggyőzhet bennünket arról, hogy tréfamesterek márpedig léteztek a XIX. század második felében is. Egy nem mindennapi gyűjteményről, a Pap Tamás által létrehozott balassagyarmati közúti szakgyűjteményről írt Szászi András. Balassagyarmat barátainak budapesti találkozójának programjából ebben az évben csak a szokásos polgármesteri beszámoló került be az évkönyvbe. A visszapillantó három cikke szintén bizonyítja, hogy a híradó sohasem tévesztette szem elől emberekről szól emberekhez. Ezt érezhetjük akár a börtönről, akár a Kiss Árpád iskoláról olvasva, de különösen a Kunné Kubicza Erzsébettel (Erzsike nénivel) készített beszélgetésben. Ha a könyvbemutatók közül csak azt emeljük ki, hogy milyen könyvek jelentek meg a várossal kapcsolatban, máris szembetűnik a sokszínűség: a gimnázium tablókönyve, Bacsik Katalin verses kötete, és Reiter László (Laci bácsi) emlékére-tiszteletére az írásaiból megjelentett válogatás. Hogy a város kulturális sokszínűsége benne van az országos vérkeringésben igazolhatja az a három rövid hír, amely arról tudósít, hogy Szabó Lőrinc- és Megyery István-emléktáblát avattak, postabélyegen pedig Réti Zoltán Madách illusztrációiból adtak közre többet. A város gazdag képzőművészeti életéből e számban a 75 éves Bacsúr Sándor, Kirják Miklós és Lőrincz Katalin kiállítása kapott helyett. Alighanem a város művelődéstörténetéhez tartozó kuriózum, hogy két filmről is beszámolhat a híradó: az egyik a város múltjának dicső pillanatát örökíti meg – Matúz Gábor: A legbátrabb város – a másik pedig a jelenét villantja fel – Pekár István: Tündérváros. Aki pedig mélyebben és részletesebben érdeklődik a város mindennemű eseményei iránt, annak a rendezvénynaptár böngészését ajánlom: megláthatja belőle, hogy mennyi minden nagyszerű dolog maradt ki a híradóból. Abból a híradóból, amely a mögötte álló Honismereti Körrel és Városi Könyvtárral a helytörténet, illetve a honismeret legfontosabb bástyája Balassagyarmaton. Azé honismereté, aminek a tevékenységéhez legalább négy, alighanem nélkülözhetetlen társadalmi-emberi értéket írhatunk: a tudományos hozadékot, a közéleti szerepet, a kíváncsiság felkeltését és abból fakadó olthatatlan tudásszomj csillapítását, valamint az érzelmi-értelmi kötődést.

Arra biztatom hát Önöket, hogy szabad perceikben lapozgassák át az idei híradót, remélem, mindenki megtalálja benne a számára fontosat: a tudományt, a közéletiséget, a kíváncsiskodást és az érzelmi-értelmi kötődést. Ennek fölöttébb erős óhajtásában mindenkinek hasznos, ugyanakkor kellemes olvasgatást kíván a 2010-es híradó ajánlója, azaz jómagam.

 

 Csodálatos az a tematikai sokszínűség és gazdagság, amellyel Reiter László megajándékoz bennünket helytörténeti cikkeiben. Kedvenc szavajárását idézve „a fotós szemével” tekintett a világra és Balassagyarmatra, a jelenre és a történelem évszázadaira, nagyító alá vette azokat a kulturális értékeket, melyek úgy vesznek körül bennünket, hogy talán észre sem vesszük. Tyekvicska Árpád írja a kötet utószavában: Mintha egy életutat és egy valóságos várossétát járnánk végig, egymásba kapcsolódva, a személyes élmények megidézésével és a tapasztalt valóság feldolgozásával. Ez egy ízig-vérig balassagyarmati ember időutazása és csendes esti sétája egyszerre, amit ilyen természetességgel, olthatatlan visszaemlékezési és megismerési szomjjal talán senki más nem tudott Balassagyarmaton megörökíteni.

A kötet ára 2000.- Ft

Megvásárolható a Madách Imre Városi Könyvtárban és a Helytörténeti Gyűjteményben

2010 :

Az orvos-írónő önéletrajzi elbeszéléskötete jó humorral elevenít meg egy mára többnyire letűnt világot. A kötet elején egy vidéki kislányt ismerünk meg, akit szigorú apja maga elé idéz a szomszéd bácsi panaszára, ám hamarosan kiderül, a mezőn magában beszélő, csapkodó, a dombon széttárt karokkal kiabáló gyermek az apjától tanult Puskin-verset szavalta. A magának való diáklányt dalban csúfolják iskolatárasai, amiért Darwint olvas, viszont egyetemistaként Szegeden megismeri a tömeggel együtt a lelkesedés és a kiábrándulás érzését is, de mindent felejtet az egyszobás szűk albérletben eltöltött fiatal házasélet, a gyárból kicsent lekvárok és jó italok, víg kedélyű barátok társasága, végül az önálló orvosi egzisztencia megteremtése. A kemény valóság és az élet szépségei, a becsületes küzdelmek és a természetes örömök keretezik ezt a jellegzetesen huszadik századi életutat. 

2009 :

Az idő körforgása, az enyészet, a természet kibomló szépsége és az emberélet céljának, értelmének örök kérdése feszül egymásnak Bacsik Katalin elégikus hangvételű verseiben. Tiszta, lírai szépségű hang jellemzi természetfestő és elmélkedő verseit, melyek az időskor szemlélődő álláspontjából mérik fel az életet. A bűnök, fájdalmak, csalódások mellett a mindhalálig megmaradó szép emlékek is külön-külön verssé fogalmazódnak, mindenekelőtt a szerelem varázslata:

"Legszebb színem volt mindig a kék, a folyók, tavak s a magas ég. / A ködbe beburkolt néma táj, / kalászok között a búzavirág. / A bőrön áttűnő erek, / mikor lecsüngnek a kezek. / Mert a kék muzsikáló zene, / s a kékek kékje / Szerelmem álmodozó szeme..."

2008 :

Bacsik Katalin újabb novelláskötete folytatja korábbi írásainak sorát. Hőseit ezúttal is szülőföldje jellegzetes alakjairól mintázza, témáit az elmúlt évtizedek tipikus sorsaiból meríti. Írásainak egy része tárcanovella, érezhetően saját élményekből táplálkozó, poénra hegyezett életképek a közelmúltból. A Nomád üdülés egy alkalmi horgászat humoros megörökítése: a bosszantóan sikertelen nap végén a kis társaság minden búját-baját elfelejti a halászoktól vett halból készült halászlé mellett. A rajzórán minden kisgyerek serényen rajzolja a házat, ám az utolsó padban ülő kreol kislány csak ücsörög. A tanító néni kérdésére, hogy miért nem rajzol, megejtően bájos káromkodásban fakad ki az elrontott ablakok miatt. A többnyire humoros csattanóval végződő kisnovellákkal szemben a hosszabb elbeszéléseket tragikus komorság jellemzi. A citera hangja egy természetes egyszerűséggel élő tanyasi házaspárról szól, akiknek életében néhány évre vidámságot hoz a várva-várt gyermek érkezése. Ám miután az életre való kisfiú hétévesen váratlanul megbetegszik és meghal, élik tovább kemény életüket, és amikor eljön az ideje, fejedelmi lelkierővel távoznak. A Bírói ítélet idős, tekintélyes hőse a legkeményebb időkben kezdi pályafutását, hírnevét mindenre kiterjedő alaposságának köszönheti, de nem vonhatja ki magát az 1956 utáni megtorlásból. Noha ekkor is mindent megtesz, hogy kiderítse az igazságot, egy esetben mégis halálos ítéletet kell hoznia. Az orvosának tett vallomásában saját magát ítéli el. Bacsik Katalin hősei fölött szigorúan áll az elmúlás, de bennük a megélt idő rögzítésének vágya és az emberhez méltó élet tisztelete. Elevenbe vágó, jó stílusban megírt, élő történetek, melyeket érdemes ajánlani a realista próza kedvelőinek.