Fotóalbumok
Postások régen és ma. Öt generáció a Magyar Posta szolgálatában. Dr. Rónai Ottóné előadása régi időkről, postáról és postásokról
A balassagyarmatiak körében oly jól ismert és szeretett dr. Rónai Ottóné, Klárika tartott rendkívül érdekes előadást az elmúlt hét csütörtökén a Helytörténeti Gyűjteményben. Klárika apósa és annak édesapja is, férje, édesapja és anyósa is postás volt, míg ő maga 41 évet töltött a posta szolgálatában – innen is ment nyugdíjba –, az ifjabb postás-generációt pedig fia, menye és unokája képviseli. Így aztán ha valaki, Klári néni igazán első kézből tud mesélni a postás hivatásról és az elmúlt évek-évtizedek mindennapjairól. Az előadás azért is volt különleges, mert a balassagyarmati postatörténet kevésbé kutatott és publikált terület, így ez az egy óra érdekességén túl hiánypótló is volt a balassagyarmati helytörténet iránt érdeklődők számára.
Helytörténet? Postatörténet? Családtörténet? Egy elmúlt korszak története? Miről is szólt az előadás?
Mindezekről együtt... Hiszen Klári néni szubjektív visszaemlékezésében megelevenedett a múlt, az ötvenes-hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évek Magyarországa, és benne Balassagyarmat, az akkor jól ismert postás-egyéniségekkel, így például Medvegy Valent bácsival vagy Kertész Marcival, aki mindig fütyült... De nemcsak a korszak és benne a posta mint intézmény elevenedett meg, hanem Klári néni személyes életútját is megismerhettük. A mi időnkben három dolgot kötöttek a lelkünkre: 1. A pénz „színes papír”, amely számunkra csak munkaeszköz. 2. Mindig gondoljunk bele, mit várnánk el mi attól, aki az ablak előtt áll – így könnyebben tudunk azonosulni a feladatunkkal 3. Ne hagyjunk ki lépcsőfokot a tanulásban, fejlődésben. Ez a hitvallás kísérte végig Klári nénit a több mint négy évtized során, amelyet a posta és így az emberek szolgálatában töltött.
Megtudtuk, hogy 1956-ban – egy nagyon nehéz felvételi után – került a postára, ahol az első két évet állandó helyettesként töltötte el Nógrád megye területén. Ez nagy kihívást jelentett, hiszen abban az időben sokkal nehezebb volt a közlekedés, és egy-egy telefonhívást bizony 4-5 állomáson keresztül lehetett csak lebonyolítani. Életemben nem ettem annyi tejbegrízt, mint akkor – summázta az első két postán töltött évét Klárika.
A fiatal postás 1958-ban került be Balassagyarmatra távbeszélő-kezelőnek. Akkor 300 előfizetője volt a városnak, s bizony nem kevés izgalommal járt ez a szolgálat, főleg az éjszakai műszakokban... A sok személyes emlék különösen emberközelivé varázsolta az emberek emlékezetében egyébként is megszépülő múltat. Így lehetett kedves emlék pl. egy biztosítékcsere az éjszakában, vagy egy véletlenül elhalasztott reggeli ébresztő miatt kapott büntetés... Megható emlékként tárult a hallgatóság elé Karabélyos Olga tanárnő alakja, kinek férjét 1956-ban bebörtönözték. A szomorú feleség csak telefonon tudott érdeklődni férjéről – így szerzett tudomást arról is, amikor kivégezték őt –, s a postások szeme láttára esett össze a hír hallatán.
A későbbiek során Klári néni egyesített felvevőként, majd pénzfelvevőként, végül pedig főpénztárosként dolgozott. Olyanok voltunk, mint egy család. Nem bántottuk egymást a hibák miatt, mindenben kiálltunk egymásért és egymás mellett. Sorra tolultak elő az apró élmények a postán töltött évtizedekből, így például a „legjobb takarítónak” kiadott oklevélről, vagy a posta feletti lakásban fuvolázni tanuló Gellén Zoltánról...
Azóta bizony sokat változott a világ. Az internet miatt megváltozott üzenetküldési szokásokról ír Varró Dániel Miért üres a postaláda mostanában című versében, melyet Klári néni is felolvasott hallgatóinak: Mer' azelőtt minden háznál / személyesen kint termettem – / Mostanában moccannom se köll, hogy / itt lakok az internetben. / Azóta a levelek / Nem hevernek kupacban, / Levél helyett üzenet, / Bélyeg helyett kukac van.
S ha már vers... Az est kedves meglepetéseként Klárika saját – országos ismertségnek örvendő – költeményét osztotta meg hallgatóságával. A verset 1997-ben írta.
Fohász
Uram! a Magyar Nyelv vagyok. / Síró fohásszal eléd roskadok. / Magamra hagyva járom az utam, / lassan elapad éltető kutam. / Naponta sokszor rám rohannak. / Kerékbe törnek, megtaposnak, / ha néha felállni sikerül, / múló derű volt – kiderül. / Emlékszem régi szép napokra, / gyermek a tanítót közrefogta / áhítva szép és jó mesét, / leste a betűvető kezét. / Volt: nap, erdő, madár, liget, / az Angyal hirdetett hitet. / Nem „girl” volt ott a lány, / nem volt minden szó talány. / Sokan hiszik, ez Európa. / Nem érzik, hogy ravasz róka / viszi lépre lelkük vágyait, / sárba tiporva szép virágait. Adj Uram! újra jó magyart, / ki nem azt mondja, mit kiagyalt. / Lelke mélyéről jöjjön a szó, / lelkesítő, szép és jó hírt hozó. / Melengessen meg minden szívet. / Adjon velem a szóval új hitet. / Legyek mindennap jó kenyér, magam. / Ezt kérem Tőled, engedd, ó Uram!
A különleges élményt nyújtó összejövetel végén a közönség megtekinthetett egy 1800-as évekből származó okiratot, Klári néni apósa édesapjának kinevezését.
Bellér Annamária
Az előadásról Nagy Angela tollából olvashatnak beszámolót az alábbi linken:
http://www.agt.bme.hu/balassi/Csehkiveres_utoelete_Gere2014.html
Nógrád Megye Önkormányzata,Balassagyarmat Város Önkormányzata
és a Madách Imre Városi Könyvtár
2014. január 24-én, pénteken Balassagyarmaton tartotta
a megyei Madách-ünnepséget
14.00
Koszorúkat helyeztek el a Köztársaság téri Madách-szobornál
Verset mondott: Pszota Dalma, a Balassi Bálint Gimnázium tanulója
15.00
Tornay Endre András szobrász- és éremművész kiállítását Csemniczky Zoltán szobrászművész nyitotta meg a könyvtár galériáján
Fuvolán közreműködött a Rózsavölgyi Márk Alapfokú Művészetoktatási Intézmény tanára, Ember Dániel és növendéke, Kakas Szilvia
Madách-ünnepség
16.00
A megjelenteket üdvözölte, köszöntőt mondott és a 2014. évi Madách-díjakat átadja Barna János
a Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlésének alelnöke
Kitüntetettek
Párkányi Raab Péter szobrászművész,
Magyar Nemzeti Múzeum Palóc Múzeuma és a
Szlovák Nemzeti Múzeum – A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma
A méltatásokat elmondták: Lencsés Zsolt festőművész és dr. Szirácsik Éva muzeológus
A Horváth Endre művészeti díjat Medvácz Lajos, Balassagyarmat Város polgármestere nyújtotta át. A méltatást elmondta Zolnyánszki Zsolt, a művelődési bizottság elnöke
Közreműködött: Dr. Szabó András előadóművész, a Folt Folk Form Zenekar és a Palóc Néptáncegyüttes
A műsort vezette: Szalay-Lovász Emőke
Nagy érdeklődés előzte meg Nagy Imre tanár úr könyvének megjelenését, s a bemutatóra is nagy közönség gyűlt össze. A rendezvény elején Csábi István előadóművész mondta el Áprily Lajos két versét, ami azért is volt szívhez szóló, hiszen a könyv szerzője is Áprily-idézetet választott a könyv hátsó borítójára.
Ezt követően Medvácz Lajos polgármester ismertette a kötetet és beszélgetett a szerzővel, majd Nagy Imre vetítette le a témához tartozó fotósorozatát és mesélt a képek keletkezéséről, polgármester úrral közösen kielemezve az egy-egy fotó megszületéséhez szükséges körülményeket, megfelelő pillanatokat.
Eztuán Kovács Ferenc úr pár digitalizált diaképe került vetítésre, melyet tanár úr az Ipoly rétjein tett balassis kirándulásokról készített.
A rendezvény végén Telek Zoltán adta át ajándékát - egy, az Ipolyt ábrázoló festményt - Nagy Imrének, majd szeretett hangszerén, harmonikán játszott el a közönségnek egy népdalt.
Az elkövetkező napok sok munkát adtak tanár úrnak, hiszen a rendezvény végén kötegekben állt a sok dedikálásra váró kiadvány.
Ezúton köszönjük meg támogatóinknak, hogy lehetővé tették a kötet megjelenését.
Lezajlott a könyvtárban a Balassagyarmati panteon vetélkedő döntője. Előzetes feladatként a diákok levelet írtak egy olyan fiktív, de nem irreális személy nevében, aki jelen lehetett 1944. december 9-én Balassagyarmaton, amikor a front elérte a várost. Nagyon ügyes, jó levelek születtek, melyet minden csapat felolvasott.
Ezután a már megszokott típusú feladatok következtek: totó, képkirakó és keresztrejtvény.
A jó hangulatú vetélkedő első három helyezett csapata könyvjutalomban részesült (ezeket a könyvtár, illetve a Horváth Endre Kiadványi Alapítvány ajánlotta fel), illetve egy-egy tábla csokoládéval pótolhatták az elhasznált kalóriákat.
A vetélkedőn filmezett a városi televízió, illetve a győztes csapattal interjút készítettek. A vetélkedőről készült fotók a Helytörténeti Gyűjtemény Facebook oldalán is megtekinthetők.
Keresztrejtvényünk megoldása így szólt: Boldog karácsonyt!
Csontváry Kosztka Tivadar és Nógrád megye kapcsolatáról, valamint a Nógrád Megyei Levéltár legújabb kiadványairól hallhattak előadásokat azok a balassagyarmatiak, akik ellátogattak a Honismereti Kör legutóbbi rendezvényére a Madách Imre Városi Könyvtár Helytörténeti Gyűjteményébe.
Tyekvicska Árpád, a Magyar Nemzeti Levéltár Nógrád Megyei Levéltárának igazgatója a levéltár adatbázisát és új kiadványait mutatta be. Így szó esett Kiss András János "A salgótarjáni Acélgyár története 1956-ban" című művéről. Ebben a szerző a Nógrád Megyei Levéltár forrásait felhasználva mutatja be az acélgyár történetét a forradalom évében.
Ugyancsak új kiadvány Jancsó Éva munkája, amely bemutatja a vármegye nemesi közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztáit az 1670 és 1672 és 1683 és 1685 közötti időszakból. A kötet különlegessége, hogy első díjat nyert Az év levéltári kiadványa 2012 pályázaton.
Igazgató úr ezt követően bemutatta a levéltár adatbázisában szereplő Történeti blogokat, majd a digitális levéltár adatbázisait, használatát, például az összeírásokat és a Rákóczi-iratokat
Végül a kataszteri térképeket tartalamzó dvd-roomot ismerhették meg a közönség soraiban ülő érdeklődők.
Ezt követően Puntigán József losonci helytörténész mutatta be új kötetét, amely szintén a Nógrád Megyei Levéltár kiadásában jelent meg. Ebben a szerző Csontváry Kosztka Tivadar életének Nógrád megyei vonatkozásit írja le, aki életének egy részét a Losonchoz közeli Gácson töltötte, ahol patikát nyitott. Az előadásból megismerhettük ezt az időszakot, és annak apró mozaikokból összeálló jellemzőit, így például a festőnek a helyi földesurakkal való érdekütközését a pálinkafőzéssel kapcsolatban, de szó esett még hírlapírói tevékenységéről, illetve elköltözésének körülményeiről és a patika későbbi bérlőiről is.
Az életrajz megismertetése után a híres festő néhány alkotását csodálhatta meg a közönség. Puntigán József elemzésében rávilágított néhány kevésbé közismert életrajzi vonatkozásra, például madarakat ábrázoló képek esetében azt tudhattuk meg, hogy Tivadar testvére, Tibor ornitológus volt, és a festő a losonci gimnáziummal állt kapcsolatban, ahol híres kitömöttmadár-gyűjtemény volt. Olyan képet is láthattunk, amely a gácsi kastély parkját ábrázolja, illetve vitatott eredetiségű alkotást is (a Csontváry-életmű tele van olyan képekkel, amelyek eredetiségén mai napig vitatkoznak a szakemberek....).
A szervezők köszönetüket fejezik ki mindkét előadónak, amiért elfogadták meghívásukat és jelenlétükkel és előadásukkal megtisztelték rendezvényüket. A Nógrád Megyei Levéltár érdekes kiadványait ajánljuk mindenki számára, aki érdeklődik a múlt iránt, és kedveli a történelmet és a művészeteket.
Pribelszki Annamária
