május 26. - Honismereti kirándulás a Mátrába

Jó hangulatban és kellemes időben gyülekeztünk a Polgármesteri Hivatal előtti buszmegállóban. Miután mindenkit megvártunk és felvettünk, Kovács Ferenc tanár úr túravezetőnkkel a Szügy – Mohora – Alsótold útvonalon haladva először Sámsonháza szélén egy réteg- (sztrato-) vulkán maradványainál álltunk meg. 22 millió éve egy robbanásszerű óriáskitörés mintegy ötven méter vastag vulkáni por- és hamuréteggel borította be a tájat (ez az égből hulló forró vulkáni üledék konzerválta az ipolytarnóci leleteket is). A hamuszórást lávaömlés követte. A háromszor megismétlődött vulkanikus aktivitás következményeképpen a Vezúvhoz hasonló rétegvulkáni kúpok keletkeztek. Ezek az évmilliók során lepusztultak, összetöredeztek, de roncsaik ma is felismerhetők. (Buják, Bér, Ecseg, Mátraszőlős, Hollókő, Herencsény, Becske környékén.)

Következő állomásunk a közvetlenül a 21-es út mellett, festői szépségű helyen fekvő Kőrösi Csoma Sándor Emlékpark, melynek legfőbb vonzereje egy hagyományos buddhista kegyeleti emlékmű, a Kőrösi Csoma Sándor Békesztúpa, amely a tudós halálának 150. évfordulója alkalmából épült 1992-ben, s amelyet Őszentsége a Dalai Láma szentelt fel. Benne ereklyéket és felszentelt tárgyakat helyeztek el. A sztúpa mellett áll az az emlékpavilon, amely a tibeti szakrális hagyomány stílusában épült, és tudós zarándokunknak, a Nyugati Világ Megvilágosultjának életútját tárja elénk.

Miután megcsodáltuk sztúpát, elgyönyörködtünk, teáztunk és bevásároltunk a bazárban, tovább indultunk kelet felé, és meg sem álltunk a Mátra és a Bükk határán fekvő Sirok községig. Ennek környéke már korán lakott volt, határában kunhalmokat találtak. Vára, melyet a 13-14. században építettek, két külön részre tagozódik. A felső vár eredetileg belsőtornyos, szabálytalan alaprajzú volt, amelyet mintegy tíz méterrel mélyebben fekvő sziklába vágott külső védelmi öv erősített. Ide épült később a három, derékszög alaprajzú ó-olasz bástyával erődített alsó vár. Mivel a vár most felújítás alatt áll, nem is volt nagyon könnyű a felső részébe feljutni. Falétrán és morzsolódó, csúszós faragott kőlépcsőkön kúsztunk – tisztelet mindenkinek, aki felmászott, és tisztelet a vár lovagjainak, akik a hölgyek – és urak – segítségére siettek. E fizikai teljesítmény után a társaság úgy döntött, hogy megérdemel némi hűsítőt, ezért a vártól nem messze betértünk egy, a hegy anyagába mélyített borozóba–sörözőbe. Jólesett a kinti vad napsütés után a boltozatos helyiség és a sör hűse.

Ezután Recsk felé vettük utunkat. Recsk község központjától hat kilométerre, a Csákánykő alatt hozták létre 1950-ben az azóta már hírhedtté vált kényszermunkatábort, ahol 1300 ember raboskodott bírói ítélet nélkül. A politikai okokból fogva tartott kényszermunkások maguk építették fel,s kerítették be magukat többszörös szögesdrót kerítéssel. A tábor kerítésén belüli erdő fáiból építették meg egyszerű barakkjaikat, a tábort körülvevő őrtornyokat. Az andezitbányában primitív kéziszerszámokkal sziklát fejtettek, követ törtek az útépítésekhez. Az 1991-ben felavatott monumentális emlékmű, majd az 1996. szeptember végén átadott Nemzeti Emlékpark állít örök emléket a hajdani lakóknak. A kényszermunkatábor bejáratánál felépítették az egykori őrtorony mását. A barakkok közül is helyreállítottak egyet, ebben a priccsek mellett a tábor történetéről olvashattunk, láthattuk az egykori rabok szabaduló leveleit, bírósági végzéseket. Megrendítő a kényszermunkatábor emlékműve, rajta az itt raboskodottak neveivel.

Este fáradtan, de szép élményekkel gazdagodva búcsúztunk egymástól.

Mindannyiunk nevében megköszönöm Kovács Ferenc tanár úrnak, hogy most is nagy felké-szültséggel és odaadással vezetett minket!