Kovalcsik András emléktáblájának leleplezése
Kovalcsik András, a Balassagyarmati Honismereti Kör örökös elnöke, a város díszpolgára tiszteletére emléktáblát avattak az általa megálmodott Helytörténeti Gyűjtemény, a Csillagház falán halálának ötödik évfordulóján.
A lokálpatrióta középiskolai tanár emléke előtt sokan tisztelegtek február 9-én, egy rendkívül hideg téli napon. A Balassi Bálint Gimnázium diákjainak műsorát követően Medvácz Lajos polgármester mondott ünnepi beszédet. – Azon nemzet, mely emlékeit veszni hagyja, saját síremlékét készíti – idézte a város vezetője az Ipoly jobb partján fekvő Ipolykeszin született Ipolyi Arnold, nagyváradi püspök szavait, külön is kiemelve, hogy az elmúlt évszázadok, évtizedek sok kiváló tudóst, írót, helytörténészt adtak az Ipoly tájhazának és ezzel az országnak is.
– Kovalcsik András, a Civitas Fortissima díszpolgára, a Honismereti Kör örökös elnöke is közéjük tartozott. Öt éve immár, hogy testi valójában nincs közöttünk. Munkássága, szelleme, szellemisége azonban Itt él velünk. A mai napon emléktáblával tisztelgünk előtte – mondta a polgármester, röviden ismertetve a helytörténész életútját.
Kovalcsik András 1931. november 28-án, Makón született. A pályakezdő matematika–fizika szakos tanár a nehéz ötvenes évek elején, szülőhelyén és környékén nem vállalhatott állást, és így kerültek feleségével együtt Nógrád megyébe. Előbb Salgótarjánban, majd nagyon rövid idő múltán Balassagyarmaton telepedtek le. Kezdetben az akkori Bajcsy Zsilinszky Általános Iskolában, majd egy év után a helyi tanítóképzőben gyakorolta hivatását, később a Balassi Bálint Gimnáziumba került, ahol sok életre szóló barátságot kötött. Közösségi ember volt, minden lehetőséget megragadott, hogy tevőlegesen, személyes példával is részt vegyen az iskolai, a városi és egyéb közösségek fejlesztésében, a szervezet jobbításában.
– S mindezt nem öncélúan, nem a siker, a nyilvános elismerés vagy valamifajta pozíció elérése reményében, hanem az ügyért önmagáért tette. Munkája során mindig akként vált a rábízottak vezéregyéniségévé, amiként a példabeszédekben vezeti a jó pásztor nyáját; gondoskodással, együttmunkálkodással, közös cselekvéssel, aggódással és felelősséggel a nyájért – fogalmazott Medvácz Lajos, nyomatékosítva: Kovalcsik András vérbeli pedagógus, színes egyéniség volt, aki számára a sport, a kulturális tevékenység, a fényképezés, a helytörténeti kutatás, a hagyományápolás, a néptánc, az újság- és könyvszerkesztés egyformán szellemi felfrissülést, lelki egyensúlyteremtést eredményezett. Nyugdíjas éveiben, háromkötetnyi írásban gyűjtötte össze azokat az arcokat Balassagyarmat múltjából, akinek emléket szeretett volna állítani az utókor számára.
– A legnagyobb elismerés az, amikor az a közösség tüntet ki figyelmével valakit, amelynek tagjaként dolgozik az elismerésben részesülő, így volt ezzel tanár úr is, akit a balassis közösség felterjesztése által jutalmaztak Balassi Bálint pedagógiai díjjal. A város vezetése előbb Pro Urbe díjjal, majd 1995-ben díszpolgári címmel jutalmazta Bandi bácsi áldozatos munkáját. De tulajdonosává vált Nógrád Megye Madách-díjának, és 2002-ben megkapta a Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkereszt kitüntetését is. Nyugdíjba vonulásakor pedig átvehette a Szondy-emlékplakettet. Városunkban minden 128. polgárra jut egy emléktábla, mely kiválóan mutatja, hogy mennyire fontos nekünk, gyarmatiaknak a múlt és a jelen kiválóságainak tisztelete. Különösen akkor, ha olyan embereket ismerhetünk el nevük márványba, gránitba való felvésésével, mint most Kovalcsik Andrást, akik éppen a múlt és a jelen kiemelkedő krónikásai – szögezte le a polgármester, majd Kovalcsik Andrásné szólt az egybegyűltekhez, aki köszönetet mondott a város önkormányzatának azért, hogy táblát állítottak férje tiszteletére éppen azon az épületen, melynek megszerzéséért oly sokat küzdött, s mely a hatalmas várostörténeti gyűjteménynek, előadásoknak és kiállításoknak ad otthont.
– A Honismereti Kör első elnökévé őt választották, s 29 évig, haláláig töretlenül dolgozott. Kérem, őrizzék meg őt jó emlékezetükben – mondta az özvegy, kinek szavait követően a család tagjai és Medvácz Lajos leleplezték az emléktáblát, melyet megkoszorúztak az intézmények, barátok, tisztelők.
Megjelent a Nógrád Megyei Hírlap 2012. február 11-i számában.
