Virtuális 32. - A gimnázium
„A jelszó: B.-Gyarmatnak gymnázium kell, sohasem volt oly buzgón hangoztatva, mint jelenleg” – írta a Nógrád-Honti Ellenzék 1898 őszén a gimnáziumot és a polgári iskolát összehasonlító cikkében, majd így folytatta: „Tagadhatatlan, hogy ez idő szerint a gimnázium az az iskola, melynek végbizonyítványával, az érettségivel az összes kenyér kereseti pálya nyitva áll a tanuló előtt.”
1878-ban Karlik János és Manóssy Alajos építészek irányításával készült el a Deák Ferenc utcában a polgári iskola épülete, melyben 1900. szeptember elsejével indult meg a polgári iskolai mellett a nyolcosztályos gimnáziumi képzés. Az épület gyorsan szűknek bizonyult a két iskolatípus számára. A polgári leányiskola 1903-ban elköltözött a Scitovszky – ma Bajcsy-Zsilinszky – utcai új építménybe, a fiúpolgári pedig megszűnt. Ezen a nyáron az épület mindkét végét megtoldották 12 méterrel, az udvarra pedig tornacsarnokot emeltek. Az egyéb javítások jelentős csúszást okoztak a létesítmény átadásában, ezért az oktatás 1903. október elsejéig bérelt helyiségekben folyt. Az intézményben az I. világháború alatt rövidebb-hosszabb ideig katonaság, tornatermében hadikórház volt. Az 1921–22-es tanévtől felvette Balassi Bálint nevét. Előbb főgimnázium, az 1924–25-ös tanévtől az 1935–36-os tanévig reálgimnázium, attól kezdve állami gimnázium.
Az intézmény fenntartása a városra hárult, s az örökös pénztelenség miatt csak adományok segítségével sikerült karbantartani: 1928-ban kisebb tatarozás, 1934-ben csatornázás, 1936-ban pedig részleges vízvezetés történt, ez utóbbi csak 1938-ban fejeződött be. 1937-ben a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium megállapodást kötött a várossal a tatarozás menetéről: 1937-ben elkészült a Szent Imre utca felőli vaskerítés, 1938-ban megtörtént a tetőzet részleges cseréje. 1939-40-ben a külső tatarozást, 1941-42-ben pedig belső felújítást, a padozatok cseréjét tervezték. 1940-ben a háborús viszonyok megakadályozták a munkálatok folytatását, Erdély, majd Bácska visszavételekor az intézmény rövidebb ideig laktanyaként szolgált, benne katonaság tartózkodott. 1941-ben elkészült a tornaterem új mennyezete és padlózata, 1942 nyarán pedig jutott pénz a részleges külső és belső tatarozásra. A háborús események, a hadikórházi célú használat után még az 1946–47-es tanév is a tantermek rendbehozatalával, ajtó- és ablakjavítással, üvegezéssel, a bútorzat helyrehozatalával kezdődött. „Az épület tetőzetét kivéve már eléggé ép állapotban van, azonban több belső, illetve külső ablakszárny hiányzik.” – írta az 1946–47. évi értesítő. Az intézet fenntartója a magyar állam lett. A Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium rendelete értelmében az 1946–47-es tanévben már nem indult nyolcosztályos képzés, a gimnázium I. és II. osztálya helyébe az általános iskola V. és VI. osztálya lépett, az iskola 1948-tól négyosztályos lett. 1961-ben bevezették a gyakorlati képzést, 1962 őszén mezőgazdasági gépszerelő, 1964-ben pedig kertészeti osztály is indult. 1971-ben visszaállt a tiszta négyosztályos gimnáziumi képzés. Az egyre nagyobb zsúfoltság miatt 1981-re az épülethez új szárnyat toldottak, 1985-ben pedig felépült az új tornacsarnok. 1991-től indultak hat évfolyamos osztályok, 1995 szeptemberétől pedig nyolcosztályos évfolyamok. A 2000–2001 tanévtől az iskola az Oktatási Minisztériummal együttműködve elindította az Arany János Tehetséggondozó Programot, mely megteremti a kistelepüléseken élő tehetséges diákok továbbtanulásának lehetőségét. Napjainkban az intézmény már kéttannyelvű oktatást végez.
Id. Vojtkó István így emlékezik beiratkozására 1944 kora őszén: „Megilletődve léptem be az udvarról a magas, üvegezett ajtón … egy lépcsősor aljában álltunk. A lépcsőkön felnézve ismét egy kétszárnyas csupa üveg ajtó állt, mely fölött a boltíven az „Ora et labora” felirat szerepelt. Az előkészítő latinórán már megtanultam, hogy ez azt jelenti: „Imádkozzál és dolgozzál”. A folyosóra belépve hűvös, jellegzetes iskolai szag csapott meg. A homályos folyosóról jobbra-balra nyíltak az osztályok. Az ajtók között polcok voltak fölerősítve, melyeken fehér gipszszobrok sorakoztak. A szobrokat tartó polcok, valamint az emeletre vezető lépcső melletti falrészen sötétbarna, fényes keretben üveg alatt híres festmények színes reprodukciói voltak felaggatva, így a gimnázium folyosója egy múzeum benyomását keltette bennem.
