Virtuális 25. - A nagytemplom és a plébánia

Sorozatunkban a Balassagyarmat régi képeslapokon c. album tematikáján haladunk végig azzal a különbséggel, hogy az egyes állomásainkon nemcsak a kötetben szereplő szöveget és képeket közöljük, hanem lehetőleg minél több, különböző korokból származó képanyagot is.

Ezúton köszönjük, ha valaki egyéb régi képanyagot ajánl fel a gyűjteménynek.

25. A nagytemplom és a plébánia

Idézzünk „A 250 éve felszentelt balassagyarmati Szentháromság plébániatemplom története” c. könyvből, dr. Hausel Sándor írásából:

Az 1746-ra felépült, majd 1759-ben felszentelt barokk műemléktemplom Balassagyarmat legrégebbi folyamatosan használt épülete, amely megépítésekor a mezőváros szélén, egyik oldalról temetővel határosan állt.

A korabeli plébános és Balassa Pál levelezéséből kiderül, hogy a templom építése már az 1730-as években napirenden lehetett. 1740-ben Balassa Pál így írt tulajdonostársának, Zichy Imrének: „Balassagyarmat mezőváros annyira benépesült lakókkal, és annyira fejlődik, hogy kis templomocskájuk, amely korábban a befogadásukra elégségesnek látszott, már csak alig harmadukat, ha befogadja. De ha képes volna is befogadni őket, bizony az időnek mindent megrontó ereje megviselte és elpusztította. … Elhatároztam, hogy Isten segítségével nekilátunk és alapjaitól kezdve újra felépítjük a hitünk terjesztése és előmozdítása érdekében.”

A hat évig tartó építkezés menetéről csupán Miszleniczky Györgynek, a gróf gazdatisztjének 1743-as sorait ismerjük: „De valóban a Gyarmathi Templom körül csak lassan megyen a munka, noha eléggé pirongattam már egyszer és másszor is a Pallért, amidőn oda lefordulhattam, akkor ígéri szorgalmatosságát, azután csak a korcsmán nagyobb részét az üdőnek vesztegeti…” Hiába, no, sok minden nem változik évszázadok alatt sem. 

Elődjét, ami a plébániakertben, feltehetően a mai Szabó Lőrinc utcában állt, 1748-ban bontották le.

A templomot mára körbenőtte a város, a hajdani temetők helyén már a XIX. században a város arculatát napjainkig meghatározó közintézmények épültek fel. Jelentős változás, hogy a XIX. századig a mai Szabó Lőrinc utca nem jobbról, hanem balról kerülte meg, amint az a régi térképeken is jól látható. Bár környéke jelentős mértékben megváltozott, maga a templomépület szinte változás nélkül élte át a több mint negyed évezredet. Megépülése óta külső kinézetét csupán a toronyfeljárat 1930-as évek eleji kívülre helyezése, továbbá a déli falon 2006-ban felavatott Mindszenty-dombormű (Párkányi Raab Péter alkotása), illetve az 1989-ben elhelyezett II. világháborús emléktábla változtatta meg. Belső elrendezésében is változatlan, csupán a szentély, a kórus és a bejárat kialakításában történtek kisebb, de az egész épület arányait nem módosító változtatások. A bejárati ajtó a XX. század első harmadában készült, a mögötte lévő csapóajtók eredetileg nem voltak a templom részei. Készítésük oka a templomban érzékelhető erős huzat volt.

A templom 1746-tól, miként elődei is évszázadok óta, a balassagyarmati plébánia központja volt. Nem csupán egyházigazgatási szerepe adta meg jelentőségét, hanem azok az ereklyék is – többek között Szent Pál apostolé és Szent Felicián vértanúé –, amelyeket építtetőjének és buzgón katolikus kegyurának, gróf Balassa Pálnak a jóvoltából őrzött, illetve őriz.

Az 1900-as évektől részben, majd 1907-től teljes egészében a Zichy család viselte a templom kegyúri terheit egészen 1943-ig, a kegyúri jog megváltásáig. A XX. század első harmadáig ez volt az egyetlen római katolikus templom a városban. Bár a katolikus népesség nagyarányú növekedése miatt bővítésének igénye és szándéka a XIX. század második harmadától foglalkoztatta mind az egyházat, mind a kegyuraságot, nem sikerült megvalósítani az erre vonatkozó terveket. Ezen a helyzeten előbb a szaléziak betelepítése (1934), majd a város déli részén 1998-ban felépített új templom segített.

Tornyában három harang lakik, de a templom harangtörténete ennek többszörösét tartja számon.

Nem mindennapi a templom mellett álló kereszt története. Az 1882-ben állított ún. Sztrehárszky-kereszt eredetileg nem a mai helyén volt, hanem szinte közvetlenül az országút mellett. 1883-ban a Balassa fogadóból hazainduló honti szolgabíró kocsisa a lovak közé csapott, mire azok vas száguldásba kezdve a kereszt előtti korlátköveket áttörték, magát a nemrég állított keresztet ledöntötték. A kereszt egyik darabja a kocsis fejét zúzta veszélyesen össze, a másik a lóra zuhant. Mivel ez rövid időn belül már a második ilyen eset volt, ezért javasolták a kereszt beljebb helyezését. Az új helyén majd fél évszázadig állt, de amikor 1925-ben a plébániát vaskerítéssel látták el, akkor ismét áthelyezték a mostani helyére, a templom falához.

A régi, földszintes plébániát 1911 őszén lebontották, helyére Wälder Gyula tervei alapján, Magos (Munk) Dezső kivitelezésében emeletes épület került, földszintjén egységesen kialakított üzletportálokkal, melyek bérbeadásával a plébánia növelte bevételeit.