Virtuális 21. - Visszatérés a főutcára - Zárda
Sorozatunkban a Balassagyarmat régi képeslapokon c. album tematikáján haladunk végig azzal a különbséggel, hogy az egyes állomásainkon nemcsak a kötetben szereplő szöveget és képeket közöljük, hanem lehetőleg minél több, különböző korokból származó képanyagot is.
Ezúton köszönjük, ha valaki egyéb régi képanyagot ajánl fel a gyűjteménynek.
21. Visszatérés a főutcára – A zárda
A város középkori főutcája – a pest–losonc–kassai országos út részeként – a vár területén belül elhelyezkedő óvároson keresztül vezetett. A török kor után a település déli irányban terjeszkedett, ennek megfelelően a forgalom is dél felé tolódott. A főút a 18. században került mai helyére. Sok néven szerepelt – főutca, Piac, Nagy, Szécsényi utca – míg 1906-ban hivatalosan a Rákóczi fejedelem útja elnevezést kapta. 1888–89-ben kikövezték a főutcát. Csak 1900-tól tértek rá az egyes utcák önálló házszámozására, mindig a főutca felőli végüktől kezdve azt.
A fejlődő település házfalait sokáig „ékesítették” a felragasztott apróhirdetések. Ennek kiküszöbölésére a város az ajánlkozó Hollósy Gézával kötött szerződést, aki 1909 májusára több helyütt „hirdetési oszlopot” állított fel. „A város ez által új alakot nyer, s szépészeti szempontból is csak előnyös, hogy végre a lakóházak megszabadulnak az elcsúfító falragaszoktól” – írta a Nógrádi és Honti Híradó.
Leánynevelő intézetek az 1830-as évektől működtek városunkban. A zárda elődje a Braun őrnagy özvegye által 1841-ben alapított katolikus nőnevelő, mely a Kistabán – ma Kossuth Lajos – utcában volt. 1846-ban Kopácsy József hercegprímás a Horváth Károly-féle házat ajándékozta nekik a Kolostor utcában (ma Deák Ferenc u. 4.). Braunné halála után Scitovszky János hercegprímás az intézményt zárdává alakíttatta és 1851-ben az angolkisasszonyokra bízta. A bíboros 1857-ben megvásárolta számukra Szerémy Antal 1840-ben épült főutcai házát, melyet átépítése után, 1858-ban Mészáros Imre vadkerti esperes szentelt fel. 1880-ban a Paulai Szt. Vincéről elnevezett szatmári anyaház irgalmas nővérei vették át az iskolát. A leánynevelő intézet bentlakásos volt, csak a főutcára költözés után vált nyilvános iskolává, mely minden tanköteles leányt felvett. Ekkortól a növendékek bentlakókra és bejárókra oszlottak, s elkülönítve oktatták őket.
A tanítás kezdetben német és magyar nyelvű, majd a nyilvános, hatosztályos leányiskola tannyelve a magyar lett, ahonnan az államosításig közel tizenötezer tanuló került ki. A zárda tágas udvarát 1938-ban beépítették: Illés Mihály és Papp József építőmesterek öt tantermes, új, emeletes iskolát emeltek. Az intézmény az államosítás után is az oktatásügyet szolgálta mint kollégium majd általános iskola. A rendszerváltozás után, az egyházi javak visszaszolgáltatása során a Keresztény Általános Iskolához került, mely Szent Imre nevét vette fel. „Az intézeti kápolna nem tartozik a plébánia joghatósága alá. Ott tartatik ciborium [áldoztató kehely] és szentségtartóban oltári szentség. Meghívás következtében ott is misézünk. Apáczákat gyóntatni csak külön meghatalmazás folytán szabad. Ezt a rendes páter távollétében, vagy a felügyelő Esperes nem létében adja az ordinarius. A lánykák itt szoktak áldozni. Fisharmoniumukat különös ünnepélyek alkalmával kikölcsönzik.” – írta Zádori (Dräxler) János balassagyarmati káplán 1863-ban kelt feljegyzésében, melyet a plébánia irattárának anyagából közölt Reiter László.
„A sarki lakóház két lépcsőn elérhető kiskapuval zárult, majd magas téglakerítés következett. Közepén kétszárnyas nagykapu volt, a katolikus lányiskola, az általunk zárdának nevezett tanintézet udvarának kerítése. Az udvarban állt az iskolaépület. Az emeleti szobákban laktak az apácák, akik tanítónők voltak, de az apácarend tagjaként fejükön keményített fehér fityulát, főkötőt viseltek, s fekete, földig érő ruhában jártak. 1941-ben az épület földszintjén modern üzletsor foglalt helyet, az ún. »Munka Szövetkezet« boltja. Az első részben a büfé, a középsőben a fűszer- és csemegebolt, a harmadik üzletmezőben pedig az illatszertár és játékbolt kapott helyet. Abban az időben újdonságnak számított a kirakatok fölötti neonbetűs felirat, mely esténként piros és fehér fénnyel világított. Különösen szép látványt nyújtott a karácsony előtti havas időben, alatta az ünnepi pompával berendezett kirakatokkal.” – írta id. Vojtkó István visszaemlékezésében
Az épület a második világháború után kollégium, a rendszerváltás óta pedig újra a katolikus egyház tulajdona, a Szent Imre katolikus iskola egyik épülete.
