Virtuális 13. - Ipoly Szálló

Sorozatunkban a Balassagyarmat régi képeslapokon c. album tematikáján haladunk végig azzal a különbséggel, hogy az egyes állomásainkon nemcsak a kötetben szereplő szöveget és képeket közöljük, hanem lehetőleg minél több, különböző korokból származó képanyagot is.

Ezúton köszönjük, ha valaki egyéb régi képanyagot ajánl fel a gyűjteménynek.

13. Ipoly Szálló

A sétatér vagy kaszinókert mellett állt „Tóth István szállodája a rákhoz”, melyet tulajdonosa 1897-ben vásárolt meg. Udvarára 1904-ben egyemeletes toldást építettek, 1911-ben pedig kávéházzal bővítették az intézményt. A szállót 1919-ben a lévai származású Sümegh Géza vette át, aki a szomszédos kaszinó miatt azonnal Casino szállónak nevezte át. A huszonkét szobás hotelben éttermet, kávéházat, valamint bálok, nagyobb rendezvények, színielőadások megtartására alkalmas száznyolcvan fős nagytermet működtetett.

Az emeleti nagyteremben rendszeresek voltak a színielőadások. A városba látogató színtársulatok szívesen vették bérbe a szálloda színháztermét, de a helyi amatőrök is itt tartották előadásaikat. Kiemelkedő esemény volt az Országos Kamaraszínház 1934-es vendégszereplése, melynek során Molnár Ferenc, Zilahy Lajos, G. B. Shaw, H. Ibsen és H. Hofmannstahl darabjait adták elő.

Sümegh Géza 1920-ban megnyitotta a kávéház udvarán a Rózsaligetet, amely „nap és pormentes zöld, nyári reggeliző, ozsonnázó és esti szórakozóhely” volt az ételek és italok bő választékával. Az étteremben este élő zene mellett vacsorázhattak a vendégek: a muzsikát Oláh Ubald, valamint Baranyi Rekett Dezső cigányzenekara szolgáltatta.

A szálloda megvételéről Sümegh Géza unokáját, Sümegh Lászlót idézzük: „Wälder diplomáján még alig száradt meg a tinta, máris számtalan nívós megbízatást kap Szombathelyről, Egerből és Balassagyarmatról … Az építész, ha Egerben járt, sűrűn megfordult nagyapám híresen jó konyhájú vendéglőjében. Wälder az egyik ebéd utáni beszélgetés során megemlíti, hogy legújabb munkája, a gyarmati múzeum melletti szálloda tulajdonosa vevőt keres, szívesen eladná alig több mint tízéves hoteljét. Wälder szerint a Rák Szálló nagyapámnak igazán megfelelő hely lenne, hisz a hotel, étterem, kávéház komplexum további kiváló lehetőséget nyújtana képességei kibontakoztatására.”

Az üzletmenetről így írt Sümegh László: „Az anyagbeszerzést a nagyapám személyesen intézte. Erre nagyon odafigyelt, mert vallotta: ízletes ételt csak minőségi alapanyagból lehet készíteni. Ezért minden hétköznap korán reggel egy fiatal legényével kiment a piacra, hosszan alkudozott a falusi kofákkal, majd kétkerekű kocsival hazavitték a friss zöldséget, gyümölcsöt. A húsféléket házhoz hozta a hentes: a baromfit a zsidó, a sertés- és marhahúst a keresztény mészáros szállította … A hústermékek, az italok, sütemények hűtését hatalmas jégszekrényekkel oldották meg, amihez a jeget a szálloda udvarán ásott, szalmával bélelt jégveremből vették. Minden télen kocsiszám hozták az Ipoly jegét a jégvágó csákánnyal dolgozó munkások.

A sütemények minőségéért nagyapám testvére, Sümegh Gizella felelt. Gyarmaton híresek voltak pompás süteményei … A gazdasági világválság ellenére a város két nagy szállodát tudott fenntartani. A Nemzeti Szálló éttermét inkább az iparos réteg, míg a Kaszinót az értelmiség látogatta. Mindkét tulajdonos gépkocsit küldött a vasútállomásra minden érkező vonathoz. A Kaszinóból Fellinger úr, a sofőr egy amerikai luxus Buickkal próbálta az érkezőket a szállodába csalogatni … 1939-ben kitört a II. világháború, nagyapám ekkor tölti be hatvanhetedik évét. Rossz előérzete van, ráadásul ő is, felesége is egyre többet betegeskedik, ezért megpróbálja eladni a szállodát.” 1940-ben Sümegh Géza a szállodát bérbe adta Jagyutt László losonci vendéglősnek, majd 1943-ban Magos Dezsőné vásárolta meg. A háború után Lendvai Jenő és Miskolczi Lajos bérlőknek adták ki. Emeleti nagyterme az 1940-es évek végéig a város kulturális életének egyik fő színtere. Az államosított Ipoly Szálló a város legelőkelőbb vendéglátó intézménye, fogadások, bálok, esküvők helyszíne volt. Az épületnek több mint negyedszázada nincs gazdája.