Virtuális 12. - Kaszinó

Sorozatunkban a Balassagyarmat régi képeslapokon c. album tematikáján haladunk végig azzal a különbséggel, hogy az egyes állomásainkon nemcsak a kötetben szereplő szöveget és képeket közöljük, hanem lehetőleg minél több, különböző korokból származó képanyagot is.

Ezúton köszönjük, ha valaki egyéb régi képanyagot ajánl fel a gyűjteménynek.

12. Kaszinó

Az eredeti casino kifejezés olasz eredetű. A „casa” alapszó (ház) eredetileg kisebb vidéki villát, nyári lakot vagy pavilont jelent. Később a szó jelentése megváltozott, és olyan épületeket illettek vele, melyek általában zenével vagy tánccal kapcsolatos szórakoztató tevékenységeknek adtak helyet.

Szerencsejátékokat már igen-igen régen is játszottak az emberek, a kocsmákban és a vásártereken a kockajáték, az itt a piros, hol a piros szinte mutatványos produkciónak számított. A játékok azonban idővel egyre összetettebbé váltak, a játékmenetek elhúzódtak. Eljött az az idő, amikor az emberek már nem bor mellett játszottak, hanem játék mellett boroztak.

A 19. században új igény jelent meg. A szerencsejátékhoz eleve komoly társasági szabályok kötődtek, igazi sikert csak a művelt emberek arathattak. A polgárság olyan egyesületeket alapított, ahol a szerencsejáték mellett a társadalmi ügyekről is lehetett együtt gondolkodni. Ezek lettek az első kaszinók, amelyek sajátos játéktermek, klubok, jótékonysági egyesületek és titkos társaságok voltak egyszerre.

Az első magyar kaszinó alapítását Széchenyi István kezdeményezte, aki Angliában találkozott először ezzel az intézménnyel. 1827-ben a parlament elé terjesztette a javaslatot, hogy nemzeti lóversenyt és kaszinókat hozzanak létre, aminek a fő célja pedig a haza szellemi fejlődésének előmozdítása volt.

Mai szemmel kissé furcsának tűnhet, hogy valaki a hazardírozástól várja a társadalmi előremozdulást, de nem a hazardírozáson volt a hangsúly, hanem hogy korábban nem volt olyan nyilvános fórum, ahol elegáns, de szórakoztató keretek között, valamilyen interaktív tevékenység mentén lehetett volna eszmecserét folytatni.

A Nemzeti Casino igaz története még az előterjesztés évében kezdetét vette. Június 10-én Budapesten, a Dorottya utcában, egy elegáns épületben nyitotta meg a kapuit. A század végére a klub már több mint 700 tagot számlált, köztük olyan külföldi előkelőségekkel, mint az angol trónörökös vagy Jenő királyi herceg. A kaszinó nem csak a szerencsejáték színhelye volt. A klub az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején a teljes vagyonát felajánlotta jótékony célokra, de ez történt a nagy szegedi árvíz idején is.

Széchenyi István szavai az alakuló gyűlésen:

„… hogy a Londoni, Párisi, Gráczi, Prágai s több casinok példáján, a mi Hazánkban is legyen egy olyan megkülönböztetettebb díszes összegyülekező hely, melyen főbb és előkelőbb s jobb nevelésűek, eszes, értelmes férfiak a társasági rendek mindenik osztályából egymással vagy barátságos beszélgetés végett találkozzanak, vagy többféle politikai ujságokat, mint amilyeneket rendszerént a kávéházakban találni lehet, s hasznos gazdasági, tudományos, művészi hónapos írásokat olvassanak. Magokat pedig üres óráikban illendően mulathassák, vagy ha történnék, hogy ezutánra több magyar főúri házak az esztendőnek egy részét itten Pesten töltenék, ezek közül azok, akik külön házat nem tartanak, a Casinoban egyúttal kények szerint való vendéglőt is lelhessenek és így azt, amit az életnek gyönyörűbbé tehetésére nézve idegenben bőven feltalálnak, nálunk hazánkban is lassankint mindinkább pótolva leljék s ez által folyvást többen és többen ide szokjanak…”

A kaszinózás csillaga a második világháború után áldozott le. A kommunista-szocialista rendszerben nem volt helye az ilyenfajta társadalmi kezdeményezéseknek. A kártyatermek, a turistákat, diplomatákat szórakoztató szalonok időről-időre működtek ugyan, de ez a fajta játék nemkívánatos tevékenységnek számított. (Forrás: www.kaszinok.online)

Lássuk, mit ír Nagy Iván történész, családfakutató (genealógus) 1894-ben a balassagyarmati intézményről:

„A Cassinó, mely még 1838-ban létesült és 1848-ig virágzott, 1856-ban ismét feltámadt, utóbb több viszontagságon esvén át, máig régi helyén … elég kényelmes emeleti helyiségben van és a szükséghez képest elegendő hírlappal, könyvtárral bír. Nyáron át a megye tulajdonát képező sétány pavillonját használja helyiségül.”

A kaszinó a reformkortól a kaszinó épületben – mai városháza –, 1897-től a Zichy utca sarkán épült Takarék és hitelintézetben bérelt helyiségeket. A fent említett sétányt a megyei nemesség kezdeményezésére Sarolta-kert néven 1868-ban alakították „enyhülést adó ligetté kis mulató helyiséggel s kuglizóval”, ez lett később a Nógrádvármegyei Kaszinó nyári épülete.

Ennek helyén épült fel 1913 októberére a kaszinó székháza, melyet Wälder Gyula műépítész rajzai alapján Magos (Munk) Dezső tervezett és épített. A sétateret határoló rozoga léceket 1903 nyarán bontották el, és építettek helyére díszes vaskerítést. 1945 után volt itt 1952–56, illetve 1972–89 között járási könyvtár, pártház, illetve Városi Képtár, ami az 2014–15-ös felújítás óta Jánossy Ferenc festőművész nevét viseli.