Virtuális 6. - Nagyliget

Új sorozatunkban a Balassagyarmat régi képeslapokon c. album tematikáján haladunk végig azzal a különbséggel, hogy az egyes állomásainkon nemcsak a kötetben szereplő szöveget és képeket közöljük, hanem lehetőleg minél több, különböző korokból származó képanyagot is.

6. Nagyliget

A városi parkok létrehozása a Nagyliget – korábban Városliget – kialakításával kezdődött a város nyugati végétől alig egy kilométerre. A 19. század végi, rohamosan fejlődő település társadalmi átalakuláson ment keresztül. Megjelentek azok a városi rétegek, amelyek munkájukat zárt térben végezték, szabadidejükben pedig igényük volt a természetes környezetre. 1891-ben fejeződött be az a közel ötvenéves per, melyet Balassagyarmat a Zichy-uradalommal folytatott. Eredményeként a város területén lévő házak és a hozzájuk tartozó kültelkek, melyek után az uradalom korábban bért (cenzust) szedett, „úrbéri természetűnek nyilváníttattak”, a városlakók tulajdonába kerültek, az állam pedig az elvesztett birtokért kárpótlást fizetett a Zichyeknek. A pereskedés alatt a polgárok a külső területeket nem művelték. A per befejeződése után Reményi Károly városbíró végigjárta a tulajdonosokat, és amúgy sem használt telkecskéiket a város javára „elkoldulta ingyen” vagy csekély térítésért, hogy az üdülni kívánó közönség érdekében egy nagyobb szabású ligetet alkothassanak. Fél év leforgása alatt így jutottak egy húszholdas terület birtokába. 1892-től Kondor Vilmos főerdész vezetésével hat év alatt 25.600 facsemetét ültettek el túlnyomórészt állami adományként, de az adakozók között volt József főherceg, Körmöcbánya városa, Madách Pál földbirtokos és a vedrődi – ma Voderady – gróf Zichy-féle kertészet is. Külön táblában kaptak helyet a juharok, platánok, hársak, fenyők és akácok. Számos díszfa, és kör alakban huszonöt hársfa díszítette a ligetet – utóbbiakat a millennium tiszteletére ültették. Középen üres teret hagytak egy pavilon részére. „Alakja ferdény. Területe 13,28 katasztrális hold, melyből az utak 1,75 kat. holdat foglalnak el, úgy hogy a beültetett terület a játszóterek levonásával 11,5 kat. hold.” – írja 1897-ben a Nógrádi Lapok és Honti Híradó tudósítója, aki bizakodva állapítja meg, hogy a csemeték megerősödtek, így a liget öt év múlva rendeltetésének meg fog felelni. A II. világháború végén a fák nagy részét kiirtották, később a főút mellett sportpályákat alakítottak ki, s itt, a mulató helyén épült fel az Ipoly Bútorgyár. A gyarmatiak kedvelt hétvégi, zenés szórakozó- és kirándulóhelyének emlékét ma már csak a Nagyligeti Sportpálya neve őrzi. A felvételek 1927–35 között készültek, a már kiépített Nagyligetet mutatják.

A továbbiakban magának a sportpályának a történetéről idézzük Nagy László, a Balassagyarmatért Baráti Kör honlapszerkesztőjének írását, ami a Balassagyarmati Honismereti Híradó 2018. évi kötetben jelent meg Nekrológ a Nagyligeti Sporttelepről címmel:
Rövidesen ipari terület veszi át az 1922-ben létesült Nagyligeti Sporttelep – egykori MOVE-pálya – helyét. A 2015. augusztus 17-i városi képviselőtestületi ülés már foglalkozott a sportpálya megszüntetésével, más építési övezetbe történő átsorolásával, majd egy 2018-ban megjelent hír szerint a Terület- és Településfejlesztési Programban (TOP) a város által elnyert 219 millió forint összegű támogatás révén megindulhatnak a helyszínen az infrastrukturális beruházások.
Balassagyarmat egyik nagy múltú közcélú építménye megérdemli, hogy nekrológ gyanánt felidézzük múltját.
A trianoni országcsonkítás után a Balassagyarmaton is igen aktív Magyar Országos Véderő Egylet politikai és anyagi támogatásával jöhetett létre a város új sporttelepe. 1921 februárjában ült össze Nógrádvármegye Testnevelési Bizottsága dr. Huszár Aladár főispán elnökletével, s ekkor hivatalosan kezdeményezték a telep létrehozását. Dr. Paczolay Zoltán sportbizottsági elnök két helyszínre tett javaslatot: a Nagyliget területére – vagyis a mai helyére – és vele szemben, az Ipoly folyó melletti katonai térre. A terveket Tiszay Géza műszaki tanácsos készítette el, az építkezést Magos (Munk) Dezső irányította, aki díjazás nélkül vállalta ennek elvégzését. A terület egy labdarúgó pálya, atlétikai futópálya és lelátó felépítésére volt elegendő.
Az építkezés költségeit társadalmi gyűjtés teremtette elő. Dr. Sztranyavszky Sándor, a MOVE helyi elnöke – későbbi nógrádi főispán, majd miniszter, képviselőházi elnök –, az 1921. februárban megtartott nagyszabású MOVE-estély bevételéből 13.000 koronát biztosított a célra. Nagy Mihály alispán engedélyezte egy vármegyei istálló fa-, kő- és tégla anyagának felhasználását, a társadalmi gyűjtést Hanzély Gyula vállalta magára, de segítséget nyújtott a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének helyi szervezete és a Területvédelmi Liga is.
A sporttelep alig több mint egy év alatt elkészült, és 1922. október 29-i balassagyarmati látogatása során Horthy Miklós kormányzó avatta fel. Az ünnepségen dr. Paczolay Zoltán vármegyei tiszti főügyész, a MOVE ifjúsági sportegylet elnöke fogadta a vendéget az alábbi szavakkal: Főméltóságú Kormányzó Úr! Nógrádvármegye Testnevelési Bizottsága, Nógrádvármegyei Move Sportegyesület s a vármegyében már megszervezett Levente egyesületek nevében szeretetteljes tisztelettel, mélységes hódolattal, őszinte örömmel üdvözlöm és köszöntöm Magyarország Kormányzóját csonka hazánk legészakibb sportpályáján. Tudatában vagyunk annak, hogy a tömegsporttal nem csak az ifjuság testi erejét fogjuk fejleszteni, hanem meg nem alkuvó, erős jellemű, áldozatokra és tettekre kész, becsületes, önzetlen honpolgárokat fogunk nevelni letiprott nemzetünknek. [...] A polgári leányiskola tanulói özv. dr. Lenkeyné Jablánczy Margit tanárnő, a főgimnázium tanulói pedig Dobó József tornatanár vezetésével mutattak be gyakorlatokat.
A sporttelep körül a létesítéskor jegenyefasort telepítettek, ami nemcsak kellemes, természetközelibb hangulatot teremtett, de az időjárástól, széltől is védte a sportolókat, nézőket. A pálya fa lelátóval is rendelkezett, a teljes befogadóképessége körülbelül háromezer fő volt. A fa lelátó a világháború végi időkben pusztult el, újjáépítésére nem került sor.
A Nagyligeti Sporttelep nemcsak labdarúgó mérkőzések, hanem számos atlétikai verseny, tornabemutatók és motorversenyek helyszíne is volt, sőt a Felvidék visszacsatolására felvonuló magyar katonai alakulatok díszszemléjét is itt tartották.
A második világháborút követően újból rendeztek sporteseményeket, de legelőször a pálya területét, környezetét kellett rendbe tenni. Erre és öltöző építésére a Városi Tanács 1947-ben biztosított fedezetet.
Az 1960-as évek közepén több nagy érdeklődéssel kísért mérkőzést tartottak a Nagyligeti Sporttelepen. 1965. szeptember 25-én a Magyar B válogatott 5:1-re verte a helyi Dózsát, majd az előző évi bajnok és kupagyőztes Győri ETO szoros mérkőzésen 2:0-ra nyert szintén a Dózsa ellen. Egyébként a Nagyliget a Balassagyarmati Dózsa labdarúgócsapat otthona volt, a MÁV-Petőfi vasutas egyesület – közismertebb nevén Loksi – a mai Vizy Zsigmond utcai pályán játszotta mérkőzéseit. 1969-ben több egyesület (például a fentebb említett Loksi és Dózsa) összevonásával alakult meg a Balassagyarmati SE, mely a város legjelentősebb és legeredményesebb sportegyesülete volt.
Az 1960-as évek vége felé újragyepesítésen, felújításon esett át a pálya, majd 1971. május elsején nyílt meg újra.
Az 1971. május elsejei újranyitást a politika–népszórakoztatás–sport erős összekapcsolódásaként jellemezhetjük. A délelőtti városi felvonulás után a gyarmatiak a Nagyligeti Sporttelepen gyülekeztek, ahol Lombos Márton tanácselnök avatta fel a Városi Tanács megújult sporttelepét, majd a BSE elnöke, Balázsik József mondott köszönetet a városvezetésnek. A nemzeti színű szalag átvágása után korabeli neves művészek – Aradszky László, Korda György, Fenyvesi Gabi, Fónay Márta – szórakoztatták a közönséget. Az ezt követő BSE Öregfiúk – Színészek labdarúgó mérkőzésen nézőrekord született, 4500 néző látta, hogy a két csapat 4:4-es döntetlent játszott egymással, a barátságos jelleget az eredmény is tükrözte. Érdemes felsorolni a helyi csapat összeállítását: Szuhánszki – Beke, Kalcsó, Kovács – Farkas, Horváth – Komoróczy, Batta, Mituk, Melega, Jónás. Csere: Vidomusz, Márton, Molnár, Aradi.
A mérkőzést követően a gyengébb nem is zöld gyephez jutott, az első hivatalos városi női mérkőzésen a Balassi Bálint Gimnázium csapata 1:0-ra megverte a Szántó diáklányait, majd ugyanilyen eredménnyel zárult a BSE NB III-as mérkőzése Aszód ellen. A találkozók között meghívásos atlétikai versenyt tartottak férfi 800 méteres és női 400 méteres távon, tehát a város mindent bevetett a méltó megünneplésre.
Ettől fogva a telepen helyet kaptak a legkülönbözőbb sportágak sportolói, de az Országos Sport Napok alkalmával diákok százai is birtokba vették a pályát.
1973-ban átépítették és bővítették a bírói és játékosi öltözőt, amelyben már helyet kaptak az atléták is.
1979 júniusában új öltözőépületet adtak át, erről a korabeli Nógrád így számol be: A Balassagyarmati Városi Tanács Sportlétesítmények Intézménye az ötödik ötéves terv legsikeresebb évének tartja az 1979-es esztendőt. [...] Júniusban adták át – hogy csak a nagyobb sikereket említsük – a Nagyligeti sportpályán épült 260 négyzetméter alapterületű sportöltözőt, amely minden igényt kielégítő öltözködési és tisztálkodási lehetőséget teremtett a sportolóknak.
1980 májusában Az olimpia sikeréért tömegsport rendezvényt tartottak a pályán – feltehetően a Mozdulj Gyarmat! elődje volt –, ahol az érdeklődőket még alkalmi bélyegzés is várta. De a manapság jól ismert, és minden évben megrendezésre kerülő Mozdulj Gyarmat! is évekig ezen a pályán várta a sportolni vágyókat.
Az atlétikai pályát kiszélesítették, ezzel alkalmassá vált országos versenyek lebonyolítására is, majd 60 méteres, négysávos futófolyosó épült.
Az 1970-1980-as években élte fénykorát a BSE labdarúgó csapata, az egyik legjelentősebb diadalát az FTC ellen 1:0-ra megnyert Magyar Népköztársaság Kupa-mérkőzés jelentette 1979-ben, ezt négyezer szurkoló látta. Edzősködött itt Dalnoki Jenő, dr. Fenyvesi Máté neves válogatottak, játszott a csapatban több, az NB I. élvonalába, sőt a válogatottságig eljutott labdarúgó is, de már régóta inkább mélyrepülésben van a csapat, mint fellendülőben.
A labdarúgáson kívül a Nagyliget kapcsán az évekig itt rendezett gyalogló gálák mellett az atlétikáról is meg kell emlékezni. Az atlétikai pályán – ahol az 1990-es években Kovács Dusán olimpikonunk és mai napig 400 gáton országos csúcstartó atlétánk is sportolt – alkalmanként ugyan rendeztek iskolai sportversenyeket, de egyre kevésbé használták, s így a Nagyligeti Sporttelep már aligha volt nevezhető a városi sport fellegvárának.
A füves labdarúgópálya mellett létezett egy salakos edzőpálya is, ezt a dobóatléták előszeretettel vették igénybe. Az ipari park kiépülésének első ütemében onnan végérvényesen kiszorultak, lévén, hogy a területet a város ipari park létesítése céljából átadta a kezelőnek.
A Nagyligeti Sporttelepről állagának romlása, a karbantartás hiánya, az új sportolási helyszínek kiépülése miatt egyre jobban eltűntek a sportolni vágyók. Sorsa a város általános rendezési tervének már említett 2015-ös módosításával pecsételődött meg, amiben a sporttelep már nem kapott helyet.
Időközben elkezdődött az Ipoly-parti Szabadidő- és Sportcentrum kialakítása. Először, 2006-ban a műfüves labdarúgó pálya készült el a Magyar Labdarúgó Szövetség, illetve az állam támogatásával, az akkor még szinte senkiföldjének tűnő területen.
2015-re megépült a Kövi Pál nevét viselő új klubszékház, mellette élőfüves, önműködő locsolórendszerrel rendelkező futballpályával, ami később nyolcszáz fős lelátót is kapott.
2016-tól már itt játssza mérkőzéseit a BSE és utánpótlás csapata, a Palóc Farkasok is, egy-egy mérkőzésre pedig a lelátó is megtelt nézőkkel. A terület folyamatosan tovább bővül. Az egykori Madách híd tövében az extrém sportolók pályáinak, labdarúgók kispályáinak kialakítására került sor, atlétika céljaira is jutott új terep.
A sportcélú beruházások legjelentősebbje a város első fedett uszodája, amelyet szintén az Ipolypart utca melletti területen használhat nemsokára a lakosság.
A Nagyligeti Sporttelep megszüntetése sokunknak érzelmileg fájdalmas lehet, de egyenes következménye a sportolási igények átalakulásának, csökkenésének. Mindezeket tapasztalva a városvezetés egyértelműen az Ipolypart utca – északi elkerülő út közti területre helyezte át a városi sportlétesítményeket.
Közel száz év után tehát búcsút mondhatunk a Nagyligeti Sporttelepnek, azt pedig, hogy Balassagyarmat ifjúsága, sportolói milyen eredményesen használják majd a kétségkívül impozáns Ipoly-parti komplexumot, az elkövetkező években, évtizedekben tudhatjuk majd meg.