Virtuális 3. - Az Ipoly
Új sorozatunkban a Balassagyarmat régi képeslapokon c. album tematikáján haladunk végig azzal a különbséggel, hogy az egyes állomásainkon nemcsak a kötetben szereplő szöveget és képeket közöljük, hanem lehetőleg minél több, különböző korokból származó képanyagot is.
3. Az Ipoly.
Bizony, nagy falat. Talán csak szavakban érdemes összefoglalni, mennyi mindent jelentett, és még jelent ma is.
Ennek megfelelően a képanyag is meglehetősen vegyes.
Halászat, megélhetés, itató, termékeny legelő, árvíz (halál és játék...), fürdés, horgászat, korcsolyázás, szabályozás, gát, határ, fűzfa, séta, kirándulás, kenu... és mindenki folytathatja a saját élményanyagával...
Idősebb Vojtkó István így emlékezik az 1930-as évekre:
Az Ipoly-part ebben az időben igen hangulatos, sétára alkalmas terület volt, ugyanis a Nagyhídtól az Ipoly utca felé szinte derékszögben tört a folyó medre, s innen a házak, illetve az utcák vonalát követve folyt a víz kelet–nyugati irányban, egészen a Nádor utcán túl eső részig, körülbelül a malommal szemközt, ahol újra irányt változtatva, hol jobbra, hol balra kanyarogva haladt Kóvárig, ahonnan Ipolyszögig észak–déli irányba fordult.
Az Ipoly medre itt, a város alatt szép látványt nyújtott. A város felőli – tehát a bal – parton végig fűzfák álltak őrt, s a Nádor utcától az Ipoly utcáig magasra nőtt, szép lombú juharfák. A fűzfák és juharfák sora között sétány volt taposva. E gyalogút mellett még egy keskeny füves sáv volt a folyó felé, majd ezután hirtelen meredek eséssel következett az ún. alsó part, amely azért volt így kiképezve, hogy árvizek esetén ezzel a széles résszel bővüljön a meder. Mikor azonban normális vízállás volt, akkor ez az alsó partszakasz száraz volt, a sűrűn nőtt fűzbokrok valóságos dzsungelt képeztek itt, amit mi, gyerekek nagy szeretettel használtunk játékterületnek. A bokros alsó part után következett a tulajdonképpeni folyómeder, ahol folydogált a csendes Ipoly, mely az év nyári időszakában annyira leapadt, hogy a Zichy utcai szakaszon egész homokszigetek emelkedtek ki a vízből. Viszont egy-egy kiadós esőzést hozó ősz vagy hóolvadásos télutó alkalmával úgy megduzzadt a folyó, hogy a felső parton is éppen csak ki nem jött a város felé, viszont a rétet ilyenkor – mivel a városi oldalnál alacsonyabb volt a part – már a hegy alatti országútig elöntötte, sőt a csapadékvizet levezető csatornában felhúzódott a Nagyhíd, az Ipoly, a Kúria, a Zichy, a Madách utcák alsó házai közé. Ilyenkor félelmetes, haragos sárga hullámokat táncoltatott a hátán a máskor szelíd, csendes kis folyócska.
