Sztancsik József: Magatartászavarok és korrekciós lehetőségeik hosszútávú sportokkal
A közelmúltban jelent meg a Balassagyarmaton élő Sztancsik József, nyugalmazott testnevelő tanár, edző könyve Magatartászavarok és korrekciós lehetőségeik hosszú távú sportokkal címmel. A témáról a napokban a Balassagyarmati Helytörténeti Gyűjtemény vendégeként beszélgetett a szerző és Klagyivik Klaudia, a Gyarmati Televízió szerkesztője.
A szerzőt mint pedagógust különösein érzékenyen érinti a magatartászavarok problémája. Szinte menetrendszerűen halljuk, hogy a gyerekek kezelhetetlenek, viselkedésük eltér az elvárásoktól, és főként negatív irányban. Ezeket az eltéréseket nevezzük magatartászavaroknak. A felmérések azt mutatják, hogy a kezeletlen magatartászavarok igen-igen nagy százalékban személyiségtorzuláshoz vezetnek, ez pedig már a társadalom egészét érintő probléma, hiszen a társas kapcsolatokon kívül jelentkezik a munkavégzésben is, súlyos esetekben pedig a viselkedés eléri a jogilag büntethető szintet.
Szervezetünkben a belső elválasztású (neuroendokrin) rendszer sok mindent meghatároz. Ez a finom egyensúlyi rendszer vegyi kódokat hoz létre, és ez határozza meg reakcióinkat, viselkedésünket. Ezeket a „vegyi kódokat” befolyásolják öröklött tulajdonságaink és a minket érő hatások, impulzusok. Más-más hatásra, vagy valamelyik szervünk nem megfelelő működésére a kódok megváltoznak, ha az összhang megbomlik, megbomlik a belső egyensúly is, ami magatartászavarokban nyilvánulhat meg.
A szerző 1997–1998-ban óvodás és iskolás csoportokkal (és mellettük kontrollcsoporttal) végzett felmérései azt mutatták, hogy már pár hónapos, heti háromszori pár perces aktív mozgás (séta, kocogás, futás, kerékpározás) is jelentős viselkedésbeli javulást eredményezett.
Nem mindegy, hogy milyen típusú sportot választ a magatartászavaros gyermek. A fegyelmezettséget kívánó küzdősportok szabályok közé szorítják a viselkedést, de ennek hatására a gyermekben levő feszültség inkább összenyomott rugóhoz fog hasonlítani. A küzdősportok, a birkózás, bokszolás, karate, vívás, labdajátékok esetében vibráló figyelemre, „kihegyezett” idegekre, magas szintű agresszióra van szükség. Olyan szintű töltésre, feszültségre, amit már a legjobban felkészültek sem mindig képesek maradéktalanul feldolgozni. Sztancsik József szerint minden sportok közül legszerencsésebb, leginkább gyógyító hatásúnak a hosszú távú ciklikus sportok mondhatók, ugyanis ezek az eddig ismertetett módon kiegyensúlyozott, viszonylag alacsony feszültségszinten érik el a kívánt szintű homeosztázis állapotát. Annál is inkább, mert mint azt megállapították, a feszültségmentesítés állapota nagymértékben hasonlít a relaxáció állapotához, márpedig köztudott, hogy a feszült, ideges, kapkodó, agresszív személyek egyik legjobb öngyógyító eljárása a relaxáció. A szerző kiemeli: a hosszú távú sportok egyensúlyban tartják a belső rendszert, nem növelik a belső feszültséget, a mozgás ciklikussága, monotonitása szinte gyógyszerként hat. Nem kell koncentrálni, odafigyelni a hirtelen változásokra, reakciókra, nem kell „készenléti” állapotban, feszültség alatt állni. Emellett a hosszú távú sportnál nincs meg a közösség visszajelzése miatti kudarcélmény. A hosszú távú sport megtanítja a szervezetet az ingerek szelektálására, helyre teszi az egyén önértékelését, fokozatosan megtanít összpontosítani és tartósan figyelni, jelentősen jobban tűri és nem feltétlenül kudarcként éli meg a sikertelenséget. Kiegyensúlyozottabbá válik a szellemi és fizikai teljesítőképesség, kifejezetten javul az állóképesség, nő a munkabírás, csökkenti vagy megszünteti a motoros nyugtalanságot. Ezen kívül magasabb szintre fejleszti a mozgáskoordinációt, lehetővé teszi a gyorsabb mozgást, komplexen hat a szociális érzékenységre, s nem utolsó sorban mindezen változás érzésén keresztül feltétlenül javítja az önbizalmat.
– Az eredmények értékelése után arra a következtetésre jutottam, hogy a hipotézisem helytálló és véleményem szerint lehetséges a magatartászavarok korrekciója a hosszú távú sportokkal – szögezte le Sztancsik József.
Szabó Andrea
Megjelent a Nógrád Megyei Hírlap 2012. február 17-i számában.
