Hangodi Lajos technikatörténeti előadása

Hangodi Lajos nyugalmazott hírközlőrendszer-tervező a Honismereti Kör összejövetelén kétrészes előadást tartott Balassagyarmat technikatörténeti örökségéről. Tavaly a vezetékes telegráfról, távíróról beszélt, idén a földfeletti vezetékes telephon, a telefon és a távbeszélő volt a témája.
2011-ben a vetítettképes előadásból az érdeklődők megismerhették azt az utat, melyet a hírközlés fejlődése a városban bejárt a kezdetektől napjainkig.
A hallgatóság megtudhatta, hogy az 1850-ben  megépült Pest – Vác – Verőce – Pozsony – Bécs közötti távíróvonal létrejötte fontos volt Balassagyarmat vezetékes távíróvonalának majdani építése szempontjából, mert keresztülhaladt Verőcén, az akkor Nógrád megyei településen. Évekkel később ezen a távíró póznasoron épült meg Pesttől Verőcéig a távíróvezeték, s erről a távíró póznasorról ágazott le a távíróvonal Verőcétől Balassagyarmat felé. 1866 fordulatot hozott Balassagyarmat hírközlésének történetében, ez az évszám jelenti a vezetékes hírközlés kezdetét. A korabeli tanácsülés jegyzőkönyve szerint ugyanis fölszólítás érkezett a város elöljáróságához: „B.Gyarmat és Szécsényig felállítandó telegraph vonalon B.Gyarmati állomáson szükséges két szoba és egy pitarból álló szállást és évenként 6 öl fát ki szolgáltatni a város közönsége felszólittatik.” Ez azt jelentette, hogy hamarosan telegráfkészülék kezdi meg működését: a hír ezentúl a villamos szikra sebességével érkezik. Ahhoz azonban, hogy működhessen a távírókészülék, hatalmas vezetéképítési munkát kellett elvégezni. A város távíróvezetéke Pestről a Magyar Királyi Főtávírda helyiségéből indult. A Pest – Verőce – Pozsony közötti vasútvonal mellett meglévő távíró póznasoron, Pesttől Verőcéig hajlított tartóvasakat, porcelán elszigetelőket és távíróvezetéket kellett építeni, Verőcétől Balassagyarmatig azonban egy egész távíróvonalat, több mint ezer távírópóznát, hajlított tartóvasat, porcelán elszigetelőt, és egy távíróvezetéket kellett kiépíteni az út mellett. Az út nyomvonalvezetése többé-kevésbé megegyezett a mai közútéval, azonban Vácról jövet Érsekvadkertet elhagyva Lőrinc pusztánál ez az út nem kanyarodott el balra, mint ma, hanem egyenesen haladt tovább a Szt. Lőrinczi puszta – Ráczok szállása – Galiba szállás – Nyíres szállás – Balassa Gyarmath nyomvonalat követve. Tehát a vác-kassai állami útvonal Verőce és Balassagyarmat közötti része mellett épült ki a távíróvonal 1866-ban. 1889-ben az akkori távírdaépítési kerület térképén már két távíróvonalat látunk a verőcei elágazástól Balassagyarmat felé. Az egyik Pestre, a másik Vácra futott be. A századelőn készült balassagyarmati képeslapokon és fényképeken felismerhető az épületek tetőzete fölötti tetőtartókon a környékbeli, mindössze hat-kilenc vezetékes távíró ellátását működtető távíró légvezeték. Az 1900-as évek elején a polgárok részéről elhangzott, újságok címoldalon írták: „Telefont a székvárosnak!” Az első törvényhatósági távbeszélő hálózat (távbeszélő vonalak a vármegye székhelye és a járási székhelyek között), Balassagyarmat – Losonc között 1905-ben épült meg. 1908-ban kiépült a távbeszélő vonal Balassagyarmat és a főváros között.
A vonalak a vasútállomásról indultak Losonc, Aszód felé, Ipolyszögtől a közút mellett a főváros felé. A járási székhelyekre a vonalak fokozatosan épültek ki: Szécsény, Gács, Fülek felé. További törvényhatósági távbeszélő vonalak vezettek Rétság, Szirák irányába.
A balassagyarmati távbeszélő hálózat az épületek tetőzetén acélcső tartón, acél kereszttartókon, porcelán szigetelőkön épült meg. A távbeszélő vonalak a vasútvonalak mellett hagyták el várost, mindhárom irányban. 1910-ben Balassagyarmaton 57, Losonczon 127, Salgótarjánban 47, Szécsényben 6, Gácson 6, Szirákon 3, Rétságon 3 előfizetőt tartottak számon. A törvényhatósági vonalak jellege átalakult közhasznú távbeszélő vonallá. A vonzáskörzetben 3 előfizető jelentkezésekor a postán távbeszélő központot telepítettek.
1910-ben a balassagyarmati polgárok részéről elhangzott, újságok leírták: messze van a posta, a távírda, a távbeszélő központ. 1910-ben a város vezetése önfeláldozó döntést hoz: a majd 70 éves város- (község) házat átalakítja postapalotának. 1911 tavaszán megállapodás született az épület bérbeadásáról, az éves bér 7.200 korona.
1912 őszén megkezdődhetett az épület átalakítása. 1912. október 1-jén megnyílt a posta, távírda, távbeszélő központ épülete.

Szabó Andrea

Megjelent a Nógrád Megyei Hírlap 2012. május 15-i számában