A Honismereti Kör kastélytúrája
2012. május 15-én bizony sokan sajnálták, hogy nem fértek be Szirtes Péter 58 fős panorámás buszába. Azok pedig, aki időben jelentkeztek, és nem betegedtek le – mint sajnálatosan éppen az a hölgy is, aki a kirándulás tematikáját javasolta –, reggel nyolckor a Polgármesteri Hivatal előtt gyülekeztek.
Első utunk Horpácsra, Mikszáth Kálmán kúriájához vezetett, mely 1906-ban az ifjabb Mikszáth tervei alapján épült. Most nem mentünk be a sokak által már ismert kiállításba, de körbesétáltunk a gyönyörű parkban, megnéztük Mikszáth Kálmán, Mauks Ilona és Nagy Iván mellszobrát, koszorút helyeztünk el az író emléktáblájánál, illetve csoportképet készítettünk, körbeülve és -állva a karos lócán üldögélő alakot.
Legközelebb az Alsópetény közvetlen szomszédságában elhelyezkedő Cser-tavaknál álltunk meg kis felfrissülésre. A mesterségesen felduzzasztott tó igazi horgászparadicsom lehet hétvégenként. Mi csak két, éppen pihenő botot láttunk, de a tóparti nádasban szerencsére felfedeztük a védett mocsári nőszirom élénksárga virágait. Ezután Keszegre tettünk kis kitérőt, ahol 2007-ben került magánkézbe a templom mellett álló, igen rossz állapotban lévő Huszár–Purgly-kúria. Ott jártunkkor az utcafronti homlokzat felújítása már elkészült. Összehasonlítva a mellette álló óvodaépülettel – mely eredetileg a kúriához tartozhatott –, szomorúan nagy kontrasztot tapasztaltunk.
Nézsán leparkolva megtekintettük az általános iskolának helyet adó gyönyörű sárga–fehér Reviczky-kastélyt, ahol kivételesen nem mi, hanem éppen a végzős diákok fényképezkedtek. Egy úriember javaslatára felsétáltunk a nemrég felújított kálvárián, s nem bántuk meg, igazán szép látványt nyújtott a temetőbe felkanyarodó, macskaköves sétálóút, melynek két oldalán helyezkedtek el a stációk. A domb tetején a váci kálváriához hasonló kör alakú építmény, a Szent Anna-kápolna fogadott minket, melyre íves lépcsősorokon mehettünk fel. Még tovább sétálva a temetőben az út két oldalán réges-régi sírokról ide helyezett, faragott illetve égetett agyag (kerámia) sírköveket csodálhattunk meg. Példamutató, ahogy a helyiek ily módon is megőrzik a régen éltek emlékét.
Legénd mindkét jelentősebb kastélya magánkézben van, ezért nem tudtuk őket alaposabban megszemlélni. Mindkettő a 18. század közepén épült, s mindkettő az építtető családról kapta nevét: Káldy-kastély és Nyáry-kastély. Vanyarcon még nem volt nyitva a könyvtárként üzemelő Dessewffy–Bánffy-kúria, ezért csak körbejártuk, megcsodáltuk, miközben a mellette álló iskola-épületből a gyerekek minket „csodáltak”. Mivel a Sziráki Kastélyszálló elárvultan, bezárt vendéglátóipari egységekkel fogadott, rövid parkbeli séta után átrándultunk Bér-Virágospusztára az Andezit Szállóhoz, ahol némelyek a koffein-, némelyek pedig a szénhidrát-hiányukat elégítették ki. Ez utóbbit szerették volna a körülöttünk tébláboló pónilovak is, némelyiket bizony úgy kellett arrébb hessegetni, hogy a kávéhoz kapott kockacukrot vagy a kézben tartott jégkrémet ne csenje el. A fogadó körül foltos indián lovakat, tevéket, messzebb rengeteg birkát láthattunk, kerítés mögött feltűnt egy pár emu is, egyikük hagyta, hogy tökéletes portrét készítsek róla. Némi nézelődés után megérkezett az időközben „riasztott” házigazda, Maczó László, aki nagy lelkesedéssel mutatta meg csoportunknak az egyik épületben berendezett kiállítást, ahol gyönyörű, régi bútorokat és használati tárgyakat csodálhatott meg csoportunk. Az épület falán dr. Lázár Andor, Magyarország 1932–38 közötti igazságügy-miniszterének emléktáblája látható.
Eme nem várt kiállítás-vezetésnek csak egyetlen hátránya volt: legnagyobb sajnálatunkra nagyon eltelt az idő. Az önkormányzati tulajdonban lévő kisterenyei Gyürky–Solymossy-kastélyt már csak kívülről tudtuk megnézni, így lemaradtunk id. Szabó István szobrászművész kiállításának megtekintéséről. Vigasztalásul körbesétáltunk a még most is szép angolparkban, és fájó szívvel ültünk fel a buszra, mert tudtuk, hogy onnan már csak Balassagyarmaton szállunk le. Sofőrünk viszont nem kímélve buszát úgy vezetett, hogy este fél hétre biztonsággal megérkeztünk, és herencsényi társunk is elérte a hazafelé induló csatlakozást.
Könyvtárunk megköszöni a résztvevőknek, hogy minden kirándulásra a legnagyobb lelkesedéssel jelentkeznek, Kovács Ferenc tanár úrnak pedig azt, hogy ismét magas színvonalon kalauzolta társaságunkat!
Ács Zsuzsanna
