Helytörténeti Gyűjtemények
Sorozatunkban a Balassagyarmat régi képeslapokon c. album tematikáján haladunk végig azzal a különbséggel, hogy az egyes állomásainkon nemcsak a kötetben szereplő szöveget és képeket közöljük, hanem lehetőleg minél több, különböző korokból származó képanyagot is.
Ezúton köszönjük, ha valaki egyéb régi képanyagot ajánl fel a gyűjteménynek.
24. A mai Városháza
Balassagyarmaton az 1843-as nagy tűzvészben leégett az 1738-ban épült városháza. Helyére újat építettek, majd 1909-ben a város megvásárolta a vármegyeházától kelet felé, a Kender – ma Madách – utca sarkán álló emeletes Magyar Király szállót, az egykori kaszinó épületét, hogy helyére megint új városházát építessen.
(Az épület 1895-re annyira leromlott, hogy a kaszinó igazgatósága új otthont keresett. Schwarcz Ignác tulajdonos átalakíttatta a kaszinóépületet, s még ugyanazon év decemberben megnyitotta a Magyar Király szálloda, vendéglő és kávéházat, melynek emeletén tizennégy, majd húsz szoba állt a szállóvendégek rendelkezésére.)
A Magyar Király szálló 1912-ig szolgálta a vendégeket. A vásárláskor a város átvette a tulajdonos Schwarcz Mórtól Lusztig Vilmos bérleti ügyét is, aki 1912-ig kötött szerződést a szálló üzemeltetésére. 1912-ben a város megbízta Wälder Gyula műépítészt az új városháza tervezésével, de a monumentális terv pénz hiányában nem valósult meg. A végleges terveket Magos (Munk) Dezső készítette és a kivitelezést is ő végezte. Az épület nem került elbontásra, csak átalakították.
1914 augusztusában így írt a Nógrádi Hírlap: „A városházán … az emeleten dr. Hermann Károly főbíró és Kosztolányi Gyula főjegyző … a földszinten a pénztár, a rendőrség és a többi hivatalok. Igen impozáns részlete a nagy tárgyalóterem s a széles utcai erkély, mely hazafias tüntetések alkalmával igen alkalmas lesz szónoklatok tartására. A hadiállapotra való tekintettel az átköltözködés minden ünnepség mellőzésével történt.”
Az 1886. évi XXI. tc. alapján Balassagyarmat, Nógrád megye székhelye elvesztette mezővárosi rangját. Az 1890-es évek elején vita folyt Balassagyarmat és Losonc között a megyeszékhely kérdésében, mert Losonc rendezett tanácsú város volt, Gyarmat pedig csak község. Az 1920-as évek elején a rendőrség elhelyezése miatt emeletráépítéssel tervezték a városháza bővítését a Madách utcai oldalon. A belügyminiszter Magos (Munk) Dezsőt bízta meg a terv elkészítésével. 1923-ban Balassagyarmat elnyerte a „rendezett tanácsú város” címet. Mire a városháza bővítése 1927-ben megtörtént, városi rang miatt a hivatal igényt tartott az épület egészére. Ezért megváltozott a korábbi elképzelés, s most már önálló csendőrségi és rendőrpalotát szándékoztak építeni a Scitovszky – ma Bajcsy-Zsilinszky – utcában. (Ez az évtized végére el is készült.)
Falán 1922-ben avatták a csehkiverés emléktábláját, melyet 1945 után megfordítottak, és hátán új szöveggel, díszei nélkül rögzítettek a falra. 1991-ben kibontották, és visszafordították. A táblát övező díszeket 1994-ben készítették el újra, és helyezték el a falon.
Sorozatunkban a Balassagyarmat régi képeslapokon c. album tematikáján haladunk végig azzal a különbséggel, hogy az egyes állomásainkon nemcsak a kötetben szereplő szöveget és képeket közöljük, hanem lehetőleg minél több, különböző korokból származó képanyagot is.
Ezúton köszönjük, ha valaki egyéb régi képanyagot ajánl fel a gyűjteménynek.
23. Az Egészségház és elődjei
A mai Egészségház, illetve elődjeinek története a 18. századig nyúlik vissza.
1746-ban a város földesurai, Balassa Pál és Zichy Ferenc grófok katolikus iskolát építtettek a főutcán. A szalmafedeles épület 1774-ben leégett, a tanulókat átmenetileg a vármegyeháza helyén lévő kaszárnyában helyezték el. „Ebben az időben az iskola vegyes jellegű volt, tót nyelven tanított benne a kántortanító és segédje.” – írta Wagner István a Nógrádvármegye népoktatásának történetében. Bár ekkor újraépítették az intézményt, az 1830-as évekre jelentős felújításra szorult.
1834 nyarán készült el a Nemzeti Iskola. Az építés hátterében a magyar nyelv hivatalos használatát elrendelő 1830. évi VIII. törvény, illetve az 1831-ben létrejött Nógrádvármegyei Nemzeti Intézet állt: az iskola a betelepített lakosság magyarrá válását szolgálta. Két tanteremmel nyílt meg, s benne a magyar nyelv mellett még tótul is tanítottak. A lánygyermekek oktatására segédtanítót alkalmaztak. 1850-ben már három tanterme volt az iskolának. 1860-tól csak fiúiskola, 1864-ben négy tanteremmel és négy tanítóval működő főelemi iskolává minősítették. Az 1900-ban megjelent Nógrádvármegye népoktatásának története szerint „az iskola tanszerekkel, könyvtárral és faiskolával el van látva. Tanulóinak tízévi átlagos száma 160. Tanítási nyelve magyar.” 1903-ban egy iskolaszéki gyűlésen vetődött fel, hogy indokolt lenne az egyre szűkebbnek bizonyuló épületre emeletet húzni. Bizottságot alakítottak, amely tanácskozott a szakemberekkel, azonban Hottovinszky Károly plébános 1905 januárjában bekövetkezett halála után a bővítés ügye lekerült a napirendről. Az új plébános, Jeszenszky Kálmán 1906-ban tárgyalt először a bővítésről az iskolaszékkel. Manóssy Alajos építésszel tervet készíttettek a renoválásra, illetve új iskola építésére is, azonban a templom felújítási munkálatai miatt elhalasztották a bővítést.
1909 márciusában Mohácsy László építész a Nemzeti Iskola problémájának megoldására háromféle tervet és költségvetést készített, melyek közül azt a változatot fogadták el, hogy a főutcai telket értékesítik, s a templomkertből kiszakított telekre felépítik az öt tantermes, igazgatói és tanítói lakással kiegészített új iskolát. Áprilisban megérkezett a jóváhagyás a főegyházmegyétől, s a Nógrádi és Honti Híradóban rövidesen megjelent a hirdetés: „A bgyarmati r. k. hitfelekezet tulajdonát képező Nemzeti Iskola egészben vagy részben eladó. Bővebb értesítést ad a plébánia hivatal.” Az új, Templom – ma Szabó Lőrinc – utcai épület kivitelezését Magos (Munk) Dezső végezte, 1910. május 11-én szentelték fel. 1911-ben az iskolaszék kezdeményezte, hogy márványtáblán örökítsék meg a „Nemzeti iskola tradícióját”, a tábla ma is megtalálható az intézmény előcsarnokában. Az államosítás után II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolaként funkcionált. A rendszerváltozás után az egyház visszakapta az épületet, melyben ma a Szent Imre Keresztény Általános Iskola, Gimnázium és Szakképző Iskola működik. A fotók 1910 körül készültek.
Az elbontott Nemzeti Iskola helyén 1912-ben már a Nemzeti Szálló impozáns, emeletes épülete emelkedik, melyben huszonöt szoba szolgálta a vendégek kényelmét. A szálloda mellett nyitott bejáró vezetett az udvarra, ahol az 1930-40-es évek nyárestéin Rekett, azaz Baranyi Dezső cigányprímás zenekara játszott. Étterme és kávéháza 200-200 vendég befogadására volt alkalmas. Vendégeit taxival hozatta be a vasútállomásról, a taxiállomás a szálloda mellett, a távolsági autóbuszjáratok megállója pedig közvetlenül az épület előtt volt. „A szálló magas, tágas, díszes, kovácsoltvas kapujánál állandó jövés-menés volt. A szálloda egyensapkás portása mindig ott járkált. A bejárati ajtó után következtek a kávéház nagy, fényes kirakatai, melyek mögött a kis asztaloknál majdnem mindig ültek idősebb úriemberek, kereskedők. Télen csak a bentieket lehetett látni, de nyáron a járdán is volt fehér vasrácsos kerítéssel elrekesztett terasz, ahol szintén tereferélő öregurak ültek. Ennek a kerítésnek a tetején deszkákból készített ládákban muskátli meg petúnia virágzott, s a nyári estéken illatozott.” – írta id. Vojtkó István. A közönség megnyerésére művészesteket is rendeztek. Az épület ma az úgynevezett Egészségház, benne orvosi rendelők működnek.
Sorozatunkban a Balassagyarmat régi képeslapokon c. album tematikáján haladunk végig azzal a különbséggel, hogy az egyes állomásainkon nemcsak a kötetben szereplő szöveget és képeket közöljük, hanem lehetőleg minél több, különböző korokból származó képanyagot is.
Ezúton köszönjük, ha valaki egyéb régi képanyagot ajánl fel a gyűjteménynek.
22. Kis üzletsor a zárda és a Nemzeti Iskola/Nemzeti Szálló között
Olvassuk el, mit ír Vojtkó István az 1941-es évről.
A zárda emeletes épülete után egészen a Nemzeti Szállóig földszintes épületsor következett. A zárda felőli első üzlethelyiség Schwartz Áron izraelita férfiszabó úri és egyenruha szabósága volt. Ez után kettős kapubejárat következett, majd két portált magába foglalva a Selmeczy cukrászda. Nagy, üveges kirakatával, hangulatos, elegáns berendezésével ez volt a város legelőkelőbb cukrászdája. Bentről finom sütemények illata áradt az utcára. Jobb oldali része kisebb volt, itt fehér márványlapos asztalkák, piros plüsshuzatú székek nyújtottak kényelmes helyet a betérőknek. Az üzlet bal oldali része mélyen befelé nyúlt. A kirakat mellett, a bejárattól balra pult, mögötte polc volt. Itt is márványlapos asztalkák kínáltak helyet a betérőknek, támla nélküli székekkel. Ebben a cukrászdában fekete ruhás, fehér kötényt és fehér, pártaszerű főkötőt viselő kisasszonyok szolgálták ki a vendégeket. A két helyiségben harmincan foglalhattak egyszerre helyet, de nyáron, a járdára kirakott asztalokhoz – melyek fölé vászon napellenző rolót húztak – még huszonnégyen tudtak leülni. Az egykori leírás szerint Selmeczy Árpád cukrászmester kiváló fagylaltjai országos hírűek voltak.
A cukrászda utáni keskeny üzlethelyiség a „géperejű bérkocsisok”, azaz a taxisok tartózkodási helyeként szolgált. A gépkocsik éppen itt, a Selmeczy cukrászda és a Kutasy drogéria előtt parkoltak. Ebben az időben a Garam fiúk két gépkocsival, Kristóf Zoltán és János ugyancsak kettővel, a Barza fiúk és Rigó János egy-egy kocsival voltak a standbeli taxisok. A régi Magomobilokat ekkor már Opel Olympia és Kadett, valamint Ford Taurus autók váltották fel. A taxisok által közösen bérelt kis üzlethelyiségben a tartózkodásukra alkalmas székek, asztal, kályha képezték a berendezést, és telefon is volt beszerelve. Az utcára nyíló üvegajtóra, a függöny fölé Opel Kadett és Hanomag kocsikat ábrázoló színes képeket akasztottak, és egy táblát, melyen nagy betűk hirdették: Taxi-állomás. A taxisok nem csak itt, a főutcai standon várták a fuvarokat. Minden vonatérkezéshez kiment két-három autó a vasútállomásra, ahol a hordárok, a Kaszinó és a Nemzeti Szálló londinerei biztosították a kuncsaftokat a taxisok részére. Általában a városba érkező kereskedők, tisztviselők, üzletemberek vagy a kórházba igyekvők vették igénybe szolgálataikat, ezenkívül az esküvők, keresztelők állandó fuvarosai is ők voltak.
A taxisok helyisége után egy borbélyüzlet következett, mely előtt sárgaréz tányért himbált a szél. Ez után egy zöldre festett nagykapu kitárt szárnya engedett bepillantást az udvarba, ahol jobbra az Elite fotó cégnevet viselő fényképészműtermet találhattuk. Az udvarra néző, sokszemes ablakokkal ellátott műterem volt abban az időben a város legfelkapottabb fényképészete. A nagykapu fölötti Elite fotó felirat folytatását képező, falra szerelt kirakatban az ott készült képekből tettek ki néhány tucatnyit. Ezek között a háború kezdete óta egyre több, a frontra indulás előtt családjával együtt fényképezkedő katonát lehetett látni, de egyúttal esküvői hirdetőtáblaként is működött. Az esküvői képek nagy részét ugyanis ebben a műteremben készítették, és a szertartás után néhány nappal a kirakatba tették. Az erre járók innen szereztek tudomást arról, hogy kik kötöttek házasságot az utóbbi időben. Ilyen kisvárosban az effajta kommunikáció nagy jelentőséggel bírt.
A földszintes üzletsor utolsó tagja az emeletes Nemzeti Szálló melletti Kutasy-féle drogéria volt két modern, nagyméretű kirakattal, a bejárat két oldalán hajlított üvegekkel. A nagy kirakatüvegeken keresztül látni lehetett a bolt belsejét is, mely csillogott, ragyogott. Belül fekete-fehér kockás, mozaiklapos burkolat, üveggel borított pultok, polcok tették vonzóvá, elegánssá. A bal oldali kirakatban az általában drogériákban tartott szappan-, kölni-, rúzs- és púderféleségek, egyéb vegyi szerek, a jobb oldali kirakatban növényvédőszerek és állat tápszerek, valamint sportszerek voltak igen szépen kiállítva. A két ajtó melletti, hajlított üvegű, kis kirakatokban kaptak helyet az üvegből készült karácsonyfadíszek, gömbök, csengők, kis házak, madarak, pávák, galambok.
A drogériát 1904-ben alapította Kutasy Dániel. Fia, Kutasy István – aki a balassagyarmati gimnázium után a keszthelyi gazdasági főiskolát végezte el – 1927-ben, atyja halála után vette át az üzlet vezetését. Ez a drogéria 1944. december 9-ig „élt”, ugyanis akkor belövés következtében a benne lévő vegyszerek tüzet fogtak, és az egész gyönyörű üzlet leégett. Csak a csupasz, kormos falak maradtak meg.
A háború után a Kutasy drogéria helyén utcafrontjára kerítést építettek. 1971-ben már építették a pártházat.
Sorozatunkban a Balassagyarmat régi képeslapokon c. album tematikáján haladunk végig azzal a különbséggel, hogy az egyes állomásainkon nemcsak a kötetben szereplő szöveget és képeket közöljük, hanem lehetőleg minél több, különböző korokból származó képanyagot is.
Ezúton köszönjük, ha valaki egyéb régi képanyagot ajánl fel a gyűjteménynek.
21. Visszatérés a főutcára – A zárda
A város középkori főutcája – a pest–losonc–kassai országos út részeként – a vár területén belül elhelyezkedő óvároson keresztül vezetett. A török kor után a település déli irányban terjeszkedett, ennek megfelelően a forgalom is dél felé tolódott. A főút a 18. században került mai helyére. Sok néven szerepelt – főutca, Piac, Nagy, Szécsényi utca – míg 1906-ban hivatalosan a Rákóczi fejedelem útja elnevezést kapta. 1888–89-ben kikövezték a főutcát. Csak 1900-tól tértek rá az egyes utcák önálló házszámozására, mindig a főutca felőli végüktől kezdve azt.
A fejlődő település házfalait sokáig „ékesítették” a felragasztott apróhirdetések. Ennek kiküszöbölésére a város az ajánlkozó Hollósy Gézával kötött szerződést, aki 1909 májusára több helyütt „hirdetési oszlopot” állított fel. „A város ez által új alakot nyer, s szépészeti szempontból is csak előnyös, hogy végre a lakóházak megszabadulnak az elcsúfító falragaszoktól” – írta a Nógrádi és Honti Híradó.
Leánynevelő intézetek az 1830-as évektől működtek városunkban. A zárda elődje a Braun őrnagy özvegye által 1841-ben alapított katolikus nőnevelő, mely a Kistabán – ma Kossuth Lajos – utcában volt. 1846-ban Kopácsy József hercegprímás a Horváth Károly-féle házat ajándékozta nekik a Kolostor utcában (ma Deák Ferenc u. 4.). Braunné halála után Scitovszky János hercegprímás az intézményt zárdává alakíttatta és 1851-ben az angolkisasszonyokra bízta. A bíboros 1857-ben megvásárolta számukra Szerémy Antal 1840-ben épült főutcai házát, melyet átépítése után, 1858-ban Mészáros Imre vadkerti esperes szentelt fel. 1880-ban a Paulai Szt. Vincéről elnevezett szatmári anyaház irgalmas nővérei vették át az iskolát. A leánynevelő intézet bentlakásos volt, csak a főutcára költözés után vált nyilvános iskolává, mely minden tanköteles leányt felvett. Ekkortól a növendékek bentlakókra és bejárókra oszlottak, s elkülönítve oktatták őket.
A tanítás kezdetben német és magyar nyelvű, majd a nyilvános, hatosztályos leányiskola tannyelve a magyar lett, ahonnan az államosításig közel tizenötezer tanuló került ki. A zárda tágas udvarát 1938-ban beépítették: Illés Mihály és Papp József építőmesterek öt tantermes, új, emeletes iskolát emeltek. Az intézmény az államosítás után is az oktatásügyet szolgálta mint kollégium majd általános iskola. A rendszerváltozás után, az egyházi javak visszaszolgáltatása során a Keresztény Általános Iskolához került, mely Szent Imre nevét vette fel. „Az intézeti kápolna nem tartozik a plébánia joghatósága alá. Ott tartatik ciborium [áldoztató kehely] és szentségtartóban oltári szentség. Meghívás következtében ott is misézünk. Apáczákat gyóntatni csak külön meghatalmazás folytán szabad. Ezt a rendes páter távollétében, vagy a felügyelő Esperes nem létében adja az ordinarius. A lánykák itt szoktak áldozni. Fisharmoniumukat különös ünnepélyek alkalmával kikölcsönzik.” – írta Zádori (Dräxler) János balassagyarmati káplán 1863-ban kelt feljegyzésében, melyet a plébánia irattárának anyagából közölt Reiter László.
„A sarki lakóház két lépcsőn elérhető kiskapuval zárult, majd magas téglakerítés következett. Közepén kétszárnyas nagykapu volt, a katolikus lányiskola, az általunk zárdának nevezett tanintézet udvarának kerítése. Az udvarban állt az iskolaépület. Az emeleti szobákban laktak az apácák, akik tanítónők voltak, de az apácarend tagjaként fejükön keményített fehér fityulát, főkötőt viseltek, s fekete, földig érő ruhában jártak. 1941-ben az épület földszintjén modern üzletsor foglalt helyet, az ún. »Munka Szövetkezet« boltja. Az első részben a büfé, a középsőben a fűszer- és csemegebolt, a harmadik üzletmezőben pedig az illatszertár és játékbolt kapott helyet. Abban az időben újdonságnak számított a kirakatok fölötti neonbetűs felirat, mely esténként piros és fehér fénnyel világított. Különösen szép látványt nyújtott a karácsony előtti havas időben, alatta az ünnepi pompával berendezett kirakatokkal.” – írta id. Vojtkó István visszaemlékezésében
Az épület a második világháború után kollégium, a rendszerváltás óta pedig újra a katolikus egyház tulajdona, a Szent Imre katolikus iskola egyik épülete.
Sorozatunkban a Balassagyarmat régi képeslapokon c. album tematikáján haladunk végig azzal a különbséggel, hogy az egyes állomásainkon nemcsak a kötetben szereplő szöveget és képeket közöljük, hanem lehetőleg minél több, különböző korokból származó képanyagot is.
Ezúton köszönjük, ha valaki egyéb régi képanyagot ajánl fel a gyűjteménynek.
20. A Bajcsy-Zsilinszky utca a laktanyától a vármegyeházáig – a kimaradt épületekkel
Előző összeállításunkban az Otthontelep környékét jártuk be. Most nézzük meg, mit láthatunk még az eddigieken kívül, ha az egykori Scitovszky utcán visszasétálunk a főutcára. Az utolsó épület, amivel foglalkoztunk, Kőhalmy Elek 1931-ben megnyitott gyógyszertára volt az Aradi utca sarkán.
Az Aradi és az Ady Endre utca közti területet a laktanya foglalja el.
A Magyar Királyi Államrendőrség szervezete Balassagyarmaton 1920 óta állt fenn. 1929-ben Magos (Munk) Dezső építette az államrendőrségi és csendőrségi palotát. Az elkészült épület Scitovszky – ma Bajcsy-Zsilinszky – utcai része a Laktanya – ma Ady Endre – utcai sarokig a rendőrség, onnan – ahol az épület körívesen fordul – a Laktanya utcai szakaszon a csendőrség székháza volt. Ide költözhetett a rendőrség a városházáról és a Stefánia Szövetség Madách utcai épületéből, a csendőrség korábbi, a mai Kossuth Lajos és Ady Endre utca sarkán álló székházából, valamint több, addig magánházban és középületben lakó tiszt, enyhítve ezzel a város lakásproblémáit.
Évtizedeken keresztül, 1996-ig itt működött a rendőrség, és 1951-től a laktanyával összeépített létesítményben a Balassagyarmati Határőr Kerület, majd Határőr Igazgatóság, melynek funkciója 2007-ben, a schengeni megállapodáshoz és övezethez csatlakozáskor szűnt meg.
1903-ban kezdődött a város járdáinak aszfaltozása, mely viharos gyorsasággal lett népszerű a lakosok körében. Az 1908-as állomásbővítéssel egyidejűleg megkezdődött a vasúthoz vezető utak kikövezése is, ez 1911-re fejeződött be. A jelentősebb utcák városias jelleget öltöttek, a lakosoknak nem kellett száraz időben a por-, esős időben pedig a sártengerrel megküzdeniük.
A villasor épületei, egységes utcaképe Balassagyarmat büszkesége. A felvétel az art deco stílusban épült Buday–Plichta-házat mutatja, művészi kovácsoltvas tetődísszel, különleges mintázattal kirakott cseréptetővel. Dr. Plichta Soma losonci orvos az elsők között vásárolt telket az Otthontelepen, az épület az Aninger-ház után néhány hónappal készült el. Fia, dr. Buday-Plichta Barna Nógrád vármegye tiszteletbeli főjegyzője, árvaszéki ülnök, 1909–10-ben a Nógrádi Hírlap, majd a Nógrád című hetilap szerkesztője. A család kettős nevét Buday Nándor budatini ügyvédtől nyerte, aki 1886-ban örökbefogadással ruházta át nemességét és nevét a Plichta-fiúkra: Aladárra, Barnára és Kornélra. E házban lakott a húszas évektől dr. Málnássy Ferenc katonaorvos, sebész, akinek itt született Ferenc fia repülő főhadnagyként a II. világháború hősi halottja lett. E házban élt az 1940-es évektől 2014-ig dr. Krekó József sebész főorvos. A ház napjainkban új tulajdonost kapott, remélhetjük sorsa jobbra fordulását.
A vasútállomás felől érkezve a Palóc liget bejárójának bal oldalán áll az Aninger-ház. Aninger László kereskedő, földbirtokos, virilista, ügyvédi kamarai tag korábban a Deák Ferenc utcában lakott családjával. 1904 októberében, a villába költözés után özvegyen maradt gyermekeivel: Lászlóval, Saroltával, Klárával és Jolánnal. Családja összetartásában öccse szintén korán özvegységre jutott felesége támogatta. A nagy család belakta a hatalmas villát, melyet a II. világháború után államosítottak. A társasházat az elmúlt években kiürítették, majd kívül felújították, jelenleg közösségi célú felhasználására vár. A ház oldalán téglalap alakú reliefet látunk. Ezt nemrég Petró György balassagyarmati szobrászművész időt álló anyagból újra elkészítette.
Sorozatunkban a Balassagyarmat régi képeslapokon c. album tematikáján haladunk végig azzal a különbséggel, hogy az egyes állomásainkon nemcsak a kötetben szereplő szöveget és képeket közöljük, hanem lehetőleg minél több, különböző korokból származó képanyagot is.
Ezúton köszönjük, ha valaki egyéb régi képanyagot ajánl fel a gyűjteménynek.
19. Vasútállomás
1846. július 15-én megnyílt Pest és Vác között az első magyar gőzvasút. Az Osztrák–Magyar Államvasúti Társaság 1886-ra Párkánynánától Ipolyságig kiépítette a vaspályát, majd 1890-ben hozzákezdett az Ipolyság – Balassagyarmat szakasz munkálataihoz. 1891. augusztus 15-re, a vonal ünnepélyes megnyitására államosították az OMÁVT magyarországi vonalait, így az a Magyar Királyi Államvasutak üzemeltetésében indult meg. A szabványterv szerint felépült indóház már az átadáskor kicsinek bizonyult, ezért egy-két év múlva mindkét oldalán rövid szárnnyal bővítették. A Nógrádmegyei Helyiérdekű Vasút Részvénytársaság 1896. augusztus 15-én megnyitotta az Aszód – Balassagyarmat, december 1-jén pedig a Losonc – Balassagyarmat vonalat. A Vác – Drégelypalánk és a Diósjenő – Romhány szárnyvonalat a Duna–Ipoly-völgyi Helyiérdekű Vasút Társaság 1909. július 11-én adta át az utazó közönségnek.
1907-ben a város képviselőtestülete kérelmezte az állomásépület bővítését, melyet a MÁV igazgatóság jóváhagyott. 1908-ban az építmény két földszintes szárnnyal és fedett peronnal bővült, ezzel megoldódott a váróterem és a pénztár elhelyezése. 1909-ben bevezették a villanyt, 1911-ben pedig Barok Sándor megnyitotta vendéglőjét. 1923-ban a rendezett tanácsú város a MÁV budapesti üzletvezetőségéhez fordult, hogy megyei székhely rangjához méltó állomásépületet emeljenek Balassagyarmaton. 1924-ben elkészültek a tervek, elkezdődött az építkezés, 1925 nyarán átadták a kibővített épületet, melyben az emeleteken szolgálati lakások és vendégszobák, a földszinten várótermek és étterem várták az alkalmazottakat és az utazóközönséget. A 20. század első évtizedében megindult a város déli irányú kiépítése, ezért 1916-ban a város a vasúti igazgatósághoz fordult, hogy építsenek a pályatest felett egy felüljáró gyaloghidat, de ez csak 1929-ben valósult meg. Az állomásépület az 1944. december 9-re virradó éjszakai bombázás során az előtte álló lőszeres kocsik felrobbanásakor kigyulladt és leégett.
Sorozatunkban a Balassagyarmat régi képeslapokon c. album tematikáján haladunk végig azzal a különbséggel, hogy az egyes állomásainkon nemcsak a kötetben szereplő szöveget és képeket közöljük, hanem lehetőleg minél több, különböző korokból származó képanyagot is.
Ezúton köszönjük, ha valaki egyéb régi képanyagot ajánl fel a gyűjteménynek.
18. Az Otthontelep és környéke, Ady Endre utca, református templom
Az Otthontelep kialakításakor a régi vásárteret szabályos lefutású, a Scitovszky – ma Bajcsy-Zsilinszky – utcával párhuzamos utcákra osztották fel. A telep főutcája az azt észak felől határoló, széles Andrássy – ma Ady Endre – utca lett, ahol a 19-20. század fordulóján míves házak sora nőtt ki a földből. A telepet keletről a Scitovszky utca, délről a Vasút és a Balázs Ferenc – 1959 óta összevonva Benczúr Gyula – utca, nyugatról a vásártér határolta, „főtere” pedig a közepén kialakított Madách tér – ma Hősök tere – lett, ahol 1937-ben avatták fel a 16-os honvéd szobrát.
Főként a Scitovszky – Bajcsy – utcán közlekedtek azok, akik a vasútállomásról a városba akartak jutni. Őket és az Otthontelepen élőket szolgálták ki többek között azok a kereskedők, akik ebben az utcában nyitottak üzletet, és akiknek boltját a bemutatott képeslapok is megörökítették.
Az Ady Endre utcában álló református templom 1904-ben épült.
„A b.-gyarmati ev. ref. hívek, hogy, hogy nem a diósjenei egyház fíliáját képezik … A hívek anyagilag is gyarapodnak, amióta ügyöket és a szervezés nehéz munkáját Zeke Kálmán, a balassagyarmati királyi járásbíróság vezetésével megbízott kir. táblai bíró vette kezébe. Zeke Kálmán úr, a b.-gyarmati kálvinisták atyamestere és gondnoka mindent elkövet, hogy szervezze B.-Gyarmaton a ref. egyházat, s egyelőre imaházat létesítsen. Az ő szorgalmának tulajdonítható, hogy a hívektől s egyes pereskedő felektől már eddig 1086 frt 23 krt gyűjtött össze s gyümölcsözőleg kezelteti az itteni pénzintézetekben. Az összeg gyarapításához nagyban hozzájárul id. Fáy Albert szügyi földbirtokos úr, aki évenként legkevesebb 50 frtot áldoz a kálvinista missióra. A hívek a pünkösd hétfői isteni tisztelet után közgyűlésileg elhatározták, hogy az imaház telkéül az Otthontelepen megszerzik az Aninger László-féle telket.” – számolt be a Nógrádi Lapok és Honti Híradó 1898. június 5-i száma. Zeke Kálmán 1901. október 12-én 330 négyszögöl területet vásárolt, s mivel ez kicsinek bizonyult, kérelmére a város 1902. május 5-én még 347 négyszögölnyi telket adományozott az előző mellett templom, paplak és iskolai célokra. 1904. május 15-én Szeghő (Sztancsik) Lajos építésszel szerződést kötöttek az általa tervezett templom és egy négyszobás bérház építésére. A június 12-i újság híreli, hogy a bérház már tető alatt van, s október elsejével bérbe vehető. Szeptember 4-én értesít a sajtó, hogy a templom tetejére felkerült kakasnak „már ott ékeskedik a kálvinista torony hegyében lelógó mérges begye, fennálló farka és taréjja, hirdeti mivoltát, és annak a maroknyi hívőből álló hitfelekezetnek akarat erejét. Ha nem volna czinkből, talán még kukorikolna is, annyira élethű; így azonban csak büszke állása jelképezi a »magyar vallás« elveit. Az anyag, melyből teremtetett, évszázadokig képes lesz daczolni eső-, jég-, szél- és viharral. Igen sokan nézték az életveszélylyel járó elhelyezését, adja az Isten, hogy leestét, pusztulását soha senki se lássa.”
Sorozatunkban a Balassagyarmat régi képeslapokon c. album tematikáján haladunk végig azzal a különbséggel, hogy az egyes állomásainkon nemcsak a kötetben szereplő szöveget és képeket közöljük, hanem lehetőleg minél több, különböző korokból származó képanyagot is.
Ezúton köszönjük, ha valaki egyéb régi képanyagot ajánl fel a gyűjteménynek.
17. Palóc Múzeum
Az 1891-ben alakult Nógrádvármegyei Múzeum Társulat alapítója, Nagy Iván történész-genealógus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja végakaratának megfelelően, teljes vagyonának értékesítésével jött létre a múzeum épülete. 1914-ben készült el az Erzsébet-ligetben Wälder Gyula műépítész tervei alapján, Farkas Mihály építőmester kivitelezésében. (A társulat gyűjteménye kezdetben a törvényszék helyén álló Gabonyi-házban kapott helyet. A helyi lapok gyakran számolhattak be a társulat gyűjteményének gyarapodásáról, ennek oka a múzeumügy iránt lelkes lakosság ajándékozási kedve volt.)
A háborús események, majd a helyreállítás nehézségei miatt a kultúrpalotát csak 1931-ben nyitották meg a nagyközönségnek. 1932-ben itt nyílt meg az ország első „szabadtéri néprajzi múzeuma” az épület mögött, 1933-ban pedig előtte kapott helyet az Országzászló. Az általános gyűjtőkörű múzeum néprajzi gyűjteménye az 1930-as évektől jelentősen gyarapodott. A II. világháború idején az épület és gyűjteménye sok kárt szenvedett, a múzeum csak 1949-ben nyílt meg újra a közönség számára. 1950-ben, az államosításkor kapta a Palóc Múzeum nevet.
1963-ban létrehozták a megyei múzeumi szervezeteket. Nógrád megyében Balassagyarmat lett a központ, majd 1970-ben Salgótarján. A gyűjtemények profiltisztítása (1971) után Balassagyarmaton csak a néprajz maradt, egyéb gyűjteményeit a megye különböző szakmúzeumaiba osztották szét.
Látványtárát 2011-ben földalatti toldással hozták létre. 2013-tól az intézmény a Magyar Nemzeti Múzeum tagintézménye.
Sorozatunkban a Balassagyarmat régi képeslapokon c. album tematikáján haladunk végig azzal a különbséggel, hogy az egyes állomásainkon nemcsak a kötetben szereplő szöveget és képeket közöljük, hanem lehetőleg minél több, különböző korokból származó képanyagot is.
Ezúton köszönjük, ha valaki egyéb régi képanyagot ajánl fel a gyűjteménynek.
16. Palóc liget
Az Erzsébet-liget kialakítása és fásítása 1897-ben, az Otthonteleppel együtt kezdődött. Megtervezését 1897-ben Kondor Vilmosra bízták, ő azonban egy rágalmazás miatt visszalépett (sajnos a ligetben 1997-ben felállított emléktábla így téves információt közöl). 1899-ben Petz Ármin készítette el a terveket. Először „gyermekkertnek”, majd „népkertnek” nevezték, mulatóhelyet, Madách-szobrot, színkört és artézi kutat álmodtak bele. Az 1898 szeptemberében meggyilkolt királyné tiszteletére nevét a közönség óhajára Erzsébet-ligetre változtatták.
Kialakításakor megtartották a terület természetes domborzatát, benne több mint negyvenféle fa és cserje sok-sok példányát ültették el. Nevét 1949-ben Sztálin-, majd 1961-ben Palóc ligetre változtatták, 1976-ban természetvédelmi területté nyilvánították.
„Van itt ezen kívül két tenniszpálya is … E sétatér közepén fog majd állani az új múzeum, melynek építését még ez évben megkezdik. A liget egyik sarkában a magaslaton fenyőfák között fehér márványoszlop áll, a következő felirattal: »Az 1648. évi balassagyarmati hősnők és az 1848/49. évi szabadsághősök emlékére emelte a hálás utókor 1908. évben.«” – írta a Borovszky-féle vármegyei monográfia 1911-ben.
Sorozatunkban a Balassagyarmat régi képeslapokon c. album tematikáján haladunk végig azzal a különbséggel, hogy az egyes állomásainkon nemcsak a kötetben szereplő szöveget és képeket közöljük, hanem lehetőleg minél több, különböző korokból származó képanyagot is.
Ezúton köszönjük, ha valaki egyéb régi képanyagot ajánl fel a gyűjteménynek.
14. Polgári iskola
Mi is ez a ma már nem létező iskolatípus?
Polgári iskolába az elemi népiskola első négy osztályának elvégzése után iratkozhattak be a tanulók.
Azon társadalmi csoport számára hozták létre, melynek szellemi szükségleteit az elemi oktatás távolról sem elégíti ki, azonban fennsőbb oktatásra sem kedve, sem célja. Feladata az volt, hogy egy magasabb szintű általános műveltséget adjon a tudományos pályákra nem törekvő, jobb módú polgárság számára. Elvégzése után az alacsonyabb tisztviselői pályák betöltésére nyílt lehetőség.
A fiú és leány polgári iskolák gyorsan meghonosodtak országszerte. A negyedik polgári iskolai osztály elvégzése után lehetőség nyílt a gimnázium ötödik osztályába való átlépésre – különbözeti vizsgák letétele után.
Balassagyarmaton a város már 1869-ben elfogadta a polgári iskola létesítésének tervét. 1875-ben indult városunkban a megye első ilyen iskolája, az Államilag Segélyezett Községi hatosztályos Polgári Fiúiskola.
Az iskola kezdetben az elemi iskolákban kapott helyet, majd 1878-ra felépült az önálló épülete (ez a mai Balassi Bálint Gimnázium), és ezután már leányokat is felvettek az intézménybe. A város törekvéseinek eredményeképpen az épületben 1900-ban megindult a gimnáziumi képzés is, így az hamar kicsinek bizonyult.
1903-ra felépült a polgári új épülete a Scitovszky – ma Bajcsy-Zsilinszky – utcában, így a polgári leányiskola oda költözött a város második óvodájával együtt. A polgári fiúiskola beolvadt a gimnáziumba, majd 1937-ben újraindították.
Az épületben emléktábla őrzi a tervező és a kivitelezők emlékét. Az épületnek két bejárati kapuja volt, a baloldalit a fiúk, míg a ma is használatosat a lánytanulók vették igénybe. Mindkét kapu felett az emeleti ablakok magasságában két egyforma, nagyméretű relief állít az oktatásnak emléket. A középen ülő nőalak körül nyolc kisebb-nagyobb tanítvány áll, és hallgatja a tanítást.
Az intézmény utoljára az 1947–48-as iskolaévet vitte végig, majd átalakult nyolcosztályos általános iskolává.
