Virtuális 27. - Nagyposta (volt Városháza)
Sorozatunkban a Balassagyarmat régi képeslapokon c. album tematikáján haladunk végig azzal a különbséggel, hogy az egyes állomásainkon nemcsak a kötetben szereplő szöveget és képeket közöljük, hanem lehetőleg minél több, különböző korokból származó képanyagot is.
Ezúton köszönjük, ha valaki egyéb régi képanyagot ajánl fel a gyűjteménynek.
27. Nagyposta – volt Városháza
1843-as nagy tűzvészben leégett a főutcán álló városháza emeletes épülete. Helyére Entz Mátyás kőműves és Alk Ádám ácsmester irányításával épült fel az új városháza. A földszint utcai részét üzletek foglalták el, a többi földszinti és emeleti helyiségeket pedig a közigazgatási hivatalok, illetve a rendőrség vették igénybe. Az emeleten található közgyűlési terem falán jeles közéleti személyiségek arcképei voltak. 1901-es tatarozásakor így írt a helyi lap: „A munkálat már elkészült, a homlokzaton ott van Justitia szobra is, mely az idők folyamán teljesen fekete lett, s a mérleget is görbén tartja a kezében, s így nincs, ami hirdesse az egyenes igazságot.”
Pár évre rá, 1904-ben már így írnak róla: „a mai viszonyoknak nem felel meg, a hivatalok elhelyezése rossz, s mivel a képviselőtestület tervezi rendőrségi bejelentési hivatal és hatósági cselédelhelyező intézet létrehozását, az épület udvari földszintes részét emeletráépítéssel lehetne bővíteni. Szeghő (Sztancsik) Lajos építőmestert bízták meg a tervek elkészítésével.
1907-ben a kereskedők egyesülete új ötlettel állt elő, miszerint a városháza helyén készüljön kétemeletes épület, amiben a város legforgalmasabb részére kerülve kapjon helyet az 1897-től a Szügyi – ma Kossuth Lajos – és a Deák Ferenc utca sarkán működő telefonközpont, távírda és postahivatal. Balás Ferenc főbíró vezetésével 1909. február 5-én delegáció tisztelgett a magyar királyi posta és távírda igazgatójánál, aki jelezte, hogy „a postakincstár nagyobb megterhelését nem helyezheti kilátásba” – azaz nincs pénz ilyen ötletek megvalósítására.
Végül egyemeletes épület tervezéséről döntöttek. Az épületet Magyar (Ungár) Vilmos tervezte, a részlettervek kidolgozásával, művezetéssel és felülvizsgálattal Wälder Gyulát, a kivitelezéssel Farkas Mihályt bízták meg. Az 1911. szeptember 24-i Nógrádi Hírlapból értesülünk, hogy „hurcolkodik a városháza” Somló József ügyvéd házába (Óváros tér 24.), amit a város megvett az átmenet idejére. 1911. október elején tudósított a Nógrád, hogy a városháza bontása néhány nap múlva befejeződik. A benne lévő üzletek közül már csak Vankay Géza fodrásznak kellett kiköltöznie, ami október közepére meg is történt. 1912 februárjában már a pénzügyigazgatóság és a postapalota „építése alkalmával végzendő fűtési, vízvezetéki és a csatornázási berendezések vállalatba adására” hirdettek versenytárgyalást. Az elkészült postapalotába 1912. október 1-jén költözött be a ma is itt működő hivatal, földszintjének elegáns helyiségeit Himmler Bertalan üzlete, könyvnyomda és bazár foglalta el.
Id. Vojtkó István így írt az 1941-es postapalotáról: „a tisztviselők boltja felőli oldalán található a postaudvarba nyíló magas kapualj. A bejárat az épület túlsó végén volt, ahol ma a főpénztár utcára nyíló ablaka van. A bejárat mellett, jobb kézre volt a piros postaláda, mely az átépítés után is ugyanazon a helyen maradt, s ott van ma is. A bejárati ajtó nehéz tölgyfából készült, s vastag üvegszemek törték meg folytonosságát. Benyitás után egy tágas, meleg előcsarnokba jutott az ember. Nappal az utcáról a kis üvegszemeken keresztül szűrődött be a fény, sötétedés után pedig egy villanykörte szórt ide gyér világítást. Igaz, hogy nem volt túl világos, de az épület központi fűtése révén a hideg évszakokban itt remek meleg volt, amit sokan élveztek, ugyanis az iskolakerülő gyerekek, vagy a „tekergők”, akik jó időben a főutcán vagy a piacon ácsorogtak, téli időben ide húzódtak be melegedni. Melegedtek itt olyanok is, akik azért járták az utcákat, hogy valamilyen napszámos munkát kapjanak, de ők tényleg csak melegedni jöttek be, ellenben az igazi tekergők félnapokat is elácsorogtak itt. Az előcsarnok végén, három lépcsőn fellépve egy toló-csapóajtón keresztül lehetett belépni a nagycsarnokba. Ez igazi postacsarnok volt. Világítást a mennyezeten lévő nagyméretű üvegkalitkákon keresztül kapott. A bejárattól balra, a fal mellett végig barnára fényezett szekrénykék sora húzódott, ezek voltak a postafiókok, melyeket a hivatalok, intézmények és a különböző cégek béreltek. A postafiókos fal közepén volt két zárt, nyilvános telefonfülke. A bejárattal szemközti részen a fából készült térelválasztó fal kb. egy méter magasságban körbefutó párkánya fölött, a faltól jobbra szintén postafiókok voltak beépítve, de ezek hátsó oldala nyitott volt, s a méretük is nagyobb, mint a fal mentén húzódó fiókoké. Ahol derékszögben csatlakozott a bejárati ajtótól jobbra a csarnokon végighúzódó elválasztófal, ott volt egy bejárati ajtó, s mellette kezdődött az ügyfeleket kiszolgáló ablaksor. Nyolc vagy tíz üvegablakkal volt a fa elválasztófal tagolva, ezek mögött dolgoztak a postatisztviselők. A bejárati ajtó mellett jobbra az első ablakban volt a csomagmérleg, amelynek hatalmas, köríves, fehér számlapján nagy, fekete mutató mutatta a csomag súlyát. A felvételi helyek beosztása körülbelül azonos volt a mai postahivataléval, de abban a csarnokban sokkal tágasabb volt a hely az ügyfelek és a postaalkalmazottak számára is, mint a mai elrendezésben. Ez a nagy felvételi csarnok az épület egész udvari szárnyát elfoglalta, s talán még a mai postahivatalhoz hasonlítva is korszerűbb, a célnak jobban megfelelő volt. Ugyanakkor még egy nagyméretű cipőbolt is helyet kapott az épületben, ugyanis a posta két szélső kapuja között foglalt helyet a Cikta cipőbolt, amelynek nagysága megegyezett a mai postahivatal nagyságával. A postaépület közepén, az ablakok fölött az épület homlokzatán egy ellipszis alakú falfestmény volt, mely egy lóháton vágtató, postakürtöt fújó alakot ábrázolt. Ez a kép különösen a szemközti oldalról nyújtott szép látványt.”
