Majdán Béla: Száz éve született Róth József, húsz éves a Kertész István Alapítvány

Majdán Béla nagyszámú közönség előtt emlékezett meg Róth Józsefről, majd beszélt a húszéves Kertész István Alapítvány létrejöttéről, az alapítvány céljáról, tevékenységéről, a balassagyarmati izraelita temetőről, s a jelenleg folyó munkákról.

Róth József (Deménd, 1913 - Balassagyarmat, 2003) mezőgazdász, agronómus, a Balassagyarmati Zsidó Hitközség elnöke volt. Édesapja Róth Jenő, édesanyja Pick Margit. Családja több generáció óta földbérléssel, terménykereskedéssel foglalkozott a környéken, apai nagyapja Róth Simon (aki az ipolysági zsidó temetőben van eltemetve) Ipolybalogon Huszár Aladár földbirtokát bérelte. Édesapja, Róth Jenő Kistompán (Tupá) született – levéltári források szerint – a szomszédos Felsőszemeréden (Horné Semerovce), katonaként részt vett az I. világháborúban. Később Deménden és Érsekvadkerten gazdálkodott, a Soóky-birtokon, kocsmát és boltot is működtetett, községi képviselő volt. Az anyai nagyszülők Balassagyarmaton, a Kossuth Lajos utcában laktak. 

A gyarmati zsidó elemi elvégzését követően a Balassi Bálint Gimnáziumban tanult, majd Békéscsabán a Magyar Királyi Állami Felső Mezőgazdasági Iskolában, a jelenlegi Harruckern János Közoktatási Intézmény elődjében érettségizett Ezt követően édesapja birtokán kezdett gazdálkodni, meghonosítva a modern mezőgazdasági módszereket, gépesítve a gazdaságot (amerikai traktor, cséplőgép, fejőgép). Érsekvadkerten az elsők között volt automobilja (Lancia márkájú). Több tucat embernek biztosított munkát, megélhetést.

1933-ban a vadkerti zsidó közösség (köztük a Róth család) adakozásából templom épült Réti István építőmester (Réti Zoltán festőművész édesapja) vezetésével. A templom alapkövének letételéről 1933. május 5-én hírt adott a gyarmati Szombati Értesítő című újság is. Pár éve a zsinagógából megmaradt részt kibővítették, s ma a két egység alkotja az Érsekvadkerti Közösségi Házat.

Először 1936. október 5-e és 1937. szeptember 20-a között hívták be katonának. A katonaságnál karpaszományos szakaszvezetői rangban és rajparancsnoki beosztásban, mint lövész katonáskodott. 1938–45 között megszakításokkal, először a gyalogságnál, majd a munkaszolgálatban (MUSZ) 53 hónapig szolgált. 1940-ben még mint „jó hazafi” részt vett Észak-Erdély visszacsatolásában, később azonban megbélyegzett, sárga karszalagos zsidó munkaszolgálatos lett. 1942 februárjában Hevesre hívták be munkaszolgálatra, onnan Kijev–Sosztka és Nyezsin körzetébe került hadműveleti területre. 

1943 júniusában átmenetileg leszerelt, majd 1944 áprilisában Jolsvára hívták be ismét munkaszolgálatra, így menekült meg a gettósítástól és deportálástól, melynek családja áldozatul esett. A Kárpátokban 1944 május 20-án szovjet fogságba esett, Stari Samborba került hadifogolytáborba. Innen súlyos betegen (flekktífusz) tért haza. Hazatérve minden vagyonából kisemmizve, egyedül kezdte újra az életet, családjából végül senki nem tért haza.  Vegyeskereskedést nyitott, gazdálkodással foglalkozott Reich Miksával és Nikolszburger (Nógrádi) Gyulával.

1948-ban nősült, felesége a ságújfalui Goldstein Edit, aki az auschwitzi haláltábor majd a németországi kényszermunka poklát járta meg. Két leányuk született, Ágnes és Valéria.

1949-ben államosították házukat és üzletüket (helyén ma a Bokréta Presszó működik). Ezt követően az érsekvadkerti Erzsébet Malomban dolgozott könyvelőként. Később, a Magyar–Csehszlovák Barátság Mgtsz.-hez hívták, ahol főagronómusként és főállattenyésztőként működött 1973-ig, nyugdíjba vonulásáig. Munkatársai szerény, tisztelettudó, megértő, korrekt, nagyon kedves embernek ismerték, aki a megbízott feladatát pontosan, a szakma szabályai szerint és eredményesen végezte. 1964-ben költözött családjával Balassagyarmatra. 1979-től került az egyre fogyatkozó Balassagyarmati Zsidó Hitközség élére. Nevéhez fűződik a balassagyarmati zsidó temetőben lévő mártíremlékmű felállítása, a Holocaust megemlékezés évenkénti megszervezése. 1992-től a balassagyarmati zsidó hagyományok megőrzésére alakult Kertész István Alapítvány elnöke. 2003-ban hunyt el.

A mintegy kétezer elhurcolt balassagyarmati zsidó személy közül 136-an élték túl a második világháborús „vészkorszakot”, a zsidóság „nagyipari futószalagon” történő embertelen elpusztítását. A helyi túlélők egyike volt Kertész István – eredendő, II. világháború előtt polgári foglalkozását illetően – szobafestő kisiparos, akinek az 1970-es évek elején történt nyugdíjazása idején a balassagyarmati zsidó közösség lélekszáma immáron minimálisra csökkent, sőt 1980-ban az ősei vallását megvalló és azt gyakorló tíz férfi hiányában meg is szűnt.

Ebben a szomorú periódusban Kertész István volt mindenekelőtt az a személy, aki két évtizeden keresztül fölvállalta az évszázados zsidó temető gondozását, a megkopó sírkőfeliratok szövegeinek felújítását, az elszármazottak és hozzátartozóik temetői sírkövek közötti kalauzolását. 1992-ben, kórházba kerülését követően Kertész István úgy határozott, hogy a két évtized alatt adományokból összegyűjtött saját vagyonából egy olyan alapítványt hoz létre, amely fölvállalja a balassagyarmati zsidó örökség ápolását, a temető gondozását, a megmaradt emlékek emlékhellyé alakítását, dokumentáció és publikáció készítését, a közkinccsé tételt.

Az alapítvány nem vallási, hanem kulturális örökségvédelmi céllal működő nonprofit szervezet, tulajdonosa a kuratórium.

Az alapítvány az elmúlt közel két évtized alatt mindent elkövetett az 1993 óta országosan védett műemlék státuszú temető őrzéséért, gondozásáért, a mintegy 3400 sírkő tudományos dokumentációjának elkészítéséért, közkinccsé tételéért. Ezen túlmenően fölvállalta és megvalósította a nagy múltú közösség egykori életének saját állandó kiállítás keretében történő bemutatását, életének kiadvány keretében történő fölelevenítését és egy évtizede folyamatosan végez zsidóságtörténeti ifjúsági- és felnőttoktatást az egykori imaházban.

1994-ben az önkormányzat segítségével elsőként az imaház beázó tetőzetének a helyreállítására került sor, majd 1998-ban az imaház belső felújítását sikerült megvalósítani, ezt a munkát az Önkormányzat mellett a MAZSIHISZ is támogatta. 1999-ben a MAZSIHISZ és Balassagyarmat Önkormányzata megállapodásban rögzítette az alapítvány rendszeres, közös támogatásának alapelveit és financiális hátterét, melyet mind Juhász Péter, mind Lombos István polgármesterek szerződésmódosításokkal 2002-ben megerősítettek, tovább javítva ezzel az alapítvány működési lehetőségeit.

2000-ben Balassagyarmat Város Önkormányzata, a MAZSIHISZ, a MAZSÖK, a Zsidó Világkongresszus Kelet-európai Irodája, az Emanuel Alapítvány és magánszemélyek összefogása révén berendezésre és átadásra került az Ipoly-menti Zsidó Gyűjtemény és Kiállítóterem. Az elmúlt egy évtizedben ebben az intézményben évente több száz általános és középiskolás vesz rész interaktív zsidóságtörténeti órán. Emellett évente szintén több száz felnőtt látogató tekinti meg a kiállítást, a világ minden tájáról. Mindössze tíz esztendő alatt ez a muzeális közgyűjtemény a Palóc Múzeum mellett Balassagyarmat egyik legjelentősebb idegenforgalmi célpontjává vált.

2004-ben az alapítvány kiadásában – és többek között a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, a Nemzeti Kulturális Alapprogram anyagi támogatásával – A balassagyarmati zsidó közösség emlékezete címmel önálló kötet megjelentetésére került sor.

Több esztendei rendkívül aprólékos történeti dokumentációs munka eredményeként 2010-ben elkészült a balassagyarmati műemlék temető közel 3400 sírkövének egyenkénti fotó és sírkőszöveg dokumentációja, valamint a sírkőkataszter parcellatérképe.

Az alapítvány működésének népszerűsítésére ill. támogatására jótékonysági rendezvényeket szervezett. Számos kulturális rendezvény városi-, megyei-, sőt országos visszhangot váltott ki, helyi és országos média publicitást eredményezve.

Az alapítvány további célja a hitközséggel közösen a Balassagyarmat környéki magyarországi és szlovákiai falvak elhagyatott zsidó temetőinek feltérképezése, lehetőség szerinti rendbehozatala, illetve a határon túli területek lakosságának megismertetése az izraelita emlékekkel.

Forrás: www.balassagyarmatizsidosag.hu