Fotóalbumok

Sorozatunkban a Balassagyarmat régi képeslapokon c. album tematikáján haladunk végig azzal a különbséggel, hogy az egyes állomásainkon nemcsak a kötetben szereplő szöveget és képeket közöljük, hanem lehetőleg minél több, különböző korokból származó képanyagot is.

Ezúton köszönjük, ha valaki egyéb régi képanyagot ajánl fel a gyűjteménynek.

25. A nagytemplom és a plébánia

Idézzünk „A 250 éve felszentelt balassagyarmati Szentháromság plébániatemplom története” c. könyvből, dr. Hausel Sándor írásából:

Az 1746-ra felépült, majd 1759-ben felszentelt barokk műemléktemplom Balassagyarmat legrégebbi folyamatosan használt épülete, amely megépítésekor a mezőváros szélén, egyik oldalról temetővel határosan állt.

A korabeli plébános és Balassa Pál levelezéséből kiderül, hogy a templom építése már az 1730-as években napirenden lehetett. 1740-ben Balassa Pál így írt tulajdonostársának, Zichy Imrének: „Balassagyarmat mezőváros annyira benépesült lakókkal, és annyira fejlődik, hogy kis templomocskájuk, amely korábban a befogadásukra elégségesnek látszott, már csak alig harmadukat, ha befogadja. De ha képes volna is befogadni őket, bizony az időnek mindent megrontó ereje megviselte és elpusztította. … Elhatároztam, hogy Isten segítségével nekilátunk és alapjaitól kezdve újra felépítjük a hitünk terjesztése és előmozdítása érdekében.”

A hat évig tartó építkezés menetéről csupán Miszleniczky Györgynek, a gróf gazdatisztjének 1743-as sorait ismerjük: „De valóban a Gyarmathi Templom körül csak lassan megyen a munka, noha eléggé pirongattam már egyszer és másszor is a Pallért, amidőn oda lefordulhattam, akkor ígéri szorgalmatosságát, azután csak a korcsmán nagyobb részét az üdőnek vesztegeti…” Hiába, no, sok minden nem változik évszázadok alatt sem. 

Elődjét, ami a plébániakertben, feltehetően a mai Szabó Lőrinc utcában állt, 1748-ban bontották le.

A templomot mára körbenőtte a város, a hajdani temetők helyén már a XIX. században a város arculatát napjainkig meghatározó közintézmények épültek fel. Jelentős változás, hogy a XIX. századig a mai Szabó Lőrinc utca nem jobbról, hanem balról kerülte meg, amint az a régi térképeken is jól látható. Bár környéke jelentős mértékben megváltozott, maga a templomépület szinte változás nélkül élte át a több mint negyed évezredet. Megépülése óta külső kinézetét csupán a toronyfeljárat 1930-as évek eleji kívülre helyezése, továbbá a déli falon 2006-ban felavatott Mindszenty-dombormű (Párkányi Raab Péter alkotása), illetve az 1989-ben elhelyezett II. világháborús emléktábla változtatta meg. Belső elrendezésében is változatlan, csupán a szentély, a kórus és a bejárat kialakításában történtek kisebb, de az egész épület arányait nem módosító változtatások. A bejárati ajtó a XX. század első harmadában készült, a mögötte lévő csapóajtók eredetileg nem voltak a templom részei. Készítésük oka a templomban érzékelhető erős huzat volt.

A templom 1746-tól, miként elődei is évszázadok óta, a balassagyarmati plébánia központja volt. Nem csupán egyházigazgatási szerepe adta meg jelentőségét, hanem azok az ereklyék is – többek között Szent Pál apostolé és Szent Felicián vértanúé –, amelyeket építtetőjének és buzgón katolikus kegyurának, gróf Balassa Pálnak a jóvoltából őrzött, illetve őriz.

Az 1900-as évektől részben, majd 1907-től teljes egészében a Zichy család viselte a templom kegyúri terheit egészen 1943-ig, a kegyúri jog megváltásáig. A XX. század első harmadáig ez volt az egyetlen római katolikus templom a városban. Bár a katolikus népesség nagyarányú növekedése miatt bővítésének igénye és szándéka a XIX. század második harmadától foglalkoztatta mind az egyházat, mind a kegyuraságot, nem sikerült megvalósítani az erre vonatkozó terveket. Ezen a helyzeten előbb a szaléziak betelepítése (1934), majd a város déli részén 1998-ban felépített új templom segített.

Tornyában három harang lakik, de a templom harangtörténete ennek többszörösét tartja számon.

Nem mindennapi a templom mellett álló kereszt története. Az 1882-ben állított ún. Sztrehárszky-kereszt eredetileg nem a mai helyén volt, hanem szinte közvetlenül az országút mellett. 1883-ban a Balassa fogadóból hazainduló honti szolgabíró kocsisa a lovak közé csapott, mire azok vas száguldásba kezdve a kereszt előtti korlátköveket áttörték, magát a nemrég állított keresztet ledöntötték. A kereszt egyik darabja a kocsis fejét zúzta veszélyesen össze, a másik a lóra zuhant. Mivel ez rövid időn belül már a második ilyen eset volt, ezért javasolták a kereszt beljebb helyezését. Az új helyén majd fél évszázadig állt, de amikor 1925-ben a plébániát vaskerítéssel látták el, akkor ismét áthelyezték a mostani helyére, a templom falához.

A régi, földszintes plébániát 1911 őszén lebontották, helyére Wälder Gyula tervei alapján, Magos (Munk) Dezső kivitelezésében emeletes épület került, földszintjén egységesen kialakított üzletportálokkal, melyek bérbeadásával a plébánia növelte bevételeit.

Könyvtárunk a járvány miatt elmaradt rendezvények helyett igyekszik olvasóinak tartalmas kikapcsolódást nyújtani. Az alábbi videófelvételek – azok rövid leírásával együtt –, megtekinthetők a Youtube videómegosztó csatornán. Ezeken a nézők újra láthatják a város szellemi életének meghatározó alakjait, és feleleveníthetik, milyen kulturális események zajlottak városunkban évtizedekkel ezelőtt.

A felvételek minősége sajnos sokszor kívánnivalót hagy maga után, a könyvtár korabeli technikai felszereltségét tükrözi.

1990. január 26. Nógrád megyei Madách-emléknap

Az 1990. január 26-án rendezett Nógrád megyei Madách-emléknapon Szederkényi Attila Madách-szobrát a Madách Imre Kollégiumban Madarász László intézményvezető avatta fel. https://www.youtube.com/watch?v=5ATSxlProIc

Az ifj. Balogh Károly festményeiből és rajzaiból összeállított kiállítást a városi könyv-tár galériáján Kovalcsik András, a Honismereti Kör elnöke nyitotta meg. https://www.youtube.com/watch?v=uQumbfRoKZc

A Madách-ünnepségen Göncz Árpád, a Magyar Írószövetség elnöke mondott köszöntőt. https://www.youtube.com/watch?v=ynzSFL57iJM

Az ünnepi műsorban közreműködött Csábi István, Horváth Anita, Patakiné Kerner Edit, Tibay András és Tóth Tibor - hegedű (részlet) https://www.youtube.com/watch?v=NBDdtYTcye4

1990. június 1. Ünnepi könyvhét

1990. június elsején az Ünnepi Könyvhét Nógrád megyei megnyitóján a Madách Imre Városi Könyvtár galériáján Oroszlánné Mészáros Ágnes köszöntötte a jelenlévőket, majd Szabó Péter kiállítását Farkas András nyitotta meg. https://youtu.be/Ep1xlg5dgqo

Az alkalomra ünnepi műsort adott Tóth Tibor – hegedű, Tóthné Lengyel Judit – ének, Csuka László – zongora, Tibay András és Sárkány Zsuzsa – vers, próza. https://youtu.be/kQe6RjXbNJs

Szabó Péter A végtisztesség című, a 17. századi főúri gyászszertartást bemutató tanulmánykötetét bemutatta a szerző. Záró gondolatait Farkas András mondta el. https://youtu.be/60riSc-Mums

1990. november 19. A Helytörténeti Gyűjtemény vendége volt Túrmezei Erzsébet ev. diakonissza, költő.

Az őt köszöntő műsor https://youtu.be/Ts2eWxdRrJ0

Túrmezei Erzsébet az életéről mesél https://youtu.be/dpBXEJAweOo

1991. május 27. A Helytörténeti Gyűjtemény vendége volt a hetvenéves Jobbágy Károly költő

Az alábbi linken az őt köszöntő műsort tekinthetik meg. https://youtu.be/-GzOk3ov6Yc

A műsorban közreműködött a Városi Szövetkezeti Vegyeskar Ember Csaba vezetésével, Csaba Kinga, Csábi István, Csikász István, Gréczi-Zsoldos Enikő, Ember Dániel, Kanyó András, Kanyó Dávid, Márton Zsófia, Perge János és Tibay András. Köszöntőt mondott dr. Németh György polgármester és Kovalcsik András, a Honismereti Kör elnöke.

Reiter László sorozata Maiaknak régiekről címmel.

Sokan emlékszünk Laci bácsi alakjára, ami már az eddig feltett archív felvételek némelyikén is felbukkant, mindig a háttérben, mindig fényképezőgéppel. A Helytörténeti Gyűjtemény több tízezer felvételét őrzi. Sokan olvasták a korabeli lapokban az írásait, most pedig Maiaknak régiekről című videósorozatát mutatjuk be. Aki végignézi e kisfilmeket, látja, hogy Laci bácsi milyen nagy érdeklődéssel, odafigyeléssel és szeretettel fordult Balassagyarmat története és építészeti öröksége, szépsége felé.

A város rövid története a 18. századig:  https://youtu.be/vS7OtjTRPKg

A csehkiverés:  https://youtu.be/2Gdy5WlbxFM

A Helytörténeti Gyűjtemény:  https://youtu.be/fE3tzoaKxns

A Madách család:  https://youtu.be/QCCy4w2cXsM

A szabadságharc városi emlékhelyei: https://youtu.be/Jd4jXOfxpnM

A város címere Balassagyarmat épületein: https://youtu.be/BYE9Xqn-hgU

Nagy Iván és a Nógrádvármegyei Múzeumtársulat:  https://youtu.be/017FRNLx3oY

A 19-20. századfordulós Balassagyarmat régi rajzokon, képeslapokon: https://youtu.be/AL1sq9kwXKg

Balassagyarmat puttós-szobros épületei:  https://youtu.be/BgOt8MVdi80

A balassagyarmati református egyház:  https://youtu.be/bNW7CsHcaMs

A balassagyarmati temető sírkövei:  https://youtu.be/BcCiyol3wk0

A görögkeleti templom:  https://youtu.be/LCsa5gKfoe4

A kórház kápolnája: https://youtu.be/O5S3-oIE-E0

A Palóc liget képzőművészeti alkotásai: https://youtu.be/k9C622S_i38

A Rákóczi fejedelem útja Kossuth és Teleki utcák közötti déli oldalának épületei és a Magyar Korona Gyógyszertár: https://youtu.be/bjRsUVx9QPc

A római katolikus nagytemplom: https://youtu.be/OmXYqMy-MHY

Sorozatunkban a Balassagyarmat régi képeslapokon c. album tematikáján haladunk végig azzal a különbséggel, hogy az egyes állomásainkon nemcsak a kötetben szereplő szöveget és képeket közöljük, hanem lehetőleg minél több, különböző korokból származó képanyagot is.

Ezúton köszönjük, ha valaki egyéb régi képanyagot ajánl fel a gyűjteménynek.

24. A Városházától a nagytemplomig

A Magyar Király Szálló – később Városháza – melletti kis, földszintes épület, a Rónay-ház utcafrontján feltehetően mindig üzletek működtek, például bútorbolt, illetve a Szent István Társulat gazdag választékú papíráruboltja, a jobb oldalon pedig évtizedekig könyvnyomda és kölcsönkönyvtár hirdette magát a járda fölé belógó cégérrel. A hatvanas években készült képeken papír-írószer és fodrász felirtatokat láthatunk a bejáratok fölött. Az épületet 1969-ben lebontották, helyére a pártházhoz hasonló, az akkori követelményeknek megfelelő kétemeletes épület létesült, a Magyar Nemzeti Bank székháza. Napjainkban a földszinten a Budapest Bank, az első emeleten az önkormányzat irodái, a felső szinten pedig lakások találhatók.

Az innentől a sarokig lévő épülettömb tulajdonképpen két ház, közös udvarral. A nagytemplom felé eső a város első pénzintézete, az 1868-ban alakult Balassagyarmati Takarékpénztár. Mint a megye legnagyobb bankja részt vett a Gyarmatra vezető vasútvonalak, az Otthontelep, a gimnázium és téglagyár építésének megvalósításában. Régi, emeletes épülete a főutca és a Templom utca sarkán áll, az 1843-as összeírásban „Figler János háza”-ként említett saroktelken. Benne a huszadik század fordulóján a pénzügyigazgatóság, az adóhivatal és a kataszteri hivatal is elhelyezést nyert a pénzügyi palota felépüléséig, illetve egy ideig az Adriai Biztosító Társulatnak is helyet adott. A két épület emeletén lakások vannak, a földszinten a harmincas években borbélyüzlet, később az ún. „parasztbolt”, most pékség, az udvarban a Nyomdaipari Vállalat, a Kartográfia Vállalat balassagyarmati kirendeltsége, a Nógrád szerkesztősége, Fényképész Szövetkezet, optika működött, oldalt szépségszalon – és még sorolhatnánk.

Sorozatunkban a Balassagyarmat régi képeslapokon c. album tematikáján haladunk végig azzal a különbséggel, hogy az egyes állomásainkon nemcsak a kötetben szereplő szöveget és képeket közöljük, hanem lehetőleg minél több, különböző korokból származó képanyagot is.

Ezúton köszönjük, ha valaki egyéb régi képanyagot ajánl fel a gyűjteménynek.

24. A mai Városháza

Balassagyarmaton az 1843-as nagy tűzvészben leégett az 1738-ban épült városháza. Helyére újat építettek, majd 1909-ben a város megvásárolta a vármegyeházától kelet felé, a Kender – ma Madách – utca sarkán álló emeletes Magyar Király szállót, az egykori kaszinó épületét, hogy helyére megint új városházát építessen.

(Az épület 1895-re annyira leromlott, hogy a kaszinó igazgatósága új otthont keresett. Schwarcz Ignác tulajdonos átalakíttatta a kaszinóépületet, s még ugyanazon év decemberben megnyitotta a Magyar Király szálloda, vendéglő és kávéházat, melynek emeletén tizennégy, majd húsz szoba állt a szállóvendégek rendelkezésére.)

A Magyar Király szálló 1912-ig szolgálta a vendégeket. A vásárláskor a város átvette a tulajdonos Schwarcz Mórtól Lusztig Vilmos bérleti ügyét is, aki 1912-ig kötött szerződést a szálló üzemeltetésére. 1912-ben a város megbízta Wälder Gyula műépítészt az új városháza tervezésével, de a monumentális terv pénz hiányában nem valósult meg. A végleges terveket Magos (Munk) Dezső készítette és a kivitelezést is ő végezte. Az épület nem került elbontásra, csak átalakították.

1914 augusztusában így írt a Nógrádi Hírlap: „A városházán … az emeleten dr. Hermann Károly főbíró és Kosztolányi Gyula főjegyző … a földszinten a pénztár, a rendőrség és a többi hivatalok. Igen impozáns részlete a nagy tárgyalóterem s a széles utcai erkély, mely hazafias tüntetések alkalmával igen alkalmas lesz szónoklatok tartására. A hadiállapotra való tekintettel az átköltözködés minden ünnepség mellőzésével történt.”

Az 1886. évi XXI. tc. alapján Balassagyarmat, Nógrád megye székhelye elvesztette mezővárosi rangját. Az 1890-es évek elején vita folyt Balassagyarmat és Losonc között a megyeszékhely kérdésében, mert Losonc rendezett tanácsú város volt, Gyarmat pedig csak község. Az 1920-as évek elején a rendőrség elhelyezése miatt emeletráépítéssel tervezték a városháza bővítését a Madách utcai oldalon. A belügyminiszter Magos (Munk) Dezsőt bízta meg a terv elkészítésével. 1923-ban Balassagyarmat elnyerte a „rendezett tanácsú város” címet. Mire a városháza bővítése 1927-ben megtörtént, városi rang miatt a hivatal igényt tartott az épület egészére. Ezért megváltozott a korábbi elképzelés, s most már önálló csendőrségi és rendőrpalotát szándékoztak építeni a Scitovszky – ma Bajcsy-Zsilinszky – utcában. (Ez az évtized végére el is készült.)

Falán 1922-ben avatták a csehkiverés emléktábláját, melyet 1945 után megfordítottak, és hátán új szöveggel, díszei nélkül rögzítettek a falra. 1991-ben kibontották, és visszafordították. A táblát övező díszeket 1994-ben készítették el újra, és helyezték el a falon.

Sorozatunkban a Balassagyarmat régi képeslapokon c. album tematikáján haladunk végig azzal a különbséggel, hogy az egyes állomásainkon nemcsak a kötetben szereplő szöveget és képeket közöljük, hanem lehetőleg minél több, különböző korokból származó képanyagot is.

Ezúton köszönjük, ha valaki egyéb régi képanyagot ajánl fel a gyűjteménynek.

23. Az Egészségház és elődjei

A mai Egészségház, illetve elődjeinek története a 18. századig nyúlik vissza.

1746-ban a város földesurai, Balassa Pál és Zichy Ferenc grófok katolikus iskolát építtettek a főutcán. A szalmafedeles épület 1774-ben leégett, a tanulókat átmenetileg a vármegyeháza helyén lévő kaszárnyában helyezték el. „Ebben az időben az iskola vegyes jellegű volt, tót nyelven tanított benne a kántortanító és segédje.” – írta Wagner István a Nógrádvármegye népoktatásának történetében. Bár ekkor újraépítették az intézményt, az 1830-as évekre jelentős felújításra szorult.

1834 nyarán készült el a Nemzeti Iskola. Az építés hátterében a magyar nyelv hivatalos használatát elrendelő 1830. évi VIII. törvény, illetve az 1831-ben létrejött Nógrádvármegyei Nemzeti Intézet állt: az iskola a betelepített lakosság magyarrá válását szolgálta. Két tanteremmel nyílt meg, s benne a magyar nyelv mellett még tótul is tanítottak. A lánygyermekek oktatására segédtanítót alkalmaztak. 1850-ben már három tanterme volt az iskolának. 1860-tól csak fiúiskola, 1864-ben négy tanteremmel és négy tanítóval működő főelemi iskolává minősítették. Az 1900-ban megjelent Nógrádvármegye népoktatásának története szerint „az iskola tanszerekkel, könyvtárral és faiskolával el van látva. Tanulóinak tízévi átlagos száma 160. Tanítási nyelve magyar.” 1903-ban egy iskolaszéki gyűlésen vetődött fel, hogy indokolt lenne az egyre szűkebbnek bizonyuló épületre emeletet húzni. Bizottságot alakítottak, amely tanácskozott a szakemberekkel, azonban Hottovinszky Károly plébános 1905 januárjában bekövetkezett halála után a bővítés ügye lekerült a napirendről. Az új plébános, Jeszenszky Kálmán 1906-ban tárgyalt először a bővítésről az iskolaszékkel. Manóssy Alajos építésszel tervet készíttettek a renoválásra, illetve új iskola építésére is, azonban a templom felújítási munkálatai miatt elhalasztották a bővítést.

1909 márciusában Mohácsy László építész a Nemzeti Iskola problémájának megoldására háromféle tervet és költségvetést készített, melyek közül azt a változatot fogadták el, hogy a főutcai telket értékesítik, s a templomkertből kiszakított telekre felépítik az öt tantermes, igazgatói és tanítói lakással kiegészített új iskolát. Áprilisban megérkezett a jóváhagyás a főegyházmegyétől, s a Nógrádi és Honti Híradóban rövidesen megjelent a hirdetés: „A bgyarmati r. k. hitfelekezet tulajdonát képező Nemzeti Iskola egészben vagy részben eladó. Bővebb értesítést ad a plébánia hivatal.” Az új, Templom – ma Szabó Lőrinc – utcai épület kivitelezését Magos (Munk) Dezső végezte, 1910. május 11-én szentelték fel. 1911-ben az iskolaszék kezdeményezte, hogy márványtáblán örökítsék meg a „Nemzeti iskola tradícióját”, a tábla ma is megtalálható az intézmény előcsarnokában. Az államosítás után II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolaként funkcionált. A rendszerváltozás után az egyház visszakapta az épületet, melyben ma a Szent Imre Keresztény Általános Iskola, Gimnázium és Szakképző Iskola működik. A fotók 1910 körül készültek.

Az elbontott Nemzeti Iskola helyén 1912-ben már a Nemzeti Szálló impozáns, emeletes épülete emelkedik, melyben huszonöt szoba szolgálta a vendégek kényelmét. A szálloda mellett nyitott bejáró vezetett az udvarra, ahol az 1930-40-es évek nyárestéin Rekett, azaz Baranyi Dezső cigányprímás zenekara játszott.  Étterme és kávéháza 200-200 vendég befogadására volt alkalmas. Vendégeit taxival hozatta be a vasútállomásról, a taxiállomás a szálloda mellett, a távolsági autóbuszjáratok megállója pedig közvetlenül az épület előtt volt. „A szálló magas, tágas, díszes, kovácsoltvas kapujánál állandó jövés-menés volt. A szálloda egyensapkás portása mindig ott járkált. A bejárati ajtó után következtek a kávéház nagy, fényes kirakatai, melyek mögött a kis asztaloknál majdnem mindig ültek idősebb úriemberek, kereskedők. Télen csak a bentieket lehetett látni, de nyáron a járdán is volt fehér vasrácsos kerítéssel elrekesztett terasz, ahol szintén tereferélő öregurak ültek. Ennek a kerítésnek a tetején deszkákból készített ládákban muskátli meg petúnia virágzott, s a nyári estéken illatozott.” – írta id. Vojtkó István. A közönség megnyerésére művészesteket is rendeztek. Az épület ma az úgynevezett Egészségház, benne orvosi rendelők működnek.

Sorozatunkban a Balassagyarmat régi képeslapokon c. album tematikáján haladunk végig azzal a különbséggel, hogy az egyes állomásainkon nemcsak a kötetben szereplő szöveget és képeket közöljük, hanem lehetőleg minél több, különböző korokból származó képanyagot is.

Ezúton köszönjük, ha valaki egyéb régi képanyagot ajánl fel a gyűjteménynek.

22. Kis üzletsor a zárda és a Nemzeti Iskola/Nemzeti Szálló között

Olvassuk el, mit ír Vojtkó István az 1941-es évről.

A zárda emeletes épülete után egészen a Nemzeti Szállóig földszintes épületsor következett. A zárda felőli első üzlethelyiség Schwartz Áron izraelita férfiszabó úri és egyenruha szabósága volt. Ez után kettős kapubejárat következett, majd két portált magába foglalva a Selmeczy cukrászda. Nagy, üveges kirakatával, hangulatos, elegáns berendezésével ez volt a város legelőkelőbb cukrászdája. Bentről finom sütemények illata áradt az utcára. Jobb oldali része kisebb volt, itt fehér márványlapos asztalkák, piros plüsshuzatú székek nyújtottak kényelmes helyet a betérőknek. Az üzlet bal oldali része mélyen befelé nyúlt. A kirakat mellett, a bejárattól balra pult, mögötte polc volt. Itt is márványlapos asztalkák kínáltak helyet a betérőknek, támla nélküli székekkel. Ebben a cukrászdában fekete ruhás, fehér kötényt és fehér, pártaszerű főkötőt viselő kisasszonyok szolgálták ki a vendégeket. A két helyiségben harmincan foglalhattak egyszerre helyet, de nyáron, a járdára kirakott asztalokhoz – melyek fölé vászon napellenző rolót húztak – még huszonnégyen tudtak leülni. Az egykori leírás szerint Selmeczy Árpád cukrászmester kiváló fagylaltjai országos hírűek voltak.

A cukrászda utáni keskeny üzlethelyiség a „géperejű bérkocsisok”, azaz a taxisok tartózkodási helyeként szolgált. A gépkocsik éppen itt, a Selmeczy cukrászda és a Kutasy drogéria előtt parkoltak. Ebben az időben a Garam fiúk két gépkocsival, Kristóf Zoltán és János ugyancsak kettővel, a Barza fiúk és Rigó János egy-egy kocsival voltak a standbeli taxisok. A régi Magomobilokat ekkor már Opel Olympia és Kadett, valamint Ford Taurus autók váltották fel. A taxisok által közösen bérelt kis üzlethelyiségben a tartózkodásukra alkalmas székek, asztal, kályha képezték a berendezést, és telefon is volt beszerelve. Az utcára nyíló üvegajtóra, a függöny fölé Opel Kadett és Hanomag kocsikat ábrázoló színes képeket akasztottak, és egy táblát, melyen nagy betűk hirdették: Taxi-állomás. A taxisok nem csak itt, a főutcai standon várták a fuvarokat. Minden vonatérkezéshez kiment két-három autó a vasútállomásra, ahol a hordárok, a Kaszinó és a Nemzeti Szálló londinerei biztosították a kuncsaftokat a taxisok részére. Általában a városba érkező kereskedők, tisztviselők, üzletemberek vagy a kórházba igyekvők vették igénybe szolgálataikat, ezenkívül az esküvők, keresztelők állandó fuvarosai is ők voltak.

A taxisok helyisége után egy borbélyüzlet következett, mely előtt sárgaréz tányért himbált a szél. Ez után egy zöldre festett nagykapu kitárt szárnya engedett bepillantást az udvarba, ahol jobbra az Elite fotó cégnevet viselő fényképészműtermet találhattuk. Az udvarra néző, sokszemes ablakokkal ellátott műterem volt abban az időben a város legfelkapottabb fényképészete. A nagykapu fölötti Elite fotó felirat folytatását képező, falra szerelt kirakatban az ott készült képekből tettek ki néhány tucatnyit. Ezek között a háború kezdete óta egyre több, a frontra indulás előtt családjával együtt fényképezkedő katonát lehetett látni, de egyúttal esküvői hirdetőtáblaként is működött. Az esküvői képek nagy részét ugyanis ebben a műteremben készítették, és a szertartás után néhány nappal a kirakatba tették. Az erre járók innen szereztek tudomást arról, hogy kik kötöttek házasságot az utóbbi időben. Ilyen kisvárosban az effajta kommunikáció nagy jelentőséggel bírt.

A földszintes üzletsor utolsó tagja az emeletes Nemzeti Szálló melletti Kutasy-féle drogéria volt két modern, nagyméretű kirakattal, a bejárat két oldalán hajlított üvegekkel. A nagy kirakatüvegeken keresztül látni lehetett a bolt belsejét is, mely csillogott, ragyogott. Belül fekete-fehér kockás, mozaiklapos burkolat, üveggel borított pultok, polcok tették vonzóvá, elegánssá. A bal oldali kirakatban az általában drogériákban tartott szappan-, kölni-, rúzs- és púderféleségek, egyéb vegyi szerek, a jobb oldali kirakatban növényvédőszerek és állat tápszerek, valamint sportszerek voltak igen szépen kiállítva. A két ajtó melletti, hajlított üvegű, kis kirakatokban kaptak helyet az üvegből készült karácsonyfadíszek, gömbök, csengők, kis házak, madarak, pávák, galambok.

A drogériát 1904-ben alapította Kutasy Dániel. Fia, Kutasy István – aki a balassagyarmati gimnázium után a keszthelyi gazdasági főiskolát végezte el – 1927-ben, atyja halála után vette át az üzlet vezetését. Ez a drogéria 1944. december 9-ig „élt”, ugyanis akkor belövés következtében a benne lévő vegyszerek tüzet fogtak, és az egész gyönyörű üzlet leégett. Csak a csupasz, kormos falak maradtak meg.

A háború után a Kutasy drogéria helyén utcafrontjára kerítést építettek. 1971-ben már építették a pártházat.

Sorozatunkban a Balassagyarmat régi képeslapokon c. album tematikáján haladunk végig azzal a különbséggel, hogy az egyes állomásainkon nemcsak a kötetben szereplő szöveget és képeket közöljük, hanem lehetőleg minél több, különböző korokból származó képanyagot is.

Ezúton köszönjük, ha valaki egyéb régi képanyagot ajánl fel a gyűjteménynek.

21. Visszatérés a főutcára – A zárda

A város középkori főutcája – a pest–losonc–kassai országos út részeként – a vár területén belül elhelyezkedő óvároson keresztül vezetett. A török kor után a település déli irányban terjeszkedett, ennek megfelelően a forgalom is dél felé tolódott. A főút a 18. században került mai helyére. Sok néven szerepelt – főutca, Piac, Nagy, Szécsényi utca – míg 1906-ban hivatalosan a Rákóczi fejedelem útja elnevezést kapta. 1888–89-ben kikövezték a főutcát. Csak 1900-tól tértek rá az egyes utcák önálló házszámozására, mindig a főutca felőli végüktől kezdve azt.

A fejlődő település házfalait sokáig „ékesítették” a felragasztott apróhirdetések. Ennek kiküszöbölésére a város az ajánlkozó Hollósy Gézával kötött szerződést, aki 1909 májusára több helyütt „hirdetési oszlopot” állított fel. „A város ez által új alakot nyer, s szépészeti szempontból is csak előnyös, hogy végre a lakóházak megszabadulnak az elcsúfító falragaszoktól” – írta a Nógrádi és Honti Híradó.

Leánynevelő intézetek az 1830-as évektől működtek városunkban. A zárda elődje a Braun őrnagy özvegye által 1841-ben alapított katolikus nőnevelő, mely a Kistabán – ma Kossuth Lajos – utcában volt. 1846-ban Kopácsy József hercegprímás a Horváth Károly-féle házat ajándékozta nekik a Kolostor utcában (ma Deák Ferenc u. 4.). Braunné halála után Scitovszky János hercegprímás az intézményt zárdává alakíttatta és 1851-ben az angolkisasszonyokra bízta. A bíboros 1857-ben megvásárolta számukra Szerémy Antal 1840-ben épült főutcai házát, melyet átépítése után, 1858-ban Mészáros Imre vadkerti esperes szentelt fel. 1880-ban a Paulai Szt. Vincéről elnevezett szatmári anyaház irgalmas nővérei vették át az iskolát. A leánynevelő intézet bentlakásos volt, csak a főutcára költözés után vált nyilvános iskolává, mely minden tanköteles leányt felvett. Ekkortól a növendékek bentlakókra és bejárókra oszlottak, s elkülönítve oktatták őket.

A tanítás kezdetben német és magyar nyelvű, majd a nyilvános, hatosztályos leányiskola tannyelve a magyar lett, ahonnan az államosításig közel tizenötezer tanuló került ki. A zárda tágas udvarát 1938-ban beépítették: Illés Mihály és Papp József építőmesterek öt tantermes, új, emeletes iskolát emeltek. Az intézmény az államosítás után is az oktatásügyet szolgálta mint kollégium majd általános iskola. A rendszerváltozás után, az egyházi javak visszaszolgáltatása során a Keresztény Általános Iskolához került, mely Szent Imre nevét vette fel. „Az intézeti kápolna nem tartozik a plébánia joghatósága alá. Ott tartatik ciborium [áldoztató kehely] és szentségtartóban oltári szentség. Meghívás következtében ott is misézünk. Apáczákat gyóntatni csak külön meghatalmazás folytán szabad. Ezt a rendes páter távollétében, vagy a felügyelő Esperes nem létében adja az ordinarius. A lánykák itt szoktak áldozni. Fisharmoniumukat különös ünnepélyek alkalmával kikölcsönzik.” – írta Zádori (Dräxler) János balassagyarmati káplán 1863-ban kelt feljegyzésében, melyet a plébánia irattárának anyagából közölt Reiter László.

„A sarki lakóház két lépcsőn elérhető kiskapuval zárult, majd magas téglakerítés következett. Közepén kétszárnyas nagykapu volt, a katolikus lányiskola, az általunk zárdának nevezett tanintézet udvarának kerítése. Az udvarban állt az iskolaépület. Az emeleti szobákban laktak az apácák, akik tanítónők voltak, de az apácarend tagjaként fejükön keményített fehér fityulát, főkötőt viseltek, s fekete, földig érő ruhában jártak. 1941-ben az épület földszintjén modern üzletsor foglalt helyet, az ún. »Munka Szövetkezet« boltja. Az első részben a büfé, a középsőben a fűszer- és csemegebolt, a harmadik üzletmezőben pedig az illatszertár és játékbolt kapott helyet. Abban az időben újdonságnak számított a kirakatok fölötti neonbetűs felirat, mely esténként piros és fehér fénnyel világított. Különösen szép látványt nyújtott a karácsony előtti havas időben, alatta az ünnepi pompával berendezett kirakatokkal.” – írta id. Vojtkó István visszaemlékezésében

Az épület a második világháború után kollégium, a rendszerváltás óta pedig újra a katolikus egyház tulajdona, a Szent Imre katolikus iskola egyik épülete.

Sorozatunkban a Balassagyarmat régi képeslapokon c. album tematikáján haladunk végig azzal a különbséggel, hogy az egyes állomásainkon nemcsak a kötetben szereplő szöveget és képeket közöljük, hanem lehetőleg minél több, különböző korokból származó képanyagot is.

Ezúton köszönjük, ha valaki egyéb régi képanyagot ajánl fel a gyűjteménynek.

20. A Bajcsy-Zsilinszky utca a laktanyától a vármegyeházáig – a kimaradt épületekkel

Előző összeállításunkban az Otthontelep környékét jártuk be. Most nézzük meg, mit láthatunk még az eddigieken kívül, ha az egykori Scitovszky utcán visszasétálunk a főutcára. Az utolsó épület, amivel foglalkoztunk, Kőhalmy Elek 1931-ben megnyitott gyógyszertára volt az Aradi utca sarkán.

Az Aradi és az Ady Endre utca közti területet a laktanya foglalja el.

A Magyar Királyi Államrendőrség szervezete Balassagyarmaton 1920 óta állt fenn. 1929-ben Magos (Munk) Dezső építette az államrendőrségi és csendőrségi palotát. Az elkészült épület Scitovszky – ma Bajcsy-Zsilinszky – utcai része a Laktanya – ma Ady Endre – utcai sarokig a rendőrség, onnan – ahol az épület körívesen fordul – a Laktanya utcai szakaszon a csendőrség székháza volt. Ide költözhetett a rendőrség a városházáról és a Stefánia Szövetség Madách utcai épületéből, a csendőrség korábbi, a mai Kossuth Lajos és Ady Endre utca sarkán álló székházából, valamint több, addig magánházban és középületben lakó tiszt, enyhítve ezzel a város lakásproblémáit.

Évtizedeken keresztül, 1996-ig itt működött a rendőrség, és 1951-től a laktanyával összeépített létesítményben a Balassagyarmati Határőr Kerület, majd Határőr Igazgatóság, melynek funkciója 2007-ben, a schengeni megállapodáshoz és övezethez csatlakozáskor szűnt meg.

1903-ban kezdődött a város járdáinak aszfaltozása, mely viharos gyorsasággal lett népszerű a lakosok körében. Az 1908-as állomásbővítéssel egyidejűleg megkezdődött a vasúthoz vezető utak kikövezése is, ez 1911-re fejeződött be. A jelentősebb utcák városias jelleget öltöttek, a lakosoknak nem kellett száraz időben a por-, esős időben pedig a sártengerrel megküzdeniük.

A villasor épületei, egységes utcaképe Balassagyarmat büszkesége. A felvétel az art deco stílusban épült Buday–Plichta-házat mutatja, művészi kovácsoltvas tetődísszel, különleges mintázattal kirakott cseréptetővel. Dr. Plichta Soma losonci orvos az elsők között vásárolt telket az Otthontelepen, az épület az Aninger-ház után néhány hónappal készült el. Fia, dr. Buday-Plichta Barna Nógrád vármegye tiszteletbeli főjegyzője, árvaszéki ülnök, 1909–10-ben a Nógrádi Hírlap, majd a Nógrád című hetilap szerkesztője. A család kettős nevét Buday Nándor budatini ügyvédtől nyerte, aki 1886-ban örökbefogadással ruházta át nemességét és nevét a Plichta-fiúkra: Aladárra, Barnára és Kornélra. E házban lakott a húszas évektől dr. Málnássy Ferenc katonaorvos, sebész, akinek itt született Ferenc fia repülő főhadnagyként a II. világháború hősi halottja lett. E házban élt az 1940-es évektől 2014-ig dr. Krekó József sebész főorvos. A ház napjainkban új tulajdonost kapott, remélhetjük sorsa jobbra fordulását.

A vasútállomás felől érkezve a Palóc liget bejárójának bal oldalán áll az Aninger-ház. Aninger László kereskedő, földbirtokos, virilista, ügyvédi kamarai tag korábban a Deák Ferenc utcában lakott családjával. 1904 októberében, a villába költözés után özvegyen maradt gyermekeivel: Lászlóval, Saroltával, Klárával és Jolánnal. Családja összetartásában öccse szintén korán özvegységre jutott felesége támogatta. A nagy család belakta a hatalmas villát, melyet a II. világháború után államosítottak. A társasházat az elmúlt években kiürítették, majd kívül felújították, jelenleg közösségi célú felhasználására vár. A ház oldalán téglalap alakú reliefet látunk. Ezt nemrég Petró György balassagyarmati szobrászművész időt álló anyagból újra elkészítette.

Sorozatunkban a Balassagyarmat régi képeslapokon c. album tematikáján haladunk végig azzal a különbséggel, hogy az egyes állomásainkon nemcsak a kötetben szereplő szöveget és képeket közöljük, hanem lehetőleg minél több, különböző korokból származó képanyagot is.

Ezúton köszönjük, ha valaki egyéb régi képanyagot ajánl fel a gyűjteménynek.

19. Vasútállomás

1846. július 15-én megnyílt Pest és Vác között az első magyar gőzvasút. Az Osztrák–Magyar Államvasúti Társaság 1886-ra Párkánynánától Ipolyságig kiépítette a vaspályát, majd 1890-ben hozzákezdett az Ipolyság – Balassagyarmat szakasz munkálataihoz. 1891. augusztus 15-re, a vonal ünnepélyes megnyitására államosították az OMÁVT magyarországi vonalait, így az a Magyar Királyi Államvasutak üzemeltetésében indult meg. A szabványterv szerint felépült indóház már az átadáskor kicsinek bizonyult, ezért egy-két év múlva mindkét oldalán rövid szárnnyal bővítették. A Nógrádmegyei Helyiérdekű Vasút Részvénytársaság 1896. augusztus 15-én megnyitotta az Aszód – Balassagyarmat, december 1-jén pedig a Losonc – Balassagyarmat vonalat. A Vác – Drégelypalánk és a Diósjenő – Romhány szárnyvonalat a Duna–Ipoly-völgyi Helyiérdekű Vasút Társaság 1909. július 11-én adta át az utazó közönségnek.

1907-ben a város képviselőtestülete kérelmezte az állomásépület bővítését, melyet a MÁV igazgatóság jóváhagyott. 1908-ban az építmény két földszintes szárnnyal és fedett peronnal bővült, ezzel megoldódott a váróterem és a pénztár elhelyezése. 1909-ben bevezették a villanyt, 1911-ben pedig Barok Sándor megnyitotta vendéglőjét. 1923-ban a rendezett tanácsú város a MÁV budapesti üzletvezetőségéhez fordult, hogy megyei székhely rangjához méltó állomásépületet emeljenek Balassagyarmaton. 1924-ben elkészültek a tervek, elkezdődött az építkezés, 1925 nyarán átadták a kibővített épületet, melyben az emeleteken szolgálati lakások és vendégszobák, a földszinten várótermek és étterem várták az alkalmazottakat és az utazóközönséget. A 20. század első évtizedében megindult a város déli irányú kiépítése, ezért 1916-ban a város a vasúti igazgatósághoz fordult, hogy építsenek a pályatest felett egy felüljáró gyaloghidat, de ez csak 1929-ben valósult meg. Az állomásépület az 1944. december 9-re virradó éjszakai bombázás során az előtte álló lőszeres kocsik felrobbanásakor kigyulladt és leégett.